Szemlélődő Szív

Élethez való jog - interjú a szervátültetésről

2018. január 11. - Szemlélődő Szív

Néhány emberöltővel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy beteg szervet egészségesre cseréljenek. A tudomány fejlődése mára mindezt lehetővé tette. A tavalyi év során négyszáznál is több esetben hajtottak végre Magyarországon transzplantációs műtétet, hogy ezzel meghosszabbíthassák a páciensek életét, javítsák az életminőségét. A várólistákról, az új szervek útjáról, félelmekről és a műtétek menetéről az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának igazgatóját, Dr. Mihály Sándort kérdeztem.

View of Operating Room

- Mik a leggyakoribb félreértések és félelmek a szervátültetéssel kapcsolatban?

- A szervátültetéssel kapcsolatban felmerülő ismerethiány elsősorban a szervátültetést megelőző szervadományozáshoz kapcsolódik. A szervátültetések döntő többsége elhunytból, pontosabban agyhalottból eltávolított szerv beültetésével valósul meg. A halált az emberek nagy része csak az évezredek óta elfogadott kritériumok szerint tudja értelmezni, ezek pedig főleg az úgynevezett szív-tüdő halál jellemzői. Ezzel szemben a szervadományozást lehetővé tévő agyhalál a laikus hozzátartozók számára megtévesztő lehet. Az agyhalál akkor alakul ki, amikor egy súlyos agyi történés – például agyvérzés – miatt a koponyán belül elhelyezkedő agy duzzadni kezd – ebben azonban a csontos koponya megakadályozza, így az agyban a nyomás egyre nő. Amikor pedig ez a nyomás nagyobb lesz, mint a vérnyomás, akkor nem tud több vér bejutni az agyba és beáll az agyhalál. Egy lélegeztetett agyhalott keringése a szervek működőképességét  még egy rövid ideig fenntarthatja, megőrizheti. Ez az átmeneti időszak teremti meg a szervadományozás lehetőségét, illetve a csodáját. Mert ezekkel a még működő szervekkel meg lehet menteni olyan beteg emberek életét, akiknek más módon nem lehet.

- Mik a leggyakrabban felmerülő etikai kérdések?

A szervátültetéssel kapcsolatban számos etikai kérdés merült fel és tisztázódott az elmúlt évtizedekben. Életében cselekvőképes, nagykorú, majd elhunyt szervdonor esetén a legnagyobb etikai kérdés a feltételezett beleegyezés elvét alkalmazó országokban az elhunyt hozzátartozóinak szervdonáció elleni tiltakozásának kezelése. A témában iránymutatást ad az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (Lenkovics Barnabás, Budapest, 2006. január 23.) által kiadott állásfoglalás, amely szerint „a szervátültetésre szoruló, egyre súlyosabb életveszélyben élő betegek élethez való joga az alapvető emberi jogok rangsorában sokkal előbbre való, mint a hozzátartozóknak a kegyeleti jogukból levezethető, utólagos hozzájáruláshoz fűződő érdeke”.

- A hozzátartozók milyen arányban ellenzik, hogy elhunyt szerettük szervdonor legyen? Meg lehet őket győzni arról, hogy hozzájáruljanak a szervek felhasználásához?

- A magyar lakosság 73%-a ajánlaná fel saját szerveit transzplantációra halála után. Ez teljesen megfelel az európai átlagnak. 2016-ban 242 donorjelentésből 16 donáció hiúsult meg családi tiltakozás miatt. Az elhunyt hozzátartozóinak tájékoztatása kiemelkedően fontos része az ellátásnak. A családtagoknak időre van szükségük az agyhalállal és szervadományozással kapcsolatos új információk megértéséhez. Családi tiltakozás esetén a legfontosabb a tiltakozás okának felkutatása, ugyanis a leggyakrabban az agyhalállal kapcsolatos ismerethiány vagy az elhunyt test integritásának megsértésétől való félelem oka a tiltakozásnak. Ezek pedig magyarázatot igényelnek, miközben támogatni kell a családot abban, hogy tegyék fel minden kérdésüket.

- Sok szervátültetésre váró beteg hezitál, hogy alávesse-e magát a transzplantációnak?

A Transzplantációs Bizottságok felé felterjesztett betegek várólistára helyezéséről a Bizottság hoz döntést orvosszakmai szempontok alapján. Ha egy betegnél indokolt a szervátültetés, de bizonytalan saját döntését illetően, lehetősége van mind orvosszakmai, mind pedig akár már szervátültetett betegtársaktól segítséget kérni a bizonytalanságot okozó kérdéseivel kapcsolatban.

Free stock photo of man, hands, love, people

- Hányan várnak ma Magyarországon szervátültetésre?

- 2017. október 30-án 1408 beteg volt vese-, máj-, szív-, tüdő- vagy kombinált vese- és hasnyálmirigy transzplantációs várólistán.

- Mennyi ideig kell nekik várniuk? Mely szervekre várnak a legtöbben?

- 2016-ban a várólistán lévő betegek átlagos várakozási ideje a következőképpen alakult: vese: 3,36; máj: 0,92; szív: 1,29; tüdő: 0,48; vese-hasnyálmirigy: 2,25; hasnyálmirigy: 2,25 év. Tehát vesére várnak a legtöbben Magyarországon.  Ez így van minden országban, ahol szervátültetési programok vannak.

- Honnan érkeznek az átültetésre váró szervek?

- Magyarország az Eurotransplant (ET) nemzetközi szervezet tagja. Az Eurotransplant Alapítvány nyolc ország transzplantációs központjait, laboratóriumait és donorkórházait tömörítő kiszolgáló ún. szervallokációs szervezet. Tagországai közé Ausztria, Belgium, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Magyarország, Németország, és Szlovénia tartozik. Elsősorban az ET nyolc tagállama között történik szervadományozás szigorúan meghatározott szabályok szerint. Egyes ritka esetekben lehetőség van Európa más országaival is szervadományozás lebonyolítására, de jelenleg ezek is kizárólag az ET közreműködésével valósulhatnak meg az igazságos szervelosztási folyamat átláthatóságának és biztonságának érdekében. 

- A magyar betegek elsőbbséget élveznek, ha magyar a donor?

- Alapvetően igen, hiszen a magyar donorszervek 70-80%-a itthon kerül beültetésre. A recipiensek, vagyis az átültetésre várók kiválasztása szigorú allokációs (elosztási) szabályzat szerint történik, amelynek alapját egy bonyolult, sok összetevőből álló pontrendszer képezi. Azokban az esetekben, amikor magyarországi donorszervet ajánlunk fel az Eurotransplant részére, az előbb említett pontszámításnál a magyar betegek ún. területi plusz pontot kapnak, amely elősegíti a szerv mihamarabbi, országon belüli átültetését.

- Mennyi időn belül derül ki, hogy melyik várakozó számára alkalmas egy adott szerv?

- Az agyhalál észlelésétől kezdve különböző laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok alapján döntik el a szervkivételt végző centrumok, hogy alkalmasak-e a potenciális donor szervei átültetésre. Az agyhalál megállapítása után az OVSz, Szervkoordinációs Iroda elküldi a donor adatokat elektronikusan az Eurotransplantnak, ahol úgynevezett egyezési listákat készítenek. Ezeket az egyezéseket különböző szempontok szerint egy számítógépes alkalmazás hasonlítja össze, például életkor, nem, vércsoport, testsúly, testmagassága, immunológiai egyezések, stb. A fentiek és további igazságossági szempontok (várakozási idő, sürgősségi állapot) alapján alakul ki a várakozók sorrendje az adott donorszervekre vonatkozóan. Az így kialakult sorrend alapján ajánlják fel a szerveket a transzplantációs centrumoknak, ahol fél-egy órán belül kell dönteni arról, hogy az adott recipiens számára fogadják-e a szervet. Az összes szerv elosztása maximum hat órát vesz igénybe.

adult, doctors, gloves

- A halál beállta után hány óra áll az orvosi team rendelkezésére, hogy elkezdjék a transzplantációt? Mi ilyenkor a forgatókönyv?

