Szemlélődő Szív

Kicsikéim, itt nem lesz Halász Judit!

2016. október 13. - Szemlélődő Szív

Mielőtt a kisfiaim megszülettek, vergődő kétségbeeséssel gondoltam arra, hogy - ha nem is örökre, de -, jó néhány évre száműzhetem a kedvenc zenéim a CD-lejátszónkból. Nem akartam beletörődni, hogy a buliszámok a Bóbitának adják át a helyüket a lakásunkban. Aztán megfogalmazódott bennem az elhatározás: a tinglitangli dalocskák helyett azokkal a stílusirányzatokkal és dalokkal ismertetem meg a kicsikéim, amelyeket én hallgatok és amelyek nekem okoznak örömöt.

A gyerekdalok hallgatásával töltött időt igyekszem minél rövidebbre korlátozni. Ennek persze megvan az oka. Gyerekkoromban otthon soha nem hallgattunk Halász Juditot, helyette a Záray-Vámosi kazetta A és B oldala, no meg az egykori táncdalfesztiválok slágerei forogtak szünet nélkül. Gyerekdalok közül a Boldog születésnapot! és a Micimackó, meg egy-két felejthető Papp Rita sláger jut eszembe ebből az időszakból. Nincs semmi gond Halász Judittal és a klasszikus gyerekdalokkal. Akik szívesen hallgatják, dudorásszák ezeket, tanítsák meg őket a gyermekeiknek és ezeken keresztül adják át a zene szeretetét! Azt sem hinném, hogy rosszabb ember lesz abból a gyerekből, akinek a szülei miatt a gyerekkora heavy metal vagy lakodalmas rock hallgatásával telik. Mindenki olyan módot válasszon gyermeke zenei neveléséhez, amely neki a legmegfelelőbb! A leglényegesebb itt is - mint annyi minden másban -, hogy a családtagok élvezzék a közös dalolást és leljék örömüket az együtt töltött időben!

Attól, hogy anya lettem, én sem tudok kibújni a bőrömből. Nem tudok arról papolni a gyerekeimnek, milyen jópofák a bugyuta gyerekdalok, ha közben a kínok kínja ül ki az arcomra. Közös, családi emlékek, élmények nem kötnek a hagyományos gyerekdalokhoz, nem is igazán ismerem őket. Mindezek ellenére beengedek néhányat az életünkbe, ezeket azonban németül tanítom és éneklem a kisfiammal. Majd a mamáknál meg az oviban elsajátítják a megszokott, hétköznapi gyerekdalokat, itthon pedig marad Palya Bea, Szabó Balázs, Péterfy Bori, a Csík zenekar, a Wellhello meg a Halott Pénz.

A pillanatnyilag felkapott előadók és az ideig-óráig divatos zenék lüktetése és ringatása végigkíséri a mindennapjainkat. Ahogy az iskolában a diákjaimmal, úgy itthon a saját gyerekeimmel is meglepően gyakran törünk ki spontán dalolásban. Közben pedig csillog a szemem, hevesebben ver a szívem, a lábam pedig önkéntelenül mozdul jobbra meg balra. Amikor a rádióban felcsendül valamelyik kedvencem, a kisfiam lelkesen kiált fel: "Anya, ez a mi dalunk!" Riszáljuk magunkat, együtt énekeljük a szöveget, a kisfiam léggitározik, én meg dobolok. Vagy fordítva. Imádom ezeket a közös pillanatokat! Magam adom, hiteles vagyok, nem másnak akarok megfelelni. Élvezem, hogy anya vagyok!

Videók: youtube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr5311782001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.