"A kórházban nem voltak jó élményeim. Megtudtam, mi is a "darab hús" fogalma." "Állandóan sírtam, hogy nincs elég tejem, és hogy az én gyerekem egy alacsony IQ-val rendelkező kövér, cukorbeteg pszichopata lesz, mindez az én hibámból. Olyan selejtesnek éreztem magam, mint még soha." "A babát inkább nyűgnek, mint bolgogságnak élem meg." "Nálam sem első csapásra jött az anyai mindent elárasztó érzés... Úgy szégyelltem magamat saját magam előtt, aki világ életében gyerekekkel foglalkozott, hogy nem tudom jól csinálni. Úgy éreztem, minden, amit teszek, csak bénázás. Megfordult a fejemben, hogy vajon tényleg kellett-e ez az egész nekem."
Ezek bizony nem azok a rózsaszín, felfújt, filterezett érzések, amelyek nap mint nap szembejönnek velünk a közösségi oldalakon és a médiában. Bármennyire is várja az ember, hogy megszülessen a gyermeke, bárki könnyen belecsúszhat a szülés utáni depresszióba. Ahogy azt a korábbi cikkemben Dr Gyovai Gabriella nőgyógyász is javasolta, lényeges, hogy minél hamarabb segítséget kérjen az édesanya, ha a fentiekhez hasonló érzésekkel szembesül.
A várandósság során havonta, a szülést megelőzően pedig már hetente találkozik a kismama a védőnővel. A kötelező találkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy az egészségügyi dolgozó és a várandós anya olyan viszonyt alakíthasson ki, amelyben helye van bármilyen félelem, probléma vagy nehézség tematizálásának. A szülés után is a védőnő az, aki a gyermekágyas időszakban hetente látogatja meg a családot. Gabnainé Kata védőnő is azt hangsúlyozza beszélgetésünk elején, hogy a védőnő a várandósság megállapításától kapcsolatban van a családdal. - A kismama felvételekor az anamnézisből kiderülhet, ha a családban volt valamilyen pszichés betegség. Ez fokozott odafigyelést jelez nekünk. Ezenkívül a felvétel utáni első hónapban kitöltött rizikószűrés-kérdőív egyik blokkja is erre vonatkozik, és ha ott eltérés van, akkor ki kell töltenünk az Edinburh posztnatalis depresszió skála kérdőívet /EPDS/. Annak az értékelése alapján pedig szakorvoshoz kell küldenünk a kismamát.
A családlátogatások, tanácsadások során megismerkedünk a várandós életkörülményeivel, a család anyagi helyzetével, lehetőségeivel. A beszélgetések során felkészítjük a kismamát a terhesség során kialakuló változásokra, részletesen beszélünk a vizsgálatokról az egyes trimeszterekben, mint amilyen a vérvétel vagy az ultrahang. Minél többet tudunk egy ismeretlen dologról, annál kevésbé félünk tőle. A szülésfelkészítő vagy a szülőszobalátogatás szintén ezt a célt szolgálja. A szülés közeledtével sokat beszélgetünk a kelengyéről, a baba fogadásáról. Ilyenkor mindig elmondom a várható nehézségeket is. Fontosnak tartom ezt, mert az első hetek mindenképp nemcsak az örömről szólnak. A nehezebb időszakokban nagyon sokat segíthet a család, elsősorban a leendő apuka. A szülés utáni első hat hétben hetente vagy szükség esetén ennél gyakrabban látogatjuk a családot. Ilyenkor mindenképpen ki kell derülnie, ha valamilyen hangulati, érzelmi probléma jelentkezik. Sok esetben ez gyakori beszélgetéssel, a család bevonásával megoldódik. Ha a tünetek súlyosabb gondra, depresszióra utalnak, szakorvoshoz küldjük az anyukát.
Teljesen természetes, ha egy anyuka nehezebbnek ítéli meg az első időszakot. Sok esetben a kimerültség is oka lehet annak, hogy az anyuka úgy érzi, nem jó anya, és ettől szorong, rosszkedvű. A kisbaba ellátása huszonnégyórás „munka”, erre nem lehet felkészülni, illetve a kisbaba nem mindig úgy „működik”, ahogy mi szeretnénk. Nem akkor alszik, vagy nem akkor van fenn, ahogy elképzeltük. Lényeges megemlítenem, hogy semmiképpen sem szabad maximalizmusra törekedni, ugyanis szép lassan, fokozatosan szokik össze a kis család.
Egy bizonyos ponton túl a védőnő pátyolgató, vigasztaló szavai már kevésnek bizonyulnak. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a szülés utáni depresszió tüneteivel küzdő édesanya pszichológushoz forduljon. Bugyi Katalin pszichológus, az Együtt veled, érted blog írója segít most megérteni ennek az állapotnak a sokrétű, összetett mivoltát.