- Az agyhalál megállapítása – tehát a halál időpontjának kimondása – után történik meg a szervek felajánlása az Eurotransplant felé. Ezt követi az allokáció (szervek elosztása), ami 6 órát vesz igénybe. Ha minden szerv elfogadásra került, megkezdődhet a szervek műtéti eltávolítása. A különböző szerveknek jelentősen különbözik a keringés nélküli tolerancia ideje; a szív 4-6 órát, a tüdő 6-8 órát, a máj és hasnyálmirigy 8-12 órát, míg a vese akár 24 órát is tolerál működőképességének megtartásáig egy hűtőtáskában. Éppen ezért az időfaktor igen nagy jelentőséggel bír a transzplantáció során.

- Mi történik a beteg szervvel?

- A szervátültetések között a vese, hasnyálmirigy beültetése nem az anatómiai helyére történik, ilyenkor a beteg szerv eltávolítása általában nem is indokolt. Életmentő szív, tüdő és májátültetések esetén az elégtelenül működő szervet el kell távolítani, amely kötelezően kórszövettani vizsgálatra kerül, majd megsemmisítik.

- Mitől függ az átültetés sikeressége?

- A szervkilökődés kivédésére, kezelésére, korai megfékezésére használt gyógyszerek széles palettája áll rendelkezésre manapság, illetve a szervátültetést megelőző, majd azt követő rendszeres ellenőrző vizsgálatok is segítenek abban, hogy megelőzhető legyen a beültetett szerv kilökődése, vagy ez igen korai stádiumban felismerésre kerüljön. Az átültetés sikeressége sok tényezőtől függ, például a recipiens általános állapotától, immunológiai státuszától, a szerv minőségétől, a műtéti körülményektől, a műtét utáni ellátástól, a beteg együttműködésétől, szociális körülményektől.

- Több helyen olvastam, hogy a műtét után az új szerv tulajdonosa felvesz néhányat a donor korábbi szokásaiból. Lehetséges ez?

- Nem. Tudományos vizsgálatok nem igazoltak ezzel kapcsolatos összefüggéseket. Ugyanakkor a szervátültetés után több tényező is befolyásolhatja a recipiens gondolatait, ide értve a jelentős életminőség javulást, vagy a donorral kapcsolatos gondolatokat.

Kép: pexels

Köszönöm a Szervkoordinációs Iroda dolgozóinak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

 

 

 

Egy csipet Svédország - avagy a manipulált fogyasztói társadalom

A hétvégén látogatást tettünk a svéd lakberendező áruházban. Két héttel karácsony után dugig volt a parkoló, az üzlet földszintje és emelete is hemzsegett a potenciális vásárlóktól. Mindenki ekkor cserélte ki az elfuserált karácsonyi ajándékokat? Dübörög a gazdaság és muszáj költeni a pénzt? Vagy az embereknek nincs jobb hétvégi programjuk, mint órákat elpazarolni számukra túlságosan is költséges cikkek bámulásával vagy ész nélkül szórni a pénzt? Esetleg hozzánk hasonlóan mások is listába szedték, mi mindenre van még szükségük egy költözés után?

adult, automotives, business

A válaszokat természetesen nem tudom. Azt viszont láttam, hogyan hömpölygött az embertömeg a nyilakkal előre kijelölt útvonalon. Egy fiatalabb nő örömittasan pakolt a kezébe egy rakat papírrendező dobozt, mert az csak 195 Forintba került. Aztán ezt a fantasztikus hírt meg is osztotta egy másik, a közelében nézelődő nővel, akinek leesett az álla és elkerekedett a szeme a hír hallatán, aztán gyorsan magához tért, és megbabonázva indult az iratrendező dobozok felé, mert nem akarta elhinni, hogy tényleg csak 195 Forintba kerülnek. Erre az alacsony árra persze én is felkaptam a fejem, szemügyre vettem a dobozt, aztán gyorsan végiggondoltam, mire is tudnám használni. Arra a megállapításra jutottam, hogy semmi értelmessel nem tudnám megtölteni, Haszontalan lett volna csak azért pénzt kiadni érte, hogy aztán a melléképületünkben porosodjon.

A bemutató termekben igyekeztük szedni a lábunkat. Csak annak a terméknek a szemrevételezésével, kipróbálásával töltöttünk hosszabb időt, aminek a megvásárlását indulás előtt célként kitűztük. Egy-két mintakonyhába és irodába bekukkantottam, volt amelyik tetszett is, de felesleges időtöltésnek tartottam, hogy egy gondosan beállított szobba előtt azon sóhajtozzak, vajon mikor telik nekem ilyenre. Ötletnek, inspirációnak persze tökéletesek ezek az aprócska mintatermek, ha az ember házfelújítás vagy költözés előtt áll. Mi viszont már túlvagyunk ezeken.

art, background, beautiful

A konyharészlegen aztán nálam is előtérbe került az emóció. Imádom a különböző süti- és tortasütőformákat, a sütis fémdobozokat és az üvegből készített csatos üvegeket. Elfogadható áron találtam olyan üveg ételtárolót, amelyre már régóta vadásztam. Az el-eltöredező kávés poharaink helyett is vettünk két új csészét, az elnyűtt edényalátét- és konyharuha-készletünket is felfrissítettük. Apró fazekak, kisebb méretű habverők is felkeltették az érdeklődésem. A férjemmel azonban minden új - kosárba készülő - cikknél feltettük a kérdést magunknak: Valóban szükségünk van erre? Boldogulunk még a meglévő eszközeinkkel? Tényleg nélkülözhetetlen egy új darab megvásárlása? És a válasz - számunkra nem - meglepő módon az volt: Remekül megvagyunk új konyhai eszközök nélkül is.

Az áruházban nem egy púpozásig teletöltött bevásárlókocsit és vállra akasztható bevásárlótáskát láttam. Érthetetlenül álltam a világvégére bespájzoló tömeg előtt, és azon lamentáltam, vajon valóban el fogja-e használni belátható időn belül a középkorú házaspár a 3X3-as pakk, gigaméretű gyertyát vagy a háromdarabos serpenyőkészletet. Vagy csak örülnek, hogy megengedhetik maguknak, közben meg egy kicsit azt érzik, hogy villoghatnak vele a többi vásárló előtt, aztán hazaviszik, és bevágják a többi lom közé a zsúfolásig teli szekrények mélyére, végül néhány hónap múlva el is feledkeznek róla, és emiatt pénztárcájukat nem kímélve újabb adag illatos, csillogó vagy bármilyen más szempontból nagyon trendi tárgyat (az én felfogásom szerint kidobásra ítélt, egyszer sem használt hulladékot) cipelnek haza. Vagy csak én látom most sötétebben a dolgokat és ezzel együtt a fogyasztói társadalmat.

Grey Steel Kitchenwares

A kasszákat, a kijáratnál sorakozó büfépultokat és az áruházakba behajtani kívánó autósokat figyelve olyan érzésem támadt, mintha itt most valamit ingyen osztogatnának és a világért nem illene kimaradni belőle, nehogy csóró lúzerként szemrehányó, lenéző tekintetek kereszttüzébe kerüljön az ember. Elképzelhető,  hogy a mértéktelen fogyasztás mögött időnként egyfajta megóhajtott, felsőbbrendűséget hirdető büszkeség is rejlik? Szeretnénk azt üzenni a külvilág, a másik ember vagy éppen önmagunk felé, hogy nem aggodalmaskodunk a pénzügyek miatt, nem fontolgatjuk, hogy osszuk be a pénzt, bármit megengedhetünk magunknak, bármit megtehetünk? Ez is előfordulhat. Közben pedig nem vesszük észre az egész folyamatot mozgató manipulációt. A marketingesek ugyanis sunyi, tudatalatti üzenetekkel bombáznak minket és igyekeznek minél jobban meggyőzni arról, milyen csúcsszuper, mások által irigyelt életérzést kaphatunk, ha átadjuk magunkat az agyatlan fogyasztás parancsának. A gond ezzel csak az, hogy mind a befolyásolt tömegek mind a profitorientált cégvezetők csak legyintenek, amikor valaki azt pedzegeti, milyen katasztrofális hatásokkal jár mindez hosszútávon (klímaváltozás, megoldatlan hulladékkérdések, levegőszennyezés...). Talán itt lenne az ideje egy tudatosabb, átgondoltabb vásárlási szokásrendszer kialakításának...

