Él Californiában egy családanya, akinek a neve végérvényesen összeforrt  a zero waste, azaz a hulladékmentes életmóddal. A francia születésű Bea Johnson tizennyolc évesen költözött az USA-ba. Ott családot alapított, közben a hulladékmentes élet mellett tette le a voksát, blogot indított a tapasztalatairól, majd könyvet írt minderről, manapság pedig a világot járja, hogy előadásokat tartson arról, hogyan csökkenthetjük mi is az általunk megtermelt hulladék mennyiségét. Bea, amikor másokat inspirál, nem a levegőbe beszél. Négytagú családja egy év alatt mindössze egy befőttes üvegnyi szemetet termel. De hogyan és miért döntött az extrém környezetvédelem és hulladékcsökkentés mellett? Meséljen most ő!

- Radikálisan lecsökkentetted a családotokban keletkező hulladék mennyiségét. Mi motivált erre?

- Kezdetben környezeti okok motiváltak. Aztán felfedeztük egy másik előnyét is ennek az új életformának, mégpedig személyes szinten. Javult az életmódunk. Egészségesebben élünk, 40%-kal csökkentettük a kiadásainkat, több időnk van olyan dolgokra, amiket szeretünk csinálni.

- A tinédzserek nagyon kritikusak tudnak lenni. A fiaid barátai hogyan reagáltak, mikor életmódot váltottatok?

- Az emberek elfogadják és tisztelik őket. Nem erőltetjük rá magunkat másokra. A gyerekeimnek teljesen normális ez az életmód. A barátaik pedig nem foglalkoznak azzal, hogy milyen dobozból eszik az uzsonnájukat, különben nem is lennének a barátaik (nevet). Amikor átjönnek hozzánk, mindig azt mondják, hogy az otthonunk tiszta futurisztikus. A gyerekeink ugyanúgy sütit esznek meg narancslevet isznak, mint mindenki más. Ugyanúgy reprezentálják magukat, mint mások. Azok a tevékenységek számítanak, amiket szeretnek, nem pedig az egy év alatt összegyűjtött szemetünk mennyisége. Többé nem tárgyakra költünk, főleg nem eldobhatókra, mivel ha használjuk, aztán pedig eldobjuk őket, az olyan, mintha egyenesen pénzt hajítanánk a kukába. A pénzünket inkább tevékenységekre költjük. Még nagyon fiatalok, de voltak már jégmászáson, éjszakáztak már az óceánnál, kajakoztak. A hangsúly a tetteken és az élményeken van. Használt ruhákban járnak, de ez nem érdekli az embereket. Tipikus tinédzserek. Más tinik nem feltétlen tudják, hogy hulladékmentes életet élünk.

- Mit látsz, mit pazarlunk leginkább?

- Az igazat megvallva nem igazán érdekel, hogy mások mit csinálnak. Eleinte az őrületbe kergetett, mikor eldobható műanyag szatyrot láttam az embereknél. Ha az átlagosnál jobban figyelsz a szemétre, mindenhol azt fogod látni. Azóta békét leltem, nem ítélkezem mások felett, mert nincs jogom ehhez. Egyszerűen csak újrahasznosítható táskát használok, ezzel pedig másokat inspirálok. A tengerparton, ha szemetet látok, felszedem. Ilyen helyeken rengeteg a műanyag hulladék, ezen mindenféleképpen változtatni kell. Amikor például egy aprócska szigeten jártam, egy óra leforgása alatt öt hatalmas szatyornyi szemetet gyűjtöttem össze. Volt köztük minden: flip flop, samponos flakon, fogkefe.

- Konferenciákon, előadásokon nem szoktál elfogadni ajándék tollakat, pólókat, kulcstartókat, hiszen minden hasonlóból pont annyid van, amennyire szükséged van. Hogyan reagálnak az emberek, amikor visszautasítod őket?

- Egyszerűen annyit mondok, "Köszönöm, nem." És az emberek ezt tiszteletben tartják. Készítünk egy közös képet, és ennek is nagyon örülnek. Ha mégis kiülne az értetlenség az arcukra, annyit felelek, minimalista életmódot követek, és ők elfogadják ezt.

- Hogyan reagálnak az eladók, amikor bemész egy boltba és a saját kis edényedbe, üvegedbe kéred az adott terméket?

- Amikor új boltba megyek a saját üvegemmel, nem nézek a szemükbe, csak annyit mondok: "Kérem, tegye ezt a darab húst vagy sajtot vagy akármit az üvegembe!" A válasz többnyire ennyi: "OK". Nem bocsátkozom nagy magyarázatokba. Ha az eladó megkérdezi, miért, annyit mondok, hogy nincs otthon szemetesem. Az emberek tisztelik az életformánkat, mi is az övékét.

- Mit ajánlasz, hogyan vágjunk bele?