- A várandósság és a szülés a leendő szülők számára óriási változás. A várandós anyukában nem csak a hormonok termelődnek másképp, hanem a lelki életet tekintve is más világ ez - kezdi a szakértő. - Az addig párként együttműködő anyához és apához egy új személy érkezik, vagyis a párból hármas csoport, triád lesz. Párból kiegyensúlyozott trióvá válni nagyon nehéz, mivel a hármas csoport a leglabilisabb: gyakran kétfelé, párra és kívülállóra szakad. Tehát a triád egyensúlyát, a hármas egység harmóniáját ki kell dolgozni, meg kell teremteni úgy, hogy mindenki igényét figyelmembe vegyék. Az újdonsült anyának és apának meg kell tanulnia az új szerepét, és gyakorlatot kell szerezniük a csecsemő ellátásában, miközben a babával való harmonikus kapcsolatot is kiépítik. Meg kell találniuk az egyensúlyt abban, hogyan, mennyire kérik és engedik a saját családjuk bevonódását, segítségét. Mindezeket úgy kell megoldani, hogy a korábban megszokott életvitel általában teljesen felborul: kevesebb alvás mellett sokkal több teendő hárul a szülőkre, a babával való összeszokás, ráhangolódás is sokszor hosszabb és nehezebb folyamat, mint ahogy kezdetben gondolták. Ráadásul közben az anyának fel kell dolgozni a szülésélményét, testileg regenerálódnia kell, a szoptatás nehézségeivel is meg kell birkóznia, és meg kell találni a „szülői önbizalmat” is, és ezzel párhuzamosan mások által (kért vagy kéretlen) tanácsaival is kezdenie kell valamit. Ez a rengeteg tennivaló és változás önmagában óriási stresszt jelent a szülők számára. És itt hangsúlyoznám, hogy a legújabb kutatások szerint a férfiakat szintén érintheti a szülés utáni depresszió.
A baba megérkezésével ugyanis nemcsak egy baba születik: megszületik az „anya”, az „apa”, és a „nagyszülők” is! Nagy családi történés ez, a családon belül az egymásra odafigyelés különleges szerephez juthat. Sok esetben a családot annyira leköti az új jövevény, hogy alig figyelnek az újdonsült anyukára és apukára. Ha felfigyelnek, sokszor csak akkor, amikor már baj van: furcsának találják, hogy a baba megszületése után az anya nem gondozza a gyermekét, nem akarja kézbe venni, táplálni; az anya azt tapasztalhatja saját magán, hogy nem tud aludni, nem tud koncentrálni, evészavar jelentkezhet, nem örül a baba érkezésének, és akár olyan gondolatai is lehetnek, hogy bántalmazza a saját csecsemőjét. Kérdés, hogy van-e olyan bizalmi légkör, hogy az anya ezeket a gondokat, gondolatokat megoszthatja másokkal, akár a párjával, akár a családtagjaival. Ha ezeket el tudja mondani valakinek, már könnyebb dolga van: pusztán az, hogy beszélni tud valakinek róla, már megkönnyítheti a lelkét, segíthet rendezni a gondolatait, érzéseit. A családtagok ezután professzionális segítségnyújtást tudnak felajánlani. Javasolhatják, hogy keressen fel pszichológust és pszichiátert. A családtagok a bizalmi légkör megteremtésén dolgozhatnak: ha sikerül az, hogy az anya megbízik bennük, lesz bátorsága segítséget kérni tőlük, és arról is mer majd beszélni, ha gondjai támadnak.
Ennek érdekében érdemes a tágabb család tagjainak átgondolni, mivel segíthetnék az újdonsült családot a nekik legmegfelelőbb módon. A legfontosabb talán, hogy kérdezzék meg a leendő anyukát és apukát, miben tudnának segíteni nekik! Már lehet erre szülés előtt készülni: a leendő anyukával, apukával érdemes leülni megbeszélni, miben igénylik a tágabb családtagok segítségét; be lehet osztani, ki milyen feladatokat vállal, és később, a szülés után miben segítene szívesen. Így a babalátogatások nemcsak arról szólnak, hogy mindenki a baba körül forog, hanem jobb esetben a családtagok megtalálják a módot arra is, hogy terhet vegyenek le az anyáról, aki így még jobban a babájára tud koncentrálni. Triviális, de egy újszülött esetében sokszor elfelejtjük megkérdezni magukat a szülőket, hogy vannak, hogy telik egy napjuk, stb. Érdeklődjünk tehát magukról a szülőkről is!
Ha már kialakult a szülés utáni depresszió, az egyénenként teljesen eltérő, ki hogyan küzd meg vele. Minden ember más, mindenkinek megvan a maga élettörténete, jövőbeli elképzelése, így a pszichológiai segítség is teljesen egyénre szabott. A számos pszichológiai módszer közül van, akinek az autogén tréning módszere segít, vagyis az, hogy megtanul relaxálni, magára figyelni; más a szimbólumok világában érzi jól magát, és azok segítségével képes bejárni a lelki utat a gyógyulásig. Bármelyik módszerrel is dolgozik az illető, talán a legfontosabb, hogy a pszichológiai beszélgetés során az anya elmondhatja az összes érzelmet, amely foglalkoztatja: az örömtől kezdve a bűntudaton keresztül az utálaton át mindent, amit érez. És mindezt úgy, hogy nem ítélik el ezért. Ezt az elfogadást érzi meg az anya, és ekkor már meg tudja tenni az első lépést a gyógyulás felé, ugyanis az érzelmeit kimondta, kívülről hallja, úgymond „kirakta”, és már nem feszíti belülről. Mivel az egyéni élettörténetek különbözőek, így a szülés utáni depresszióval való megküzdéshez szükséges idő is egyénenként eltérő. A lényeg, hogy az illető megadja magának a szükséges időt a teljes gyógyulásig.
Kép: freeimages
Köszönöm a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget Gabnainé Kata védőnőnek és Bugyi Katalin pszichológusnak, akit elérhettek az Együtt veled, érted blog oldalán!
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