Kép: pexels

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

Mondd ki, amit érzel!

Néhány napja még idegesen loholtunk a boltokban, hogy megfelelő ajándékkal lepjük meg családunk tagjait és többé-kevésbé fontos ismerőseinket. De a szeretet ünnepén vajon hányan akadtak olyanok, akik a "Boldog karácsonyt!" elkoptatott frázisa helyett azt mondták, "Szeretlek!"? Hányan vannak, akik karácsony előtt vagy után össze merik szedni a bátorságukat és őszintén ki merik mondani a másiknak: "Hálás vagyok, amiért vagy nekem."?

Az elmúlt napokban több olyan inger is ért, amelyek elgondolkodtattak. Vajon elégszer mondjuk ki őszintén, ami a lelkünket nyomja vagy ami igazán boldoggá tesz minket? A szűkebb környezetünkben élőket, rokonokat, barátokat hányszor avatjuk be a lelkünk mélyén aktuálisan zajló folyamatokba? Vajon miért nem merjük felfedni a bennünk kavargó érzéseket? Mi tart vissza minket attól, hogy elmondjuk, valójában hogyan érezzük magunkat? Talán az illem, netalán a neveltetés során belénk rögzült minták építenek saját magunk és a számunkra fontos emberek közé falat?

Romance Couple, Hugging, Wool Coat, Winter, Snow

Mi történik, ha túl korán mondjuk ki egy kapcsolatban, "szeretlek"? Az ismerkedés és a randik elején járva imádottunk talán megrémül a komolynak tűnő érzésektől, és faképnél hagy minket? Akkor talán nem is passzoltunk kellően egymáshoz és jobb is, hogy így történt. Vagy szerencsésebb lett volna taktikázni, megjátszani és kelletni magunkat, hogy aztán majd hónapok vagy évek múlva derüljön fény a valódi személyiségünkre?

Vajon elégszer mondjuk a szeretteinkenk, a barátainknak, milyen teljes az életünk velük? Talán igen, talán nem. Talán néhányan túlságosan is gyakran adnak hangot az érzéseiknek, emiatt pedig hamisan cseng egy-egy őszintének szánt mondat. Ez az egyik véglet. A másik pedig az, amikor valamilyen mértékben a tetteink hangok nélkül is kifejezik, mit érzünk a másik iránt. Egy elnyújtott ölelés, egy megszorított kéz vagy egy letörölt könnycsepp mind-mind üzenheti azt, hogy "Fontos vagy nekem, melletted állok.". Ezzel azonban van egy kis gond. Mégpedig az, hogy amit mi legbelül érzünk valaki iránt, nem biztos, hogy a másiknak is egyértelmű. Hiszen mindannyian más és más családból jövünk, más minták szerint nőttünk fel. Míg egyikünknek az jelenti a szeretetet, hogy minden nap ágyba kapja a kávét, másikunknak egy szál rózsa, néhány dicsérő szó vagy egy ölelés jelzi azt, igen, szeretlek. De hogyan is várhatnánk el, hogy pusztán a gesztusok alapján félreérthetetlenül megértse a másik, milyen hatást tesz ránk, ha a szavak is mindenkinek mást jelentenek és időnként vakvágányra vezetnek?

Még egy szempontot érdemes fontolóra vennünk, miközben azt mérlegeljük, felvillantsuk-e valós érzéseinket. Ez pedig nem más, mint az idő. Él bárki is a Földön, aki biztosan tudná, vajon mennyi időnk van kimondani a köszönetet, a hálát, a szeretetet? Ha egy elenyésző pillanatig lelassítunk ebben a felgyorsult világban, beláthatjuk, hogy sem a szüleink, sem mi, sem pedig a gyerekeink nem örökéletűek. Amikor egy kimondásra szánt érzést inkább elmaszatolnánk, tegyük fel magunknak a kérdést: "Lesz még lehetőségem tudatni a másikkal, mennyire fontos nekem?" 

Mondd ki, amit érzel! Ne várj senkire és semmire! Mondd ki, amit érzel!

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

 

Ilyen volt 2017 a blog életében

Az év végéhez közeledve megszaporodnak a számvetések és az összegzések. Beállok én is a sorba és bemutatom, milyen bejegyzéseket készítettem nektek 2017-ben. Következzen most az idei év blogösszefoglalója!

Idén, ezt a bejegyzést megelőzően összesen 57 cikket írtam. A témáim továbbra is az anyaság, az irodalom, a környezetvédelem és hétköznapi jelenségek voltak. Újdonságként ősszel kipróbáltam magam a riport műfajában. Először az Idősek Otthonában jártam, utána pedig a Hajléktalan Segítő Központban. Nagyon élveztem ezt a kis szakmai kirándulást, ugyanis az anyaggyűjtés során, a "terepen" valódi újságírónak éreztem magam. A riportok mellett az interjúk elkészítése is betekintést engedett az újságírói munkába. Hét alkalommal tettem fel kérdéseim interjúalanyaimnak. Hihetetlen élmény volt a zero waste amerikai királynőivel felvenni a kapcsolatot. Kathryn Kellogg e-mailben válaszolt a kérdéseimre, Bea Johnsonnal pedig egy bő fél óráig skype-oltam! Hatalmas megtiszteltetés volt számomra Beával beszélni, hiszen az ő hatására kezdtek el szaporodni a Föld számos országában a csomagolásmentes boltok, ő indította útjára a nulla hulladékos életmódot. A Jane Goodall Intézet, a Humusz és a Greenpeace munkatársaival szintén környezetvédelmi témákról beszélgettem. Dr. Gyovai Gabriellával a szülés utáni depresszió okait kutattuk, Keresztes Ilona a Vendég a háznál elmúlt 25 évét foglalta össze, a hazai kortárs irodalom számomra legjelentősebb alkotójával, Tóth Krisztinával e-mailes interjút készítettem, másnap pedig Szegeden találkoztam vele. Mikor bemutatkoztam neki, ő, az ÍRÓ tudta, hogy ki vagyok! Ezeknek a cikkeknek az elkészítése mind-mind hatalmas élményt és megtiszteltetést jelentett számomra.

Pf 2017, Újév, Új, Ünneplés, Boldog, Év, Happy New Year

Elmélkedtem idén azon is, mi szeretnék lenni, hiszen augusztusban újra elkezdtem dolgozni. A riportos-interjús újságírói vonal mellett a szépirodalmi művek alkotása is olyan terület, ahol szívesen bontogatom a szárnyaim. 2017 januárjában megosztottam veletek az első novellám. Ez volt az Au revoir, amelyet még hét további követett. A személyes kedvenceim a Késik, a Hivatalos és a Lekvár.

A legkevésbé sikeres írásaim közé a könyvajánlók tartoznak. Ezekről azonban nem szeretnék lemondani, hiszen missziómnak tartom, hogy a letehetetlen könyvek híre minél szélesebb olvasóközönséghez eljusson. Mióta újra dolgozom, Jodi Picoult rajongója lettem. Több műve is inspirálóan hatott rám. Felvettem a kapcsolatot a Kaáli Intézet egyik professzorával és a magyarországi szervátültetést koordináló szolgálattal. Ha kicsit rámenősebb leszek, jövőre ilyen témákról is olvashattok. A Gyere haza! és a Vezeklés című Jodi Picoult művekről is írtam egy kis ízelítőt.

