Tanácstalan anyukáknak, aggódó nagymamáknak mutat irányt szakértőkből álló csapatával. Nap mint nap kézen fogja hallgatóit, hogy a gyereknevelés sokszor rögös útján támaszt nyújtson. Komoly, kedves, megértő hangjával minden hétköznap találkozhatunk a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában.  Keresztes Ilona szívesen mesélt arról, milyen is négy fiú édesanyjának lenni.

- Négy fiú édesanyja. Mindig nagy családról álmodott? 

- A férjem is és én is nagycsaládban nőttünk fel. Egyikünk számára sem álom volt ez, inkább természetes. Négy gyermeket terveztünk, de többet is szívesen elfogadtunk volna. Végül így alakult, és ezért nagyon hálásak vagyunk.

- Hány év korkülönbség van a gyermekei között?  

Az első kettő másfél év különbséggel, a következő négy év után, a legfiatalabb pedig rá három évre született. Kilenc év alatt érkezett meg a négy fiú. Gergő ma már 29, Bence 27, András 23, Domonkos pedig 20 éves.

 - Az első gyermeke születése után mi okozta a legnagyobb meglepetést? Mi érte váratlanul?

- Mivel voltak kistestvéreim, és mindig sok kisgyerek vett körül a családban, az nem volt meglepő, hogy milyen egy újszülött kisbaba. De ráébredni arra, hogy ő az én fiam és anya lettem, különös érzés volt. Egyszerre boldogító, ünnepélyes, félelmetes, és megnyugtató.

 - Hogyan telt az első hat hét az első babával?

- A szülés nem volt könnyű, ezért sok fájdalommal küszködtem, ami végül elmúlt. Összefolytak az éjszakák és nappalok, megtanultam a szoptatás fortélyait, és hihetetlenül boldogok voltunk hárman együtt. A férjem többnyire otthon volt, de mások is segítettek. Jöttek a nagymamák, a testvéreim, barátok. De azok a napok is szépek voltak, amikor senki sem jött. Emlékszem az első sétára, amit együtt megtettünk, és a keresztelőre, amikor a széles család és a baráti kör először látott bennünket családként.

-  Az első gyermekéhez képest mit csinált másként a kisebbeknél?

- Velük egészen más volt. A második gyerek születésekor kétszer annyi gyereked lesz, mint azelőtt. Ez óriási váltás. Egyik kicsi, a másik pici. Két pelenkás, akik közül az egyikkel még csak ismerkedsz, a másik pedig folyton hiányol és féltékeny. Azonnal azt szerettem volna, ha jó testvérekké válnak, és nagyon igyekeztem, hogy egyikük se szenvedje meg a másik jelenlétét. Szinte soha nem pihentem. Kimerítő volt. De ezek az időszakok olyanok, mintha több sávban élnéd meg. A kisgyermekes fiatal családi élet nagy boldogság. Szeretjük egymást, és hálásak vagyunk a gyönyörű gyerekeinkért, akik minden percben háromszorosan visszatöltik a beléjük fektetett energiát. Tehát nem alszol napokig, nem tudsz eljutni a közértig sem, folyamatosan pelenkázol, mosol, főzöl, teregetsz, közben pedig állandóan mosolyogsz, mert annyira tüneményesek a kicsik.

A harmadik gyereket már rutinosan gondoztam. Sokkal nyugodtabb voltam, és jobban ráértem megfigyelni őt, ahogy fejlődik. Vele viszont nagycsaládosok lettünk, ami egyre növekvő fizikai és anyagi teher. Ezt azért megéreztük.

A negyedik gyerek érkezésekor az az érdekes, hogy a család élete már sokfelé ágazik. A nagyok iskolások, a kicsi oviba jár, az újszülött napjai lényegében úgy telnek, hogy őket kísérgeti. Az első gyerek átalakította az életünket, a legkisebb naprendjét pedig a család élet rendje határozta meg. Másképp nem lehetett megoldani.

- Mit csinálna ma másként? 

Ha visszapörgethetném az idő kerekét, a mai eszemmel, sok mindent máshogy csinálnék. A család fejlődésében az az érdekes, hogy nemcsak telik az idő, és nőnek a gyerekek, hanem a mi szülők is idősödünk, tapasztalatot szerzünk, érettebbek leszünk. Ha a mai énemmel nevelném az első gyerekemet, lehet, hogy türelmesebb, nyugodtabb lennék, de kevésbé volnék játékos, rugalmas, energikus. Szóval ezen nem érdemes agyalni. Biztosan így volt jó, ahogy volt. A legfontosabb, hogy a szeretet valódi és feltétel nélküli legyen, amit a gyerekek felé közvetítünk. Az egyéb ügyetlenségek emellett elenyésznek.

- Hogyan osztotta be az idejét, amikor még picik voltak a gyerekek?

- Elég határozottan. Rájöttem, hogy másképp nem megy. Eközben a rugalmasságot is folyton gyakorolnom kellet, mert gyerekekkel nincs olyan, hogy egy terv ne borulna fel. Az időbeosztás szezonális. Van a gyerekágyas, a kisbabás, a több kisgyerekes, az iskola-ovi-munkahely időszak, amikor mindenkit kísérgetni kell, és van az az idő, amikor a szakma jobban előtérbe kerül, a gyerekek kamaszok, és gyakran eljárkálnak otthonról, de közben sok időt és odafigyelést igényelnek. Ráadásul nemcsak az időt, hanem az energiákat is be kell osztani. Idővel a teherbírásunk és a szellemi kapacitásunk is alakul. Az is érdekes, ahogy az ember fáradékonyabb, de a lelki teherbírása hatalmas. Nehezebben tanul, eközben a világ megértésében és értékelésében egyre bölcsebb lesz.

- Hogyan töltekezett, töltekezik, mikor jut ideje önmagára, mit csinál ilyenkor?

- Viszonylag kevés idő jut magamra most is, de abban nagyon tudatos vagyok, hogy ez ne maradjon el. Néha leállok pár napra vagy egy-két hétre, és ilyenkor csak pihenek, töltekezem. Találkozom a barátaimmal, elutazom valahová, vagy otthon pücskörészek, olvasgatok, gondozom a növényeimet. Kötögetni is szeretek, vagy lekvárt főzni és közben gondolkozni vagy beszélgetni. (A lekvár idén kimaradt valahogy) Nagyon szeretem a színházat, mozit, kávéházat, vízparti sétákat.

- Pár évvel ezelőtt Önt és férjét választották a házasság hete "arcainak." A gyermekei mellett mikor jutott ideje a kedvesére? Milyen közös programot találtak ki ilyenkor?

- Ő nem a kedvesem, hanem a férjem éppen 30 éve. A gyerekek kicsi korában, ahogy említettem, hosszú estéink voltak, és ilyenkor voltunk együtt. Minden évben elmentünk egy hétre kettesben, és év közben néha egy-egy moziba vagy barátok közösségébe. Mostanában szabadabbak vagyunk. Sokszor lehetünk kettesben, de mindketten nagyon sokat dolgozunk, és arra kell figyelnünk, hogy közben ne veszítsük egymást szem elől.

Arról, hogy mi a legszebb és a legnehezebb az anyaságban és mennyiben másabb anyának lenni, mint ahogy azt az ember elképzeli, a cikk folytatásában mesél Ilona.

Fotó: MTVA

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!