- Mindenhol akad lehetőség csomagolásmentes vásárlásra. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ez nem így van, pedig de. Tíz éve valóban nem nagyon voltak ilyen üzletek. Időközben egyfajta szelektív látásom alakult ki. Ma, ha belépek egy boltba, rögtön a csomagolásmentes árukat látom meg először. Csomagolásmentes vásárlásra nem csak különleges helyeken nyílik lehetőségünk. Ha pékárut vásárolunk, azt például simán kérhetjük egy kispárnahuzatba is.  Amikor Dél-Afrikában jártam, a Johannesburgi Repülőtéren is tudtam zero waste módon vásárolni. Ha belevágnánk, alkalmazzuk az 5R módszerét! Ez azt jelenti, hogy

1. (refuse) utasítsuk vissza azt, amire nincs szükségünk,

2. (reduce) csökkentsük annak a mennyiségét, amire szükségünk van,

3. (reuse) használjuk újra azt, amink van,

4. (recycle) szelektíven gyűjtsük mindazt, amit nem tudunk visszautasítani, csökkenteni vagy újrahasználni,

5. (rot) komposztáljunk!

Az 5R-nek az alkalmazásával jelentős mértékben fog csökkenni a hulladékunk mértéke. Az első lépés, hogy nemet mondjunk. A többi lépés meg már olyan, mint egy piramis, A fogyasztói társadalom úgy működik, hogy ha valamire nagy az igény, abból újabb és újabb mennyiségeket fognak előállítani, ezek pedig előbb-utóbb a hulladéklerakókban végzik. A gond pedig az, hogy mindez környezeti problémákhoz vezet. Tedd fel magadnak a kérdést: "Valóban szükségem van erre?" Adj új értelmet a dolgaidnak! Ha legközelebb pékségbe mész, kérd kispárnahuzatba a kenyeret! Ezt a világ bármely pontján bárki meg tudja csinálni.

- Mennyi idő volt kialakítani a saját zero waste rendszered?

- 2006-ban kezdtünk. 2008-ig egyszerűsítettük az életünket. Maga a zero waste kifejezés városi szinten a hulladékkezelés területéről származik. Láttam a kifejezést, de nem volt útmutató arra vonatkozóan, hogy hogyan is kellene ezt csinálni. Sok dolgot kipróbáltam, kísérletezgettem. Készítettem otthon kenyeret, szójatejet..., de aztán rá kellett jönnöm, hogy teljes állás mellett mindezekre már nem futja az időmből. A zero waste menet közben egyszerűbbé vált. Két évig kísérletezgettem különböző alternatívákkal, míg végül kialakult a saját jól bejáratott rendszerem.

- Sokfelé jártál az utóbbi időben. Mit láttál, melyik kontinens a legkörnyezettudatosabb?

- Európa mozdult el legnagyobb mértékben a zero waste irányába, ezen belül pedig a francia nyelvű országok. Luxemburgban hódít legnagyobb mértékben ez az életmód. Ennek az lehet az oka, hogy a francia ajkú embereknek más a viszonya az ételhez és élvezik, amikor csomagolás nélkül vásárolhatják meg azt. Belgium és Svájc is dinamikus tempóban növekszik. Franciaországban nagy hatása volt a könyvemnek, itt a szupermarketek valamilyen mértékben változtattak korábbi politikájukon. Svájc francia nyelvű részén egy éve csupán egyetlen csomagolásmentes bolt működött, mára már kilenc ilyenről tudok. Az észak-amerikai kontinensen Kanadában, Quebecben nőtt leggyorsabban a zero waste-et követők száma. Van olyan város, ahol ma már nyolc csomagolásmentes bolt található. A könyvem és a beszédeim inspirálják az embereket.

- Egy mozgalom elindítója lettél. Milyen érzés mindez?

- Időnként még mindig  meg kell csípnem magam, hogy elhiggyem, mindez valóban velem történt meg. Büszkeséget érzek. Emberek ezrei követik a módszereim, és több száz embernek biztosít munkát, hogy csomagolásmentes boltot üzemeltet. A müncheni bolt például azért jött létre, mert olvasták a könyvem. Három ember nyitotta meg. Ők egész egyszerűen csak kevesebb műanyagot akartak. Ez fantasztikus és gyönyörűséges! Svájcban nők egy csoportja abban segít az érdeklődőknek, hogyan éljenek zero waste életmódot. Kanadában csomagolásmentes üzlethálózat van. A kanadai közösség panaszkodott arra, hogy nem tudnak környezettudatosan vásárolni, erre az elnökük törvényeket módosított, ma pedig már 270 csomagolásmentes bolt üzemel itt. Az USA-ban élek, de ez a legpazarlóbb része a világnak. Sokan hivatkoznak arra, hogy könnyű nekem, hiszen az USA-ban több lehetőségem van így élni. Mások azt mondják, könnyű nekem, mert Californiában élek, vagy mert San Franciscoban élek (ez egyébként nem igaz), vagy mert francia vagyok. Mindenkinek mindenre van kifogása, miért nem akar változtatni az életmódján. Amikor néhány hónappal ezelőtt Magyarországon jártam, azt láttam, hogy az emberekben van igény a változásra, de mindenkinek akad valamilyen kifogása. Az 5R módszerét azonban a világ bármely pontján el lehet kezdeni alkalmazni. Tudod, mi az egyetlen dolog, amit megbántam, mióta hulladék nélkül élünk? Az, hogy nem kezdtem el hamarabb.

Kép: Coleman-Rayner, Michael-Clemens

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!