Emellett pedig elindult az együttműködés az Együtt veled blog írójával, Kati Anyával. Sokat segített a szülés utáni depresszióhoz kapcsolódó cikkemhez gyakorlati tanácsival. Az Indiszkrét mondatok című bejegyzésem továbbgondolta, engem pedig az ő bejegyzései ejtenek gondolkodóba.

A legnépszerűbb bejegyzések top 5-jébe ezek kerültek be 2017-ben:

1. Mi a baj a műanyaggal?

2. Egy anyukát sem lehet azzal vádolni, hogy csak nyavalyog - interjú Dr. Gyovai Gabriellával a szülés utáni depresszióról

3. Írás szívvel-lélekkel - interjú Tóth Krisztinával

4.Személyre szabottan odafordulni az idősekhez - riport az idősotthonból

5. Higgy egy jobb világban! Interjú a Jane Goodall Intézet koordinátorával

 

 

A következő évre hasonló tematikájú írásokkal készülök.

És neked melyik cikk volt idén a kedvenced?

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

 

Betegségek és nagy felismerések - csak egy kis anyai érzelgősség

Az elmúlt hónapokban a szokásos őszi-téli betegségek vették át az irányítást a családunkban.  Már a Péterfy Bori koncert előtt és után is köhögtünk és fájt a torkunk, a héten viszont már nekem is el kellett mennem az orvosomhoz. Ennek a családot leterítő betegséghullámnak azonban mindenféleképpen volt pozitív hozadéka is.

Lion, Roar, Africa, Animal, Wildcat, Wild, Cat, Fur

A héten amellett, hogy a kisfiaim próbáltam ápolni és észben tartani, kinek mikor melyik gyógyszert kell beadnom, én is az ágyat nyomtam. Köhögtem és fájt a fejem, meg persze az orrom is folyt. Tegnap délelőtt teljesen alkalmatlannak éreztem magam arra, hogy ellássam őket, ez pedig nem volt rám jó hatással. Nem sok erőm volt, a hangom is jobbára egy mutáló tinifiúéra hajazott.

Ez azért gond, mert a családi élet nálunk elég hangosan zajlik. A gyerekeink egészséges testvérharcokat vívnak egymással, én pedig próbálom a hangommal átvenni az irányítást felettük- több-kevesebb sikerrel. Ezen a héten viszont kénytelen voltam visszavenni a hangerőt. Ez pedig új perspektívát nyitott meg előttem. Talán azért, mert a kisfiaimon is nyomott hagyott a betegség, de alig tapasztaltam meg bármit is a mindennapos hisztériákból és veszekedésekből, holott az egész napot együtt töltöttük. Délután már mind testileg mind lelkileg sokkal jobban éreztem magam. Nem stresszeltem azon, hogy milyen hosszú ideig ülnek a TV előtt vagy hogy a folyamatos teaivás  rögtön tlepedékkel vonja be a frissen mosott fogacskákat. Persze összezördülésekre most is akadt példa. Az viszont mindenféleképpen előremutató, hogy én kimaradtam a fiúk veszekedéseiből.

Candy, Food, Sweet, Unhealthy, Eating, Snack, Sugar

Korábban az a gondolat vezérelt a gyereknevelés során, hogy a szigorommal kötelességtudó, megbízható embert faraghatok a gyerekeimből. A túlzott fegyelem és kritika azonban az elnéző, empatikus, babusgató érzelmektől vette el a helyet. Természetesen eddig is szerettem a gyerekeim és a rövid pórázzal "csak jót akartam nekik". Közben persze valamelyest elégedetlen voltam magammal, mert éreztem, hogy egy igazi anya nem bánik olyan keményen a gyerekeivel, mint én. Szerettem volna jobban élvezni az anyaságot. Ehelyett viszont csak azt éreztem, hogy nem tudok teljes mértékben azonosulni a kiképző őrmester szerepével, az állandó hatalmi harcokkal és a fogvicsorgatással, hiszen alapjában véve konfliktuskerülő ember vagyok. Az eszemmel beláttam, hogy túl keményen fogom a fiaim, próbáltam is kevesebb dolog miatt rájuk ripakodni, de valahogy nem tudtam kibújni a bőrömből. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam változtatni a berögzült, merev szokásaimon.

A vissza-visszatérő lelkiismeret-furdalás persze nem erősített meg abban, hogy teljes mértékben jó anyának érezhessem magam. Túlságosan is azzal voltam elfoglalva, hogy én hogy érzem magam egy-egy zűrös, hisztériától hangos helyzetben. Azzal nem vesződtem, hogy a gyerekeim helyébe próbáljam beleképzelni magam és megértsem, mi váltja ki náluk a hisztit vagy a dühöt. (A szemellenzős perspektíva szélesítésében sokat segített Kati Anya, az Együtt veled blog pszichológus szerzője.)

Arról is meg voltam győződve, hogy a nagyobbik fiam is torkig van azzal, hogy nem fordítok kellő figyelmet az igényeire. Katartikus érzés volt a hét elején megtapasztalni, mennyire fontos vagyok neki...

Ugyanennek a napnak a reggelén olvastam ki Jodi Picoult Törékeny című regényét. A történet egy csonttörékeny kislány családjának a mindennapjait mutatja be. Kijózanító volt megismerkedni a beteg kislány egészséges testvérének nézőpontjával. Akaratlanul is találtam párhuzamot a könyvbéli anyuka és köztem. Mindketten több időt és figyelmet szentelünk a beteg(ségekre hajlamosabb) kisebb gyerekünknek, míg a nagyobbal kevésbé empatikusan bánunk. Hiszen a nagyobb testvér az erősebb, az ügyesebb, vagyis az, aki már megérti a dolgok mögötti összefüggéseket és egyébként is sokkal önállóbb, mint a kicsi. A francokat! A nagynak is ugyanolyan szüksége van a gyengédségre és a simogatásra meg a szép szavakra, mint a kicsinek. Csak amikor két kisgyermekkel vagyok egyedül otthon, nem tudok minden esetben lágyan és türelmesen fordulni feléjük. Az elmúlt napokban viszont kevesebbet elégedetlenkedtem és bevallom, sokkal jobban érzem így magam. Remélem, ez minél tovább így marad!

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

Nem lenézni kell őket, hanem segíteni - riport a hajléktalanszállóból 2. rész

A cikk elejét itt olvashatod.

Sztereotípiák

A központ vezetője, Berki András mutat rá arra a sztereotípiára, amely a hajléktalanokkal szemben él a lakosságban. Akikkel ugyanis az utcán találkozunk, többnyire kéregetnek, büdösek, erőszakosak, egyszóval antiszociális emberek, akik semmilyen szabályrendszert nem hajlandók követni. Az efajta viselkedéstől azonban a központ lakói is egyértelműen elhatárolódnak. A többségi társadalom szemében a hajléktalanság együtt jár az italozással,a kábítószer-használattal és a bűnözéssel. Sokan vélik úgy, hogy a fedél nélküli emberek kivétel nélkül megérdemlik a sorsukat. Ezzel szemben a valóság jóval árnyaltabb. Az emberek nem is sejtik, mennyire könnyű a hajléktalanszállón kikötni. Az otthonvesztés hátterében többnyire fizethetetlen hitelek, munkahelyelvesztés és a családi kapcsolatok felbomlása áll. Az ellátottak hozzávetőlegesen nyolcvan százaléka "magányos farkas". Ők azok, akiket a családjukból senki sem tud támogatni. Hogy mindez kinek a hibája, nem feladatuk eldönteni. Az viszont biztos, hogy aki mögött senki sem áll - és esetleg valamilyen szenvedélybetegséggel is küzd -, könnyen fedél nélkül találhatja magát.

