Szemlélődő Szív

3 dolog, amely nem része az életemnek, mióta anya lettem

2017. április 03. - Szemlélődő Szív

Amikor az ember még csak tervezgeti a gyermekvállalást, a valóságtól teljesen elrugaszkodott elvárások és illúziók alakítják az anyaságról alkotott véleményét. Ezek alapján az anyák szentek, higgadtak és türelmesek; a gyerekek pedig szófogadóak és empatikusak. Az én lelki szemeim előtt is egy rózsaszín köd lebegett, hiszen a saját gyermekeim születése előtt kisbabát csak elvétve, távolról és rövid ideig láttam. Onnantól kezdve, hogy megszülettek a gyermekeim, az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett. Kétség nem fér hozzá, hogy ők adnak értelmet az életemnek, néhány dolog hiányát időnként azonban nehezen viselek.

1. Alvás akkor, amikor én akarom

Nem vagyok nagy kávéfüggő, de a szülések előtt egy-egy fél kávét elszürcsöltem reggelente. Aztán megszületett a kicsikém, és az éjszakai programunk szerves részévé vált a mérlegezés, szopiztatás, mérlegezés, büfiztetés, tápszerkészítés, büfiztetés, peluscsere, altatás. Szóval csak a szokásos kisbabás rutinokat követtük, én viszont hetekig zombiüzemmódban töltöttem minden napot, mert a szoptatás miatt nem mertem kávét inni. Amikor már hetek teltek így el, és a férjemmel összekevertük a napokat és nem tudtuk eldönteni egy adott dologról, hogy csak álmodtuk vagy tényleg megtörtént, iszonyatosan irigyeltem a férjem, amiért a napot egy jó erős feketével kezdte. Aztán egy bő hónap után nem volt már szükség a tápszeres pótlásra, a kicsikénk pedig átaludta az éjszakát. Onnantól kezdve kisimultak az idegeim, a kávézással viszont még jó pár hónapot várnom kellett. Ezek után már rutinosan tartottam az alváshiánytól a második kisfiam születése előtt. Tisztában voltam ugyanis vele, hogy míg az elsővel napközben bármikor lefekhettem én is, a majdnem kétéves nagyobbik gyermekem nem fog  sok időt hagyni a pihenésre. És ez így is történt. A napközbeni szunyókálásokról le kellett mondanom, viszont a kisebbik fiam is nagyjából két hónaposan már ügyesen aludt éjszakánként. Vele együtt pedig én is.

2. Csend, nyugalom, magány

Akik ismernek, tudják, hogy alapjában véve csendes és halk szavú vagyok. Szeretek magányosan elvonulni egy jó könyvvel egy csendes sarokba és kizárni magam a külvilág eseményeiből. Irtózom mindenfajta zajtól, hangosabb beszédtől és fülsiketítő ricsajtól. Na, hát amikor az elvarázsolt bölcsész anyuka szembesül azzal, hogy nem sok csendben és nyugalomban lesz része két gyerek mellett, az egy érdekes pillanat. Korábban már említettem, milyen nehezen viseltem, amikor általános iskolásokat kellett tanítanom. Felállt a hátamon a szőr, amikor esett az eső és a gyerekek nem mehettek ki az udvarra rohangálni. Az aulában futkosó és kiabáló alsósok és felsősök némi túlzással élve az idegi kimerülés szélére sodortak. Zavart és fárasztott, amikor mindenhonnan csak a zsivaj áradt. Amikor otthon is megállás nélkül, a hét minden napján ugyanebben van részem, akkor vágyódom el legjobban az épülő kertes házunkba. A panel négy fala közé szorulva esetenként agyrémként élem meg a be- és az összezártságot. Így aztán bizakodással töltenek el azok az órák, amelyeket mostanában a leendő otthonunk kertjében töltünk. A nagy fiam remekül lefoglalja magát a sóderkupac tetején, mér, fúr, farag, dolgozik. A kicsi a homokkupacot veszi birtokba, kezdi felfedezni a körülötte lévő világot, motorozni próbál, göröngyöket szorongat a kezében és a fűben totyog.

3. Önállóság

Soha nem tartoztam az autonóm, feminista nők közé, akik családot és minden egyebet félretéve önmegvalósítanak. Azt viszont meg kellett szoknom, hogy egyéni és a férjemmel közös programot is csak úgy szervezhetek, ha legalább egy ember rábólint a tervemre, de ha kettő, az még jobb. Fodrászt, kozmetikust legalább két emberrel egyeztetek, mire meg tudunk állapodni egy olyan időpontban, amely mindenkinek megfelel. A férjem minden esetben támogat és segít, ha valahová el szeretnék menni vagy ha a barátnőimmel beülnék a cukrászdába egy kis lelkizésre. A nagyik is kiveszik a részüket a gyerekfelügyeletből. Köszönet és hála mindannyiuknak ezért! Félreértés ne essék, össze teszem a kezem, hogy a rokonok időbeosztásának összeszervezése a legnagyobb gondom, mert tudom, hogy másoknak milyen nehéz bármit is megoldani mamák nélkül. Becsüljétek meg a segítségetekre siető, megbízható barátokat és rokonokat, mert ők valóban aranyat érnek, amikor az ember egy rövid időre kiszakadna a gyereknevelés cseppet sem egyszerű mókuskerekéből!

Neked mi hiányzik legjobban, mióta anya lettél?

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr8212267434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.