Szemlélődő Szív

Facebook-karácsony

2016. december 21. - Szemlélődő Szív

Finisébe kezd érni a karácsonyi őrület. Mézeskalácsot sütő gyerekek és shoppingolásba belefeledkezett szülők képei öntik el a közösségi médiát. Hamarosan elégedett családok, hatfogásos menüt rittyentő háziasszonyok, fenyőfát talpba beszerelő, aranykezű apukák, csillogó tekintetű gyerekek követelnek maguknak helyet a virtuális térben, az üzenőfalunkon. De - rajtunk kívül - vajon valóban mindenki a legnagyobb békességben és nyugalomban készül eltölteni a szeretet ünnepét?

christmas_tree.jpg

A virtuális díszletélet bemutatása karácsony környékén csúcsra jár. A Facebook-felhasználók ilyenkor sem tétlenkednek, ha beállított, mesterséges, hamis csillogást tükröző képeket kell ledugniuk ismerőseik torkán. Mindenki igyekszik a legtökéletesebb oldalát mutatni, a Mr és Mrs Tökélyek pedig kérés nélkül veszik át az irányítást üzenőfalunk felett. Kétségtelenül könnyebb a világhálóra feltölteni egy-egy tökéletességet sugalló képet, mint a családunkkal együtt töltött időt tartalmasan, vidáman, beszélgetéssel, közös tevékenységekkel szeretetben tölteni. A hibátlan sminkek, a trendi ruhák,a  legmodernebb kütyük és a méretes ajándékdobozok minden gond nélkül fedik el a családtagok között megbújó mindennapi feszültséget, anyagi bizonytalanságot, türelmetlenséget, lényegtelen dolgokra pazarolt időt. Amikor kényszeresen, megállás nélkül nyomjuk fel a fotóinkat a Facebookra, olyan emberek figyelméért ácsingózunk, akikkel életünknek csupán egy jelentéktelen kis szelete köt össze. A legintimebb vagy éppen leghétköznapibb pillanatok azonnali megosztásával pedig pont az élmény meghittsége illan el.

Persze tisztelet illeti a csekélyke kivételt. Ők azok, akik egy fenyőfáról, terítékről vagy az összegyűlt családról készített felvétellel kívánnak kellemes karácsonyt barátaiknak, rokonaiknak. A kedves gesztus, figyelmesség ez esetben vitathatatlan.

A gond csak az, hogy akik szünet nélkül tudósítanak mindennapjaik legkülönbözőbb tevékenységeiről, kimondhatatlan önbizalomhiánytól szenvednek. Néhány kép gazdája kétségbeesetten, fülsiketítően kiabálja világgá: "Nézzétek, milyen szeretetre méltó vagyok! Látjátok, milyen okos, ügyes és szép vagyok? Tetszem nektek? Na, szeressetek már, légyszi!" A gond csak az, ha az ember életének minden másodpercét és érzéseinek legszélesebb skáláját válogatás nélkül osztja meg másokkal, sebezhetővé és kiszolgáltatottá válik. A tökéletesre tupírozott látszatvalóság lufija pedig nagyot tud pukkanni.

Ha tehát a karácsonyi kapkodásban elfelejtünk fényképet feltölteni a gőzölgő halászléről, a hibátlan(nak tűnő) bejgliről vagy a méregdrágá(nak tűnő) ajándékokról, ne csüggedjünk! Álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk végig két dolgot! "Biztos, hogy az agyonfilterezett, beállított képeket használó ismerősöm sokkal szebb, elégedettebb, boldogabb és jobb, mint én? Valóban az tesz boldoggá, ha minél több ismeretlen ismerősöm lájkolja a képem?" Némi kétellyel és egy adag egészséges énképpel talán szorongásoktól mentesebben, nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban élhetjük meg a szeretet ünnepét. Legyen így!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr8912058941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.