Szemlélődő Szív

2. novellám: Veled vagy nélküled?

2017. január 27. - Szemlélődő Szív

Amikor a sármos és merész Kristóf először pillantotta meg Julit a puha, süppedős fotelekkel berendezett, gondtalanság ígéretével kecsegtető belvárosi romkocsmában, rögtön szemet szúrt neki a lánybúcsú koktéloktól hangos, viháncoló csajai között a sarokban leszegett fejjel gubbasztó, elcsigázott lány. Lehengerlő stílusával és férfias magabiztosságával azonnal a rendíthetetlen megmentő szerepét vállalta magára és a legmeggyőzőbb hangján búgta Juli fülébe, milyen lélegzetelállítóan gyönyörű a válla és a nyaka. A sörszagtól savanykásan bűzlő kocsma cigifüsttel vegyített félhomályában meglepően jól működtek az olcsó, frázisokkal zsúfolt mondatok. Kristóf nem sokat árult el magáról. Juli csupán annyit tudott meg róla, hogy egy feleség, egy szőke kislány és a tökéletes élet illúziója várja őt otthon. Súlyos, nehéz, vagyonokat érő luxuskocsival járt, a karórája többe került, mint Juli egész évi fizetése és hihetetlenül vonzó volt.

Másodjára egy közös barátjuk esküvőjén futottak össze. Gyuri nem tudta elkísérni Julit, mert éppen egy újabb, életbevágóan fontos számítógépes program elkészítésén fáradozott. Juli jobban örült volna, ha ehelyett inkább egy elragadó kis csöppség elkészítésén fáradoznak. Gyuri azonban továbbra is hajthatatlan maradt a gyerektémában. Fölösleges koloncnak tartott minden rokoni köteléket. Juli kezdte úgy érezni, hogy ő sem más, mint egy böhöm nagy stoptábla, amely megállás nélkül hátráltatja Gyurit az előbbre jutásban.

Amikor az ifjú párt éljenzők között felfedezte Kristófot, fülig szaladt a szája. Évek óta most először tudott őszintén nevetni. Kristóf gátlástalanul szédítette azon az estén az elázott, görcsöktől és elvárásoktól felszabadult Julit, aki gond nélkül fecsegte ki bomladozó házassága apró-cseprő ügyeit. Kristóf hajnalban úriember látszatát keltve hazafuvarozta. Megállt Juliék egyhangú, unalmas háza előtt. A kapatos lány megköszönte a fuvart, aztán sóbálvánnyá meredve ült tovább a minden finomságot nélkülöző, hivalkodó kocsi fekete bőrkárpitján. Kristóf lassan az arcához közelített, és megcsókolta. Juli meglepődött, néhány másodpercig továbbra is dermedten ült az anyósülésen, aztán magára kapta a kabátját, és kiugrott a kocsiból.

Juli éjszakákon át bámulta a plafont és azon töprengett, vajon helyes-e veszni hagyni egy talán még működőképes házasságot néhány fellobbanó, bizonytalan kis érzésért. Gyuri egyre ritkábban és egyre ingerültebben szólt hozzá, Juli így többnyire magára maradva szőtte tovább álmait arról, hogy egyszer a karjában tarthatja a gyermekét. A magánnyal, a céltalansággal és a megszokással szemben az újdonság és a titkolózás izgalma viaskodott benne. Fejben végigélte a lehetséges forgatókönyvek mindegyikét, mérlegre tette múltját és jövőjét, számolgatott, kalkulált, míg végül arra az elhatározásra jutott, tesz egy kétségbeesett kiugrási kísérletet és enged Kristóf ostromának.

rings.jpg

Egy sporttáskába összekészített minden lényeges dolgot. Szemfestéket, rúzst (amelyet négy éve vásárolt, de még egyszer sem használt), fogkefét, fogkrémet, fogselymet (amellyel szintén ez volt a helyzet), tusfürdőt és egy kis flakonnyi mosószert gyömöszölt egy kicsinek bizonyuló neszesszerbe, aztán olyan merész ruhadarabokkal tömte tele a szekrényben porosodó fekete sporttáskáját, amelyeket korábban soha nem vett volna fel. Ekkor elővett egy méretes reklámszatyrot és lassan, minden mozdulatot alaposan megfontolva belecsúsztatott két tiszta ágyneműhuzatot és egy lepedőt. Amint ráhúzta a cipzárt az évek óta nem használt táskára, minden korábbi kétsége elszállt. Egy mustár színű fölsőt és sötétkék szoknyát választott, meg a fekete kis cipőjét, amelyet a munkahelyén is hordani szokott. Magára fújt egy leheletnyi parfümöt, vállára akasztotta a méretes táskát, utoljára még egyszer belenézett az előszoba-tükörbe, és bezárta maga mögött az ajtót.