Mert a pénzt beosztani nem könnyű feladat. A lakók nagy része eljár dolgozni a helyi baromfi feldolgozó vagy zöldségcsomagoló üzemekbe, valaki favágóként, más nyugdíjasként jut rendszeres jövedelemhez. A Hajléktalan Segítő Központ saját Mintaprogramban tizenöt fő ellátottat tud foglalkoztatni. A program megálmodója a szentesi Polgármesteri Hivatal ma már nyugdíjas szociális ügyintézője, Mészáros Ágnes volt. Ő fogalmazta meg először a fontosságát annak, hogy a hajléktalanokat helyi foglalkoztatással egy program keretén belül kimozdítsák komfortzónáikból, vagyis munkára bírják őket. Az ellátottak kerámiákat készítenek, szőnyeget szőnek, parkot gondoznak. Berki András intézményvezető hangsúlyozza: manapság nem ritka, hogy gyerekek generációkon keresztül nem látják a szüleiket elmenni dolgozni. Ők azok, akiknek kiestek a munkahelyi elvárások az életükből, nem tudják, hogyan is vegyék fel a fonalat. Ahogy a közfoglalkoztatás esetében, itt is elvárás, hogy a munkavállalók pontosan és a munkavégzéshez megfelelő állapotban jelenjenek meg. A program ehhez nyújt segítséget.

img_20171212_122635_szsz.jpg

Fikció és valóság

A szálló egyik lakója, a hatvanéves, kétdiplomás István irányítja a Munkaprogramban résztvevő lakók munkáját. Bemutatkozunk, kezet fogunk. Ránézésre valóban nem mondanám meg róla, hogy hajléktalan. Ápolt, kényelmes polár ingben, melegítőalsóban, vagyis szokásos "otthoni" viseletben fogad. Mikor arról kérdezem, hogyan került a szállóra, tárgyilagosan felel. - A szokásos történet. Svájci frank kölcsönt vettem fel, időközben a munkahelyemet elveszítettem, a szüleim meghaltak, a feleségemmel elváltunk. Nem okolok senkit, csak saját magam. Három éve lakom itt. Elviselhető a helyzet, bár időnként nehezen viselem. A lányom harminc éves, Szegeden lakik, tartjuk a kapcsolatot, lelkileg mégis nagyon magányosank érzem magam. A többi lakóval egy-két szót beszélek, igyekszem mindenkivel semleges hangot megütni, de mélyenszántó gondolatoknak itt nicns helye. Négyen lakunk egy szobában, a szobatársakat nehéz elviselni. Vannak itt szélsőséges esetek. Az alkohol és a személyes hygiénia hiánya okozza a legtöbb kellemetlenséget. Ha őszinte akarok lenni, az egész ittlét nehéz. Megvan minden, ami kell, de mégsem érzem a sajátomnak ezt a helyet. Nem azt a munkát csinálom, amit régen, nem a saját ritmusom szerint élem az életem. Három-négy óra magasságában ébredem, hétkor kezdődik a munka itt helyben. Háromkor végzek. Délután és esténként jobbára olvasok. Klasszikusokat, útleírásokat, bűnügyi, történelmi témájú műveket egyaránt szívesen veszek a kezembe. A könyvek jelentik számomra a kikapcsolódást és a kilépést ebből a világból. Remélem, egy nap a valóságban is magam mögött tudhatom majd ezt a helyet.

Köszönöm Berki Andrásnak, Ladányi Jánosnak és Molnárné Juhász-Bóka Zsuzsannának a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

Nem lenézni kell őket, hanem segíteni - riport a hajléktalanszállóból 1. rész

Hajléktalan. Ha meghalljuk ezt a szót, legtöbbünknek mosdatlan, elhanyagolt arcok és koszos ruhák jutnak eszünkbe, na meg a koldulás, az erőszakosság és az orfacsaró szagok. Az otthonnal rendelkező emberek hajlamosak tőlük teljesen különbözőnek beállítani az otthontalanokat. Ehhez képest a szentesi Hajléktalan Segítő Központ egyik lakójával beszélgetve kiderült, hogy vannak közös metszéspontok kettőnk életében: ő is többdiplomás és rajong a könyvekért, akárcsak én. Következzen hát a sztereotípiák lebontása és az olykor szívet szaggató valóság.

befunky_collage5szsz.jpg

Egy szokatlanul meleg decemberi napon a szentesi Hajléktalan Segítő Központban teszek látogatást. A helységnévtábla után néhány száz méterrel parkolok le, és bizonytalan léptekkel indulok befelé. A bejárat közelében két férfi ráérősen cigarettázik. Illedelmesen köszönnek, majd segítőkészen mutatják az utat.

Eltérő fogalmak

Először Berki Andrással, a Központ vezetőjével és Ladányi János intézményvezető-helyettessel beszélgetek. Irodájukban könyvekkel teli szekrény, papírhalmok, bögrék, tányérok, kanapé és egy nyolcas pakk étolaj is helyet kap. Teával kínálnak, aztán megismerkedem a központ történelmével. Ezek után a vezetőhelyettes néhány, a köznyelvben szinonimaként használt fogalmat tisztáz. - Számos esetben használják a hajléktalanszálló kifejezést a hajléktalanok pihenését segítő intézményekre. A szálló azonban csak egy típusa a különböző ellátási formáknak. A szentesi központ különleges abból a szempontból, hogy itt nem a város különböző pontjain helyezkednek el a különféle ellátást biztosító intézmények, hanem egy telephelyen. A nappali melegedő, a népkonyha, az éjjeli menedék és az átmeneti szálló ablakai mind egy udvarra néznek. Ez előnyöket és hátrányokat egyaránt rejt magában. Egyrészt a lakóknak kényelmes, hogy nem kell a város egyik pontjából a másikba vándorolniuk, ha az éjjeli menedékből a nappali melegedőbe vennék az irányt. Másrészt az ellátottak belekényelmesedhetnek a helyzetükbe, emiatt pedig kevésbé törekednek arra, hogy kikerüljenek a rendszerből.

Ellátási formák

A négyféle ellátási forma egyes részlegein a központ szociális segítője, Molnárné Juhász-Bóka Zsuzsanna vezet végig, hogy jobban átlássam a népkonyha, a nappali melegedő, az éjjeli menedék és a szálló felépítését, működését.

befunky_collage3szsz_1.jpg

A népkonyhát a nappali melegedővel közös helyiségben alakították ki. Működését az intézmény költségvetéséből fedezik. Minden munkanapon harminc adag meleg ebédet hoznak ide a Központi Konyháról. Ezt bárki térítés nélkül elfogyaszthatja. Az is igénybe veheti ezt a szolgáltatást, aki nem a Hajléktalan Segítő Központ ellátottja. Ha valaki otthon nehezen tudja megoldani, hogy étel kerüljön az asztalára, ő is bejöhet. A reggeliről és a vacsoráról viszont az ellátottak maguk gondoskodnak. Két helyi pékségtől kapnak hetente négy-négy kiló kenyeret, tartós élelmiszerek vásárlására elsősorban pályázati forrásból van lehetőség. A helyi hipermarket az élelmiszerek szavatosságának lejárta körül adományokkal segíti a központ működését. Hétvégente, illetve ünnepnapokon dolgozók és ellátottak közösen szoktak főzni. Ennek megvan a maga bája, időnként azonban nem működik megfelelően, mert bizonyos hozzávalók például hiányoznak. A lakók egy része a munkáját teszi bele az ételek elkészítésébe, mások pénzzel, tíz-húsz forinttal szállnak be. Minden ellátott kap az elkészült ebédből, arra viszont ügyelnek a dolgozók, hogy az elkészítésbe ölt munkának vagy pénznek megfelelően, igazságosan osszák szét az adagokat.

