Szemlélődő Szív

25 éves a Vendég a háznál - születésnapi interjú Keresztes Ilonával 1. rész

2017. április 30. - Szemlélődő Szív

Huszonöt éves a Kossuth Rádió gyermeknevelési műsora, a Vendég a háznál. Ennek apropóján a műsor felelős szerkesztőjét, Keresztes Ilonát kérdeztem az indulásról, a műsorkészítés kulisszatitkairól és megindító emberi történetekről.

1. rész

vendeg_a_h3_studio1_mtva-2.jpg

- Huszonöt évvel ezelőtt indult a Vendég a háznál. Miért volt akkoriban nagy jelentőségű ez a műsor?

A Vendég a háznál születése nagy jelentőségű volt huszonöt évvel ezelőtt. Ekkor vált lehetővé, hogy minden hétköznap saját ideje legyen a családoknak a Kossuth Rádióban. Ez a műsor azonban ennél sokkalta többet jelentett. Horváth Ida alapító szerkesztő egy olyan felületet teremtett, ahol az ország különböző pontjain élő szülők találkozhattak. Minden ember érdekes volt, minden élet figyelemre méltó. A hallgatók sorstársakra találtak és gyakran egymásnak is segítettek a műsoron keresztül. Nemcsak a szülőkkel beszélgettünk. A gyerekek itt kaptak először valódi és érdemi figyelmet. Nem azért voltak érdekesek, mert szegények vagy gazdagok, betegek vagy sikeresek, sérültek vagy zsenik voltak, hanem azért, mert vannak és tudnak beszélni. El tudják mesélni ők is, hogy mit gondolnak, és mit éreznek. A Vendég a háznál nem produkáltatta a gyerekeket, hanem megmutatta, hogy lehet és érdemes a velük partnerként beszélgetni.

- Mire utal a műsor címe?

Ez a filozofikus cím sokaknak okozott fejtörést az elmúlt huszonöt évben. Sokan mondták, hogy a gyerek nem vendég, hiszen a miénk. Mi pedig azt szeretnénk üzenni, hogy a gyermek nem a miénk, csak egy időre nálunk lehet. Teljes életének csak a negyedét tölti a szülői házban. De ebben az időszakban is fontos, hogy tudatosítsuk, hogy ő önálló ember már a fogantatásától kezdve. Nincs jogunk ahhoz, hogy minden áron akarjuk, de felelősek vagyunk érte, ha megérkezik hozzánk.

vendeg_a_h2_studio_szerda.jpg

- Amikor otthon a gyermekeivel hallgatta a műsort, gondolta volna, hogy egy nap Ön fogja vezetni?

Eszembe sem jutott ilyesmi. Akkoriban még azt sem tudtam, hogy rádiós leszek egyszer. Nekem napi táplálék volt ez a műsor, mert valódi igazságkeresés volt benne. Fontos és életbevágó kérdésekről folyt a töprengés. Olyan nevelési és pszichológiai témákat tárgyalt, amelyek a rendszerváltás utáni időben nagyon újak és felszabadítóak voltak. A beszélgetéseknek egészen más levegője volt, mint amit addig a médiában megszoktam. Sokáig próbáltam rájönni, hogy mi ez, aztán arra jutottam, hogy talán az a titka, hogy nincsenek hírességek, senki sem különleges, hanem minden nap rólunk szülőkről szól, akik reggelente felkelünk, nevelgetjük a gyermekeinket, és küzdünk a magunk nehézségeivel – és ezekben az adásokban azt éreztük, hogy amit teszünk, az a legfontosabb a világon. Kezünkben van a következő generáció egészsége, boldogsága és sikeressége.

- Hogyan került a műsorba?

Már négy gyermekem volt, amikor elkezdtem a rádióban dolgozni. Több műsornál is megfordultam az első években, de akkor voltam a legboldogabb, amikor Horváth Ida meghívott a műsorához. Emlékszem, hogy akkor úgy éreztem, hogy ez a legjobb hely számomra. Kiírtam a szerkesztőség falára, hogy „Otthon vagyok a Vendégben”. Szinte korlátlan mennyiségű riportot vihettem, és minden téma nagyon érdekelt itt.

- Mikor és milyen céllal indult a péntekenként jelentkező Válasz-utak?

Amikor 2011-ben én lettem a műsor felelős szerkesztője, az a gondolatom támadt, hogy a tizenévesek világa több figyelmet érdemelne. Mi lenne, ha beengednénk őket a stúdióba azzal a lehetőséggel, hogy vitassák meg azt, ami érdekli, izgatja őket. Hozzanak témát, kérjenek vendéget, és mi lehetőséget adunk arra, hogy beszélgessenek. Mohácsi Edittel belevágtunk, és meghívtuk az első gyerekeket: Somát, Domit, Flórát, Rozit és Emesét. Hatalmas tapasztalat volt az első felvétel öt évvel ezelőtt. Tátott szájjal figyeltük, hogy vitatkoztak a stúdióban.  Ez a friss hang, ez a fiatal, szerethető lendület olyan hatással volt a kollégákra is, hogy mindenhonnan jöttek a stúdió irányba, és benéztek: „Kik ezek a helyes gyerekek?”

