Szemlélődő Szív

Fél év bloggerként

2016. augusztus 30. - Szemlélődő Szív

Szeptember elseje különleges nap lesz számomra, ekkor lesz ugyanis fél éves a blogom. Kimondva hosszú időnek tűnik ez a hat hónap, mégis úgy érzem, mintha tegnap lett volna, amikor a néhány hetes kisfiam mellett azon gondolkodtam, milyen is lenne belevágni. Az elmúlt hónapok összefoglalója következik.

Minden 2015 októberében kezdődött. Az akkor másfél éves kisfiammal, a férjemmel, az anyósommal és családunk legkisebb tagjával a pocakomban felkerekedtünk, hogy egy óra kocsikázás után személyesen is találkozhassak a példaképemmel, a kedvenc írónőmmel, vagyis Vass Virággal. Ahogy arról korábban már beszámoltam, Virág biztatott, hogy kezdjek el blogot írni.

pixabay_mac-459196_960_720.jpg

Stílusgyakorlatként vágtam bele, hogy biztonságos terepen gyakorolhassam, hogyan is lehet jól megszerkesztett, logikusan felépülő szövegeket létrehozni. Hogy ez sikerült-e, mindenki eldöntheti. Az biztos, hogy nem szívesen olvasom vissza a legelső bejegyzéseim. Az egyik ismerősömnek meséltem pár hónappal ezelőtt a blogomról és mentegetőztem, amiért az egész olyan kiforratlan volt. Úgy érzem, a cikkeim logikusabbak lettek, bár tudom, van még hová fejlődnöm. A folyamatosan változó tartalom azonban továbbra is a névjegyem maradt. Eleinte éppen aktuális évfordulók kapcsán ragadtam klaviatúrát, ezt követték a személyesebb bejegyzések, most pedig lelkesen vetettem bele magam az interjúkészítésbe. Hogy merre tart a blog és mire számíthattok, még nekem sem egyértelmű.

Az viszont igen, milyen sok örömöm lelem ennek az oldalnak a szerkesztésében. Olyan emberekkel és gondolatokkal kerültem kapcsolatba az elmúlt hónapokban, amelyekkel a blogom nélkül esélyem sem lett volna megismerkedni. Régen látott családtagokkal is megélénkült a levelezésem, mert folyamatosan jelét adják annak, hogy olvassák az oldalam és megosztják velem a véleményüket. Mind tőlük mind ismeretlenektől sok gratuláló és biztató szót kaptam, amelyekért nagyon hálás vagyok. És neked is köszönöm, kedves Olvasóm, amiért ide-idekattintasz az írásaimra. Bár gyakorlásnak indult ez az oldal, mégis kíváncsian lesem a statisztikai adatokat, hogy kiderüljön, vajon hányan voltak kíváncsiak a soraimra.

Az éjszakába nyúló magányos gépelgetéseknek egyéb pozitív hatásuk is lett: sokkal önreflexívebben élem az életem. Jobban figyelek és kíváncsibb vagyok másokra és saját magamra is. Elemzek, vizsgálgatok, boncolgatok szavakat, érzéseket, vágyakat. Mindenkinek szüksége lenne időnként arra, hogy csendben leüljön önmagával szemben és a zavaró külvilágot kizárva - önmarcangolások nélkül - elemezgesse egy kicsit a saját életét. Nem másokét. A sajátját.

Számtalan téma van még a tarsolyomban. Ha tetszenek az eddigi bejegyzéseim, látogass el rendszeresen az oldalamra! Én itt leszek!

A kép forrása: pixabay

Ha tetszett a cikk,oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr5011659694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.