A nappali melegedő harminc főt tud befogadni reggel hat és este hat óra között. Négyen-öten üldögélnek itt ebéd után, mikor belépek. Lehetőség lenne kártyázni, társasjátékozni, beszélgetni, sakkozni, olvasni. Az ellátottak azonban többnyire magányosak, nem igazán keresik egymás társaságát. Egyikük alig látszik ki a számítógép mögül, egy hosszúhajú férfi tálcákat mosogat, a harmadik az asztalra borulva alszik, a többiek a TV-t nézik. Egy középkorú férfi mosolyogva figyeli, ahogy szemügyre veszem a helyiséget, aztán széles mosolyra húzza a száját. - Lefotózhat ám nyugodtan- mondja. Aztán a megfelelő pózról faggat, hogyan mutat majd jobban a képen. Kattintok, aztán szégyellősen lépek ki a pályázati pénzből részben felújított helyiségből. Új bútorok vásárlására más forrás ugyanis nem áll rendelkezésre. Az egyik falon idejétmúlt szekrény és nagy halom könyv tornyosul- ez az intézmény kis könyvtára. A másik oldalon tetszetős konyhaszekrény díszeleg.  Az aprócska, négyszemélyes asztalok és a székek is modern, designos kialakításúak.  Ágyakat és kanapékat viszont nem találunk a helyiségben, itt ugyanis elméletileg nincs lehetőség alvásra. Székeket például nem lehet úgy összetolni, hogy azon bárki is elheveredjen. Ha valaki mégis elbóbiskol egy karosszékben, azt hagyják pihenni.

befunky_collage6szsz.jpg

Este hatkor nyit az éjjeli menedék, amely huszonhat fő számára (huszonkét férfinak és négy nőnek) nyújt szállást éjszakára. Néhány évvel korábban egy uniós pályázat segítségével alakították ki ezt a modern részt. A korszerű burkolatok és a még tiszta falak egyszerű berendezést rejtenek. Az ellátottak itt nem halmozhatják fel a holmijaikat, a szobákban nincsenek szekrények, csupán egy ágyat biztosít számukra a rendszer. Ingóságaikat zsákban kell elhelyezniük, cipőiket és ruháikat a "Csomagos" felirattal ellátott helyiség keskeny, számozott szekrényeiben tárolják. Személyes tárgyaknak és érzéseknek itt nincs hely. Egyik-másik szobában tíz ágy sorakozik. A fertőtlenítőszer és a szellőzetlen holmik szaga megül a folyosón. Olyan érzésem van, mintha egy kórházi osztályon tennék látogatást.

Maga a szálló hasonlóképpen működik, mint egy kollégium. Férfiak és nők külön részben kapnak elhelyezést. A lakók egy életteret alakíthatnak ki maguknak, a nap bármely szakában a kettő-, négy-, hat- vagy nyolcágyas, mosdókagylóval felszerelt szobájukban tartózkodhatnak. Az éjjeli menedékkel szemben itt mindenkinek ugyanaz az ágya. A lakók bármikor szabadon közlekedhetnek, a szálló folyamatosan nyitva van. Ahogy körbejárjuk a hosszú, keskeny folyosókat, a vizes blokkban egy férfit pillantok meg. Éppen mos, kezeivel egy rózsaszín lavorban dörzsöli a ruháit. Az öblítő illata kellemesen árad szét a folyosón. A társalgóban két férfi  ül egy-egy rongyos, szedett-vedett, tisztításra szoruló fotelben, a Walkert nézik. A női részleg parányi, zsúfolt "nappalijában" is lehet tévézni. Itt egy apró, hatvan közeli asszony ül a készülék előtt, majd felkel, és büszkén mutatja, melyik szobán osztozik a többi lakóval. - Kevés a hely, de jobb itt, mint az utcán- mondja csendesen.

Bekerülés

- Mitől függ, hogy kit melyik ellátási formában helyeznek el - kérdezem Zsuzsát. - Hogyan zajlik egyáltalán az ellátottak felvétele? - A szállónak térítési díja van. Havi 13800 Forintért lakhatást, ruhamosási, tisztálkodási és fürdési lehetőséget tudunk biztosítani részükre. Ezt az ellátási formát tehát elsősorban azok tudják igénybe venni, akiknek jövedelmük van. Akik nem kapnak rendszeres juttatást, az éjjeli menedékre kérhetik a felvételüket. Itt is biztosítjuk a tisztálkodási és egyéb feltételeket. A leglényegesebb különbség, hogy a szállóval ellentétben nem egész nap, hanem kizárólag este hat és reggel nyolc között tartózkodhatnak itt. Fontos kihangsúlyoznom, hogy minden ellátott csak saját akaratából jelentkezhet nálunk. Az nem működik, hogy valaki meglát az utcán egy hajláktalant, és behozza hozzánk. A felvétel jelentős adminisztrációval jár. Az intézménybe kerülés feltétele emellett egy-egy igazolás a tüdőgondozóból és a bőrgyógyászatról, valamin az intézmény orvosának jóváhagyása. Fertőző betegség esetén vagy ha a jelentkező önellátásra nem képes, el kell utasítanunk a felvételi kérelmet, mert az intézmény ápolást, gondozást nem tud biztosítani. Ilyen személy esetén más szociális intézménybe való elhelyezés szükséges. Ha van üres hely az éjjeli menedékben vagy a szállón, megállapodást kötünk az ellátottal. Ágyneműt és huzatot biztosítunk, havonta egyszer pedig huzatcserére nyílik lehetőség. Törölközőt, szappant elvileg nem kapnak, gyakorlatilag igen. A ruharaktárban adományként kapott ruhák közül keresünk számukra megfelelőt. Az ellátottak többségéről meg sem lehet mondani, hogy hajléktalan, mert a ruházatán nem éktelenkedik vizelet, ürülék vagy hányás. A mosási rend kialakulóban van, jelenleg reggel nyolc és délután négy között lehet igénybe venni a rendelkezésre álló két automata mosógépet. Ezeket ingyen használhatják, de csak a dolgozók segítségével. - Berki András intézményvezető mindezt azzal egészíti ki, hogy aki nem fordít kellő figyelmet alapvető hygiéniai szempontokra, az nem veheti igénybe az ellátást. Mindez azért fontos, mert koszosan és büdősen senki sem tehető be egy közösségbe, így ugyanis a többi ellátott komfortérzete csökkenne, magyarul zavarná a többieket.

befunky_collage2szsz.jpg

- Ha valaki bekerült a szállóba, egy hónap elteltével egy esetfelelőst kap- veszi át a szót Zsuzsa. Ha valaki hat hónapot folyamatosan az éjjeli menedéken tölt, mellé is egy esetfelelőst rendelünk. - Mi lesz a feladata? - kérdezem. - Az esetfelelőst úgy kell elképzelni, mint egy mentort vagy pártfogót, aki akaratlanul is közelebb kerül a lakóhoz. A saját esetfelelősöknek jobban megnyílnak a lakók és olyan dolgokat is megosztanak velük, amit a többi kollégával esetleg nem. A túl szoros, személyes viszony azonban nem túl szerencsés. Igyekszünk kedvesen, segítőkészen, mégsem barátian fordulni az elátottak felé.

- Nőként mennyire tisztelik az itt lakók? - Szerencsére nem kell ezzel a kérdéssel foglalkoznom, mert tisztelettudón fordulnak hozzám az ellátottak. Két fő közfoglalkoztatottal együtt összesen tizennégyen dolgozunk itt, ebből nyolc férfi, hat nő. A provokatív viselkedést inkább a férfi kollégák tapasztalják meg. Időnként meg szokták tőlem kérdezni, félek-e a munkahelyemen és nem rossz-e látni ezeket a kettétört emberi sorsokat. Természetesen valamilyen szinten hatnak ránk a tragédiák, mégsem szabad túl nagy teret engednünk az érzéseinknek, mert ez a munka rovására menne. Ha túl közel engednénk magunkhoz az ellátottakat, nem tennék meg azokat a dolgokat, amiket kérünk tőlük. Mielőtt szociális segítőként kezdtem dolgozni, adminisztrációs feladatokat láttam itt el. Így beleláttam abba, miből is áll egy segítő munkája. Szeretek itt dolgozni.