Ahogy a bicikli kosarából kilógó ridiküllel és a csomagtartón billegő sporttáskával egyensúlyozva izzadtan tekert a randi helyszínéig, minden magára erőltetett vonzerő elpárolgott. Elfordította az évek óta lakatlanul álló családi nyaraló zárjában a kulcsot. Amint kitárta az ajtót, váratlanul megcsapta a szellőzetlen, nem lakott házak kellemetlen, dohos illata. Próbált ebből is, abból is jeleket kiolvasni, amelyek időnként vissza-visszatérő bizonytalanságát legyőzve egyértelműen megmutatták volna neki a helyes utat. Visszatáncolásra azonban már nem sok ideje maradt. Kapkodva ledobálta a csomagokat, aztán türelmetlenül felszakította az ablakokat. Mély levegőt vett, és eltökélten arra gondolt, pont ez a frissesség és éltető oxigén az, amelyre valójában szüksége van. Újra biztosnak tűnt a dolgában. A családi fotókat bizonytalanul lefordítgatta, a szekrényben lapuló ágyneműket kidobálta az udvarra, a szárítókötélre. Lerogyott egy hintaszékbe, ide-oda billenve, arcát a tenyerébe temetve ítélte el magát azért, amit még el sem követett. Elgyötörten felállt, aztán lelkiismeretesen elsimogatta a hófehér lepedő ráncait a ragacsos foltokkal szegélyezett szétnyitható kanapén. Aztán kiszaladt a szellőző ágyneműkért az udvarra, és beleszuszakolta őket a divatjamúlt, sárga, apró virágos huzatokba. Amíg a szűkös fürdőszobában a vékony érként, erőtlenül csordogáló meleg vizet folyatta magára, azon kezdett el kattogni az agya, vajon mi fog másnap történni, ha valóban beenged valaki mást is az életébe. Újra és újra visszatért annak a lehetősége, hogy a megbeszélt légyottra és az udvariasság legalapvetőbb szabályaira fittyet hányva gyáván megfutamodik, lélekszakadva rohan hazáig és megint nekiáll könyörögni Gyurinak, hogy kérjenek időpontot egy párterapeutához. Agya egy rejtett kis zugában azonban már tudta, hasztalan lenne minden vergődő próbálkozás, amellyel a zátonyra futott házasságukat próbálná megmenteni.

Röviddel fél nyolc után Kristóf fekete kocsija gördült be a ház elé. Juli a konyhaablak függönyét félrehúzva, kiszáradt szájjal, izgatottan pásztázta a hófehér nadrágban és fekete vasalt ingben feszítő férfit. Egy hipermarketekben tucatszám kapható, kókadt virágcsokor haldoklott egy szakadt nylonszatyorban. Kristóf bal kezében fogta a minden bájt nélkülöző bóvli tulipánokat, jobb kezében egy üveg pezsgőt lóbált. Magabiztos léptekkel indult a csengő felé. Juli agyán még átfutott, hogy bebújhatna az ócska kanapé mögé és úgy tehetne, mintha nem lenne ott, de kötelességtudó jelleme tudta, hogy semmit nem oldana meg a kényelmesnek tűnő struccpolitika. Amint kiment a kapuba Kristóf elé, egy kedélyes szomszéd suhant el mellettük biciklin. Julin a jeges rémület lett úrrá, mert hirtelen úgy látta, Gyuri tekert el mosolyogva, mintegy áldását adva a készülődő pásztorórához.

Kristóf a kopott, bordó étkezőgarnitúrára telepedett le. Juli feszülten, görcsösen kortyolta a pezsgőt egy foltos vizes pohárból. Riadt tekintete bizonytalanságról árulkodott. Néhány óra elteltével a kiürült pezsgős üveg mellett sorakozott még két mélyzöld boros üveg is a konyha kopott, ódivatú kövén. Juli Kristóf ölében ült. Erkölcsei éppen úgy kilazultak, mint lófarokban hordott, fakó, barnás tincsei. Kristóf gyengéden simított ki Juli arcából néhány fegyelmezetlen hajszálat. A gondtalanság lágy, ringató érzése kellemesen átjárta Juli bódult testének minden porcikáját. Aztán teljesen váratlanul minden idegszálát megfeszítve tett még egy utolsó kísérletet a hitvesi hűség céltalannak tűnő hajszolására.

Hajnalban lassan, finoman simogatták az első napsugarak az éjjeli szekrényen árválkodó karikagyűrűket.

Kép: unsplash

Videó: youtube

Szívesen olvasom a véleményeket, észrevételeket, jobbító szándékú kritikát.

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr112160655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.