1909. május 5-én született Radnóti Miklós magyar költő, műfordító. Ma felesége, Gyarmati Fanni naplóját lapozom fel, hogy kiderüljön, hogyan ünnepelte 1944-ben utolsó születésnapját.
1944. május 5.
"Ma már Anyuska hazaköltözött. Nagyon kimerült volt, és fárasztották az idejövések. Az elmúlt éjjel meg riadó is volt, alig aludt valamit, le kellett jönni a pincébe, de örültem, hogy együtt voltunk. Végre egyszer nyugodt voltam. Igaz, hogy önzés ez is, mert ő bizony nagyon izgult. Az otthoni vastag falú téglapince helyett, ha cudar is a hidegsége és a hosszú le- meg felmászás, mégis biztosabbnak érezte ott magát, mint itt, ahol minden lecsapódást erősen lehetett hallani, és mikor a légvédelmi ágyúk ugatnak a hídon, az különösen hátborzongató. – Mik születésnapja, és bizony nagyon szegényes születésnap. Én csak egy kis édességet tudok venni, Veruka virágot hoz, Gyula még erre is gondol, pedig mi nem tudtuk az idén őt semmivel sem megünnepelni. Két kis bűbájos francia könyvet hoz, de csak szívet fájdít, mert a távoli, elérhetetlen könyvtárunkra emlékeztet. Mik 35 éves lett, és milyen kis vékony gyerek még mindig. Ha rövidre van vágva a haja, olyan a tarkója, mint egy 16 éves kisfiúnak. Olyan boldog vagyok, hogy végre együtt alhatunk megint. Nem vagyok egész ember, ha nem érzem őt magam mellett a heverőn."
Az idézet forrása: Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló. Jaffa Kiadó, 2014.
A kép forrása: http://www.canadahun.com/temak/radnoti-miklos.33536/
