Szemlélődő Szív

5 gondolat Vekerdy Tamástól

2016. március 23. - Szemlélődő Szív

A dackorszak és a testvérféltékenység kellős közepén újra elővettem Vekerdy Tamás: Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked? című könyvét. Ebből válogattam néhány gondolatot, amelyek talán más szülőknek is segítenek megérteni a gyermeküket. A legfontosabb: konfliktusokkal terhelt időszakokban se felejtsük el tisztelni, elfogadni, szeretni és biztatni a gyermekünket!

http://felelosszulokiskolaja.hu/wp-content/uploads/2015/01/vekerdy_2.jpg

1. Tulajdonképpen a nevelésen belül két alapkérdést, kétféle alapbeállítódást különböztethetünk meg. "Az egyik: legyél, aki vagy, én ehhez foglak hozzásegíteni. A másik: legyél, akivé én akarlak tenni! Az első szabadságot ad és szabadságra vezet - a második terrorizál és rabságban tart. A szeretet örömeit csak az első kapcsolat élvezheti."

2. "Goethe ehhez azt teszi hozzá, hogy ha aszerint nézünk egy emberre, hogy milyen ő az adott pillanatban, akkor hátráltatjuk, visszafogjuk fejlődésében. Ha azonban aszerint nézünk rá, hogy milyenné, kivé is lehetne adottságai, lehetőségei szerint, akkor előresegítjük őt életútján."

3. "Akár hiszik, akár nem: nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is. A hideg, értékbecslő tekintet, a kritika a  kisgyereket letöri, elkedvetleníti - és nem segíti hozzá, hogy növelje a teljesítményét."

4. "A rokonszenv, az érzelmi elfogadás, a tárgyhoz pontosan nem kötött pozitív várakozás serkenti a fejlődést, életet lehel a szunnyadó képességekbe; többet csal elő valakiből, mint amennyi kibontakozna belőle, ha mindezt nem kapná meg. Ez a Pügmalion-effektus. Ebből megint csak az következik, hogy nagymértékben rajtunk - szülőkön, pedagógusokon - múlik, hogy mit bűvölünk elő egy gyerekből, az ő adott lehetőségeiből, s amit életre keltettünk, azt milyen irányba vezetjük várakozásainkkal, fantáziáinkkal, szorongásainkkal... [A gyerekek] egy idő után a pozitív vagy negatív "elvárásnak" megfelelően kezdenek viselkedni, és ez nem belőlük [...] következik. Általános tapasztalat, hogy ha a gyerekeknek csak a hibáit látják és sorolják, a gyerekek egyre "rosszabbak" lesznek."

5. "Én például kamaszkoromban költő akartam lenni, az anyám azonban közölte velem tizennégy éves koromban, hogy az igazi tehetség ilyenkorra már kitör, rajtam pedig ez nem látszik. Kitörölhetetlen emlék. Mit csinált ezzel szemben apám? Darabonként megdicsérte a verseimet? Szó sincs róla. Vett nekem egy stilisztikát, és beleírta kézzel: "Tamáskám, én azt kívánom neked, hogy ne legyél költő, mert az egy nagyon nehéz életsors. De ha te mégis verseket szeretnél írni, akkor forgasd ezt haszonnal." Tehát apám alátámasztotta az alkotói szenvedélyemet - miközben szintén féltett. Nem jött azzal, hogy ne gondolkozz ilyeneken, a költők mind éhen pusztulnak vagy megőrülnek - hanem vett egy stilisztikát. Anyám miért mondta azt, amit mondott? Mert szorongott, hogy egy szegénységgel, küszködéssel járó, boldogtalan életpályát választok magamnak, Utólag őt is megértem - mégis úgy gondolom, hogy az akkori gyerek szempontjából nem járt el helyesen! Az apám viszont zseniálisan járt el, és ezt az akkor okozott örömöt máig élvezem (bár el se olvasztam a stilisztikát)."

 

Az idézetek forrása:

Vekerdy Tamás: Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked? Kulcslyuk Kiadó, 2013.

A kép forrása:

http://felelosszulokiskolaja.hu/wp-content/uploads/2015/01/vekerdy_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr308517872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.