Persze ez a rovat nem állt össze egy csettintésre. Az első lendület után nagyon elgondolkodtató dolgokat figyeltünk meg a gyerekeken. Azt láttuk, hogy vannak nagy gondolataik, de nem mindig merik kimondani őket. Vagy kimondják, de nem tudják vállalni. Állandóan hátra forogtak a kulissza irányába, hogy jót mondtak-e, rendben van-e, elfogadjuk-e. Ha vita volt, tudni akarták, hogy szerintünk kinek van igaza. Nagyon nehezen értették meg, hogy itt a beszélgetés a jó. Bármit lehet mondani, ha alá tudják támasztani a gondolataikat, ha a szavaiknak van fedezetük. És bármit meg is lehet kérdőjelezni: minden gondolat ki kell, hogy állja a kérdések, ellenvetések próbáját. Ez az izgalmas játék! Aki ezt végigcsinálja, kénytelen megtanulni, hogy tisztelni kell egymás gondolkodását, véleményét, és el kell fogadni a kérdéseket. És még valami volt érdekes: megtapasztalták, hogy a tiszta fogalmak nagyon fontosak. Anélkül nem tudunk semmit megvitatni, amíg nem definiáltuk a dolgot magát. Tanulják a tiszta és szép magyar beszédet, és annak a felelősségét, hogy fél millió ember hallgatja őket péntekenként. Nagyon élvezik a beszélgetéseket. Péntek esténként gyakran felvétel után is sokáig ülünk a Pagodában, és folytatjuk az aznapi témánkat vagy új témákon agyalunk.

vendeg_a_h5_wp_20151010_014.jpg

- Emberi történeteket mutatnak be. Melyik riport volt a legemlékezetesebb az Ön számára?

- Nagyon sok ilyen történet van, el sem férne itt, ha felsorolnám. Az élet elképesztő, és az emberek nagy része csodálatosan küzd meg a nehézségekkel. Mindig megdöbbenek, amikor újabb bizonyítékát látom az életerőnek, a szeretetnek vagy a bölcsességnek. Talán az egyik legnagyobb történet az volt, amellyel végül elnyertük a Családbarát Médiáért díj közönség díját négyszáz-ezer szavazattal: Levél egy születendő kistestvérhez - ez volt a címe. A történet középpontjában egy kétgyermekes család állt, ahová bekopogtatott a harmadik gyermek. A szülők túl idősnek érezték magukat, féltek, hogy nem elég stabilak anyagilag - egy szóval megijedtek, és abortuszra szánták el magukat. De a tizenhat éves lányuk képtelen volt beletörődni ebbe, és küzdeni kezdett a kistestvére életéért. Mivel nem járt sikerrel, egy elkeseredett búcsúlevelet írt a babának, és elment az iskolába. Amikor a szülők megtalálták a levelet, mindketten sírva fakadtak, és végül visszafordultak a kórházból. Ott voltunk a baba születésénél is, és azóta is kapcsolatban vagyunk a családdal. A baba most hat éves nagyfiú, és mindannyian jól vannak. A nagylány kisgyermek-gondozónak tanul.

Nagy élmény volt az a sorozat is, amelyet Mohácsi Edit készített három éven keresztül. Úgy indult, hogy egy fiatal házaspárral készített riportot első gyermekük érkezésekor, és ettől kezdve követte őket a hétköznapokban. Kiderült, hogy az élet nagy szerkesztő, és nincs izgalmasabb sorozat, mint egy fiatal család életének alakulása. Az Apa, Anya és Emmuska című sorozat három éve alatt a mi adásunkban váltak nagycsaládossá. Folyamatosan bővült a címe is: Apa, Anya, Emmuska, Lola és Ábel. Emmuska és Lola a mikrofon előtt kezdett el beszélni.

És volt még egy. Ez volt a „Tékozló” lány története. Szendrei Edit készített egy interjút egy anyával, akinek a lánya egy nap dacosan elment otthonról. Mindenki azt hitte, hogy itt vége az életének, végzetes hibát követ el, és soha nem fog hazajönni. De a lány egyszer hazatért éhesen, és lassan kibomlott minden konfliktus, amely okozója volt az ő menekülésének. Az anya végtelen bölcsességgel szeretgette vissza őt a családba. Ez a lány ma már kitűnő családanya.

Kép: MTVA, Keresztes Ilona

A Keresztes Ilonával készített interjú második részét itt olvashatjátok.

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr9612469499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.