A folytatásért kattints ide!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A legszebb ajándék - egy munkahelyi Mikulás ünnep

Tudjátok, az ajándékozás az egyik vesszőparipám. Több ízben írtam már róla, mennyire nehéz a tökéletes ajándék kiválasztása. Meglátásom szerint az emberek zöme felesleges nyűgnek tekinti az ajándékozást és használhatatlan vackokkal pipálja ki a kötelező ajándékvásárlást. Ezért is vacilláltam, mielőtt igent mondtam a munkahelyi Mikulás ünnepségre. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy fogrongáló édességből kapnak és esznek eleget ebben az időszakban. A kolléganőim azonban valami egészen különleges meglepetéssel készültek erre a napra. Így lett szülőknek és gyerekeknek egyaránt kellemes élmény ez a közös délután.

Santa Claus, Santa, Gifts, Presents, Christmas

Péntek délután a kisfiaimmal és a férjemmel a munkahelyem Mikulás ünnepségére siettünk. Üdítő és süti volt a beugró, mi azonban bolti kekszet vittünk a gyümölcslé mellé. Ez semmiféle fennakadást nem okozott, hiszen nemcsak mi választottuk ezt a megoldást. A tanáriban lepakoltuk a kabátjainkat, aztán megmutattam a kisfiamnak az egyik termet, hiszen még soha nem járt igazi tanteremben. Ezután a tornaterem felé vettük az irányt. Itt már javában nyúzták kicsik és nagyok a két felállított ugrálóvárat. A nagyobbik fiam gyorsan feltalálta magát az ingó terepen, a kicsi viszont először csak szemlélődött és bátortalanul tette meg az első lépéseket. Idővel ő is feloldódott, a félelem és a gátlások átadták helyüket az önfeledt kacagásnak. Kézműves foglalkozások, körömfestés és a tornaterem szőnyegei jelentettek alternatívát az ugrálás iránt kevésbé lelkes gyerekek számára. Nálunk ezek a lehetőségek szóba sem jöhettek. Az ugrálóvár vitte a prímet. Az üdítő és a különféle nyalánkságok sem nagyon tudták kimozdítani a gyerekeinket belőle. Egy órányi ugrálás után a többi aprósághoz hasonlóan ők is kipirulva és megizzadva várták a Mikulás érkezését. Az egyik kollégám gitározott és énekelt a gyerekekkel. Ez a program észrevétlenül lejjebb csitította a "bevadult" kedélyeket. A gyerekek izgatottan figyelték, vajon mikor toppan be  a fehér szakállú. Csillogó szemek, bizakodás és öröm tükröződött a szemükben. A Mikulás néhány bemelegítő játék, vers és dalocska után rá is tért a névre szóló csomagok kiosztására. Türelmesen pózolt, míg a szülők és nagyszülők fényképet készítettek róla és a gyerekekről, unokákról. Miután kiürült a Mikulás zsákja, elköszönt tőlünk. A csomagok kiosztása után szedelőzködni kezdtünk, és hazaindultunk. Útközben mindenki lelkesen bólogatott, mikor azt kérdeztem, jól érezték-e magukat.

A kisfiaim boldog tekintete és a felszabadult nevetésük újfent meggyőzött arról, hogy helyesen cselekszem, amikor tárgyak helyett inkább közös családi élményekkel próbálom elhalmozni őket. Az időnknél és a figyelmünknél többet úgysem adhatunk a másiknak. A kisfiaim is kaptak már különböző alkalmakra különböző játékokat. Először természetesen ők is elragadtatottan adják át magukat az újabb és újabb tárgyak varázsának, azt viszont idejekorán elfelejtik, mennyi és milyen sokféle játékuk van. Az újdonság varázsa gyorsan megkopik, és a friss ajándék gyorsan a játékhalom alján, a többi kacat között találja magát. Azt viszont még sokáig fogják emlegetni, milyen jól éreztük magunkat egy-egy családi rendezvényen, kiránduláson vagy bármilyen más programon. 

Ezúton szeretném megköszönni a kolléganőim munkáját, amely lehetővé tette számunkra az önfeledt családi szórakozást! Köszönjük!

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

Adventi kellékek

Tegnap meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját. Három hét múlva ünnepeljük a családok és a szeretet ünnepét. Mi kell ahhoz, hogy meghitt hangulatban készülhessünk a karácsonyra? Mindenkinek más és más. Most az én adventi listám következik.

Christmas, Lights, Snow, Christmas Lights, Holiday

1. Fények  és ünnepi világítás

A teraszunk fölé szerelt külső és a nappalink gázcsövein kifeszített belső fényfüzérek elengedhetetlen kellékei az év utolsó hónapjának. Az égő gyertyák két mindenre kíváncsi kisgyerek mellett egyelőre még nem működőképes alternatívák nálunk. Ha nagyobbak lesznek, bizonyára hosszabb ideig égethetjük az adventi koszorú gyertyáit, mint az elmúlt esztendőkben.

2. Adventi naptár a kisfiamnak

Tavaly készítettem a nagyobbik fiamnak az első adventi naptárát. A boltban kapható, csokikkal teletömött változatot nem találtam szimpatikusnak, ezért esett a választásom egy környezetbarát, újrahasznosítható ötletre. A mi verziónk minden felesleges cicomát nélkülöz. Egy télapót rajzoltam, és az ő szakállából vágunk le minden nap egy-egy beszámozott darabot. A kisfiamban pedig fel sem merül, hogy hiányzik a napok számolásához egy bizonyos csokimennyiség. Decemberben e nélkül is folyamatosan édességgel tömi magát.

3. Adventi vásár

Mindegy, hogy a csekélyke méretű helyi vagy a grandiózusabb szegedi vásárba, de valamelyikbe mindenféleképpen mennünk kell. Az utcákat és a tereket betöltő meleg fények, a forralt bor, a sült gesztenye és az áruk kavalkádja még az emberekkel zsúfolt helyeket is elviselhetővé teszik ilyenkor.

4. Karácsonyi sütemények

A karácsony és a bejgli elválaszthatatlan párost alkotnak. Nekem ez utóbbival nem kell bajlódnom, a férjem ugyanis tökéletes mákos és diós változattal kényeztet minket. Tavaly már a nagyobbik fiammal közösen készítettünk mézeskalácsot és püspökkenyeret. Ezek az idillinek induló, ám többnyire veszekedésbe fulladó tevékenységek idén sem maradhatnak el.

Cinnamon Stars, Cinnamon Sticks, Pine Cones

5. Hagyományos karácsonyi menü

Mióta a férjemmel közösen ünnepeljük a karácsonyt, kialakult egyfajta menüsorunk. Ezt úgy állítottuk össze, hogy mindkettőnk ízlésének megfeleljen, tehát húsos és húsmentes fogásokat egyaránt tartalmazzon. Amit tudunk, előre elkészítünk, hogy ne huszonnegyedikén kelljen kapkodnunk, így aztán szenteste már nem kell  gasztronómiai újításaink eredményétől tartanunk. A bevált ízek és a közös főzés öröme aztán valóban meghitté teszi a karácsonyt.

6. Jótékonykodás

Néhány éve a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz akciójában vettem részt. Használt, de még jó állapotban lévő játékokat szedtem össze, festéket, rajzlapot, édességet vásároltam, hogy szebbé tegyem egy-egy nehéz sorsú gyermek ünnepét. Idén ilyen kezdeményezésekben előreláthatólag nem veszek részt, ehelyett viszont a gyermekeim kinőtt ruháit, megunt játékait, valamint a saját, már nem használt ruháinkat fogom eladományozni a Hajléktalan Segítő Központnak. Remélem, jut időm arra, hogy a kisfiam bontatlan, de már lejárt szavatosságú tápszerét néhány  - számunkra - használhatatlan ronggyal együtt elvigyem a helyi állatotthonba is. (Nem tudom, vajon az előbbit fel tudják-e még állatok etetésére használni, de teszek egy próbát.) Ha vásárlás közben megkérdezik tőlem, tennék-e a kosaramba néhány tartós élelmiszert, hogy azt szétoszthassák a rászorulók között, igent fogok mondani.

Christmas, Gifts, Presents, Wrapping, Bows, Festive

7. Ajándékozás, csomagolás

Ajándékozni soha nem egyszerű, hiszen bele kell bújnod egy másik ember fejébe és szívébe. Annál viszont nincs magasztosabb érzés, mint amikor azon gondolkodsz napokig, hetekig, hogyan tegyél boldoggá egy számodra fontos személyt. A webáruházakban és a futárszolgálatoknál tomboló őrület időnként komolyan próbára tudja tenni az ember türelmét és idegrendszerét. Amikor viszont minden ajándék megérkezik, kezdetét veheti az alkalomnak megfelelő, ízléses csomagolóanyagok és masnik kiválasztása.

8. Tisztaság kívül-belül

Ahhoz, hogy felemelt, átszellemült lelkiséggel tudjuk átadni magunkat a karácsonynak, mind a lakást mind magunkat rendbe kell hoznunk. Ilyenkor mindig megpucolom az ablakokat, függönyt mosok, takarítok. Huszonnegyedikén hajat mosok, az alkalomnak megfelelő ruhát húzok, és hálát adok azokért a szeretteimért, akik nélkül szegényebb és szomorúbb lenne az életem.

Téged mi segít, hogy rá tudj hangolódni az adventre?

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

 

Jubileumi Péterfy Bori koncert

bori6.jpg

Péterfy Bori nevét és a Love Banddel közös első slágerét tíz évvel ezelőtt, még egyetemistaként hallottam először. 2007 június elsején indult az akkori új Petőfi Rádió a Hajolj bele a hajamba című dalukkal. Amellett, hogy  a zenekar rajongójává váltam ebben az évben, 2007 egyéb magánéleti változásokat is hozott az életembe. Az elmúlt évtizedben a dalain keresztül Bori is része volt az életünknek. Határozottan be tudom azonosítani, melyik albumuk idején randiztam a férjemmel, mikor hol dolgoztam vagy melyik daluk volt a csengőhangom az első várandósságom idején. Így aztán nem volt kérdés, hogy jegyet veszek a jubileumi koncertjükre.

Szeptemberben már lefoglaltam két jegyet a november közepi bulira. Aztán megszállottan számoltam vissza a koncertig hátralévő heteket és napokat. A kisfiaimmal az utolsó két albumukat kezdtük hallgatni minden szabad percünkben. A YouTube-on Bori-koncerteket néztünk. A kisebbik fiam még nincs két éves, de amikor felcsendül egy daluk, egyből Bori nevét kiáltja. A nagyobbik fiam már otthonosan mozog a Bori-szövegekben, bár némely daluk nem pont óvodásoknak való. Egy héttel a pesti éjszakánk előtt már felkészítettem a kisfiaim, hogy a férjemmel elegyünk megnézni Borit, ők pedig ezalatt a mamánál alszanak. Szülők és gyerekek egyaránt lázasan várták ezt az éjszakát.

erzsebet_ter1.jpg

Miután a férjem elvitte a kicsikéinket anyukámhoz, elkezdtünk készülődni. Erre a különleges alkalomra egy fekete farmert, fekete trikót, fekete kardigánt és egy lapos talpú fekete átmeneti cipőt választottam. Öt óra után kicsivel elindultunk. Mivel előző este teletöltöttem a telefonom Bori-lemezekkel, odafelé a két legutóbbi albumukat hallgattuk a kocsiban - ezeket ugyanis kevésbé jól ismertük. Három negyed hétre értünk be Pestre. A koncert három negyed kilenckor kezdődött, így nyugodtan vetettük bele magunkat a pesti belvárosba. A navigációnk mindenáron egy parkolóházba akart elvinni minket, ezért három negyed óráig kanyarogtunk a szűkös belvárosi utcákban. Míg az Erzsébet teret kerestük, majdnem átjutottunk Budára, a Keleti pályaudvar és a Váci út mellett is többízben elhajtottunk. Nagy nehezen leparkoltuk a kocsit a Bazilika közelében. Aztán a kiscipőmben dideregve elindultunk megkeresni az Akváriumot. Az Erzsébet téren bolyongtunk egy darabig, míg egy fiatal pár útbaigazított minket.

bori3.jpg

Mivel korábban még soha nem jártunk az Akváriumban, bizonytalanul kerestük, hogy hol tudunk bejutni, hol ellenőrzik a jegyeinket és hol a büfé. Beraktuk a kabátainkat a ruhatárba, aztán elkerekedett a szemünk: hatszáz Forintot fizettünk azért a két és fél óráért, amíg őrizték őket. Egy asztalnál Bori-relikviákat árultak. Megvettem a Szédülés albumot, a férjemtől pedig kaptam egy Bori-pólót, amit a koncerten is viseltem. Negyed kilenc magasságában a nagy hall felé vettük az irányt. A pultnál 1200 Forintért vettünk egy doboz sört és egy kólát, aztán beálltunk a színpad közelébe. Az ötödik sor környékén táboroztunk le. Pár perccel három negyed kilenc után lépett a színpadra a zenekar. Borin villogó neonruha feszült. Kezdetét vette az őrület.

 bori4.jpg

Elsőként a Föld hívja Földet játszották. Régi és új szerzemények váltogatták egymást. Az egész testet fedő ruha időközben lekerült Boriról. A Bűvös vadász előtt a közönségtől kért fehér pólókat, ingeket. Ezeket magára vette, majd a szám közben megvált tőlük. A melletünk álló sráctól is elkérte az ingjét. A fiú először vonakodott, végül elkezdte legombolni magáról. A srác barátnője ezek után szintén levette magáról a fölsőjét, így melltartóban bulizott tovább. A koncert vége felé haladva Bori a színpadra szólította Lovasi Andrást, akivel a Pénz miatt című dalt adta elő. A zenekar korábbi tagjai is színpadra léptek. A ráadásban hangzottak el a zenekar első slágerei, például a Vámpír és a Labamba.

bori1.jpg

Összességében milyen is volt ez a koncert? A basszust időnként feltűnően mélynek éreztem. Ezen kívül azonban nem tudok más gyenge pontot említeni. A Szédülés szövegében Bori egyszer bakizott, de ezt is teljesen lezseren kezelte. A háttérben videók futottak, a látvány is rendben volt. Néhány dalnál elérzékenyültem, mert azokat az emlékeket idézték fel, amelyek fontos mérföldkövei voltak az életemnek. Más daloknál a kisfiaimra gondoltam, akikkel közösen szoktunk örömtáncot lejteni a Love Bandre. Motiváló volt látni a zenekar profizmusát és elhivatottságát, no meg azt a hatást, amit a húsz és ötven közötti közönségben keltettek. És a legjobb az egészben az volt, amikor Bori többször is a bulizók közé vetette magát, és a fejünk felett tartva mi is megérinthettük rajongásunk tárgyát.

A koncert után a kocsi felé vettük az irányt. Bő negyed óráig kerestük az utcát, ahol parkoltunk. Hazafelé az újonnan beszerzett lemezüket hallgattuk. Másnap a kisfiaim érdeklődve vetették rá magukat a koncerten készült fotókra és videókra. Azóta is Bori folyik nálunk a csapból. Most is, ahogy ezt a bejegyzést írom, a kisfiam itt ül az ölemben és határozottan követeli Borit és az Oázist meg a Tíz perc szerelmet. Köszönjük, Love Band, az eddigi tíz évet! A következő jubileumi koncerten is ott leszünk!

Kép: Pandur-Balogh Norbert és saját

Videó: YouTube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!