Panelból kertes házba költözni nem mindig zökkenőmentes, pláne, ha az ember lánya három évtizeden keresztül élte mindennapjait a betonrengetegben. Négy hónapja vettük birtokba az új házunkat. Ez idő alatt elképesztően megszerettem a családi házas létet. Meglepetések és hálaimák következnek az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján.

2017 első féléve irdatlan munkával és megannyi lemondással járt. Messiásként vártam azt a napot, amikor "a háztól" végre már nem kell "hazamennünk". Mivel ez idáig folyamatosan panelben laktam és a kertes házakkal szinte semmilyen kapcsolatom nem volt, néhány jelenség az újdonság erejével hatott. Nem számítottam többek között arra, hogy

- a gyerekeim hihetetlen módon élvezik, hogy kint játszhatnak a szabadban és emiatt a nyári hónapokban egy nap többször is veszekednem kell velük, hogy hőségriadó alatt ne menjenek ki tizenegy és négy között az udvarra,

- ha én akarok valamiért kiszaladni a kertbe, a gyerekeim sírni kezdenek, mert velem akarnak jönni,

- képben és kapcsolatban kell lennem olyan jelenségekkel, mint szivattyú, locsoló, palánta, friss beton,

- a WC ülőke és maga a ház hőfoka is jelentősen alacsonyabb, mint azt a paneltermálban megszoktam,

- a hangyák, pókok, egyéb ízelt lábúak gyakrabban férkőznek be a házunkba, így gyakrabban kell pókhálókkal hadakoznom.

Viszont már most látok olyan előnyöket, amelyeket a családi házak javára tudok írni:

- egész nyáron virágoznak a kertben a fűszernövényeim és a születésnapomra kapott virágjaim; saját málnát, szamócát, barackot és szőlőt falatozhatunk- a következő lépés jövőre a saját kis veteményeskertem kialakítása lesz,

- munka után feltehetem a lábam egy székre és a teraszon olvasgathatom az éppen aktuális könyvkedvenceim,

- nem kell borsos áron belépőt váltanom a strandra, ha barnulni akarok vagy egy kis csobbanásra vágyom, erre a célra ugyanis tökéletesen megfelel egy kis gazolás, valamint egy felfújható, egyszerű kis medence,

- kint hagyhatom a teraszon száradni a ruhákat, így nem foglalják el a ház alapterületének jó részét, nem mellesleg a penész ellen is hatékonyan szállunk síkra,

- magától értetődő egyszerűséggel komposztálhatok, vagyis nem kell műanyag zacskóban hurcolgatnom a panelból "a házhoz" a zöld hulladékunkat,

- ha egy kis magányra vágyom, mert éppen totálisan felforrt az agyvizem, megkérdezem a gyerekeimtől, lenne-e kedvük az udvaron játszani, biciklizni, rollerezni egy kicsit- persze nem ilyen higgadt hangnemben...,

- a mosogatógép máshoz nem hasonlítható csodájában van részem nap mint nap- hála annak a nőnek, aki feltalálta!,

- házhoz jönnek a kukások a szelektív szemetünkért,

- bármikor vendégül láthatjuk a családtagjainkat vagy a barátainkat, nem kell azon aggódnunk, hogy hol tudunk leültetni kettőnél több embert kényelmesen,

- hiába gazdálkodunk eggyel kevesebb szobával, a melléképületeknek hála még így is jóval több hellyel rendelkezünk, mint a panelban,

- ha hazaérünk valahonnan, nem kell karban felcipelnünk a kocsiban elaludt gyerekeinket a negyedik emeletre,

- ritkábban izzadok le, mire elindulunk valahova, hiszen miután felöltöztettem a gyerekeim, kimehetnek az udvarra, amíg én is összeszedem magam, így kevesebbet rikácsolok velük, hogy ne menjenek vissza koszos cipőben a lakásba és ne nyitogassák a bejárati ajtót (, vagyis hogy ne a többi lakó füle hallatára éljünk magánéletet),

- esténként, ha kedvünk szottyan, negyed óra alatt lezavarhatunk egy focimeccset a kertben - korábban ez legalább egyórás macera lett volna,

- amikor a gyerekeink elalszanak, a teraszról bámulhatjuk a csillagokat,

- mivel könnyebb az új garázsba beállnom, gyakrabban ülök egyedül is a volán mögé,

- ha egy lakótárs otthonából gyomorforgató szagok terjengenek a vasárnap ebéd főzése közben, nem kell tizennégy családdal együtt nekünk is elviselnünk az orrfacsaró bűzt, míg felérünk a lakásunkhoz,

- nem kell attól rettegnem, mikor szól ki egy felbőszült lakó a lépcsőházba, hogy zavarja a gyerekricsaj, míg felérünk az emeletre,

- nem hallgatja legalább két család, ahogy a WC-n ülve kiabálok ki a gyerekeimnek, hogy hagyjanak már egy kicsit nyugton,

- nem kell azt hallgatnom, ahogy a szomszédom és a barátnője egy elementáris veszekedés után kibékül és nyögdécselve újra egymásra talál, a másik szomszéd pedig éppen anyázza az óvodáskorú gyerekeit,

- a takarítást nem kell a közös képviselő beosztásához igazítanunk, ezzel együtt pedig nem kell dühöngenünk, ha alig mossa fel valaki a lépcsőházat,

- nem vagyok kiszolgáltatva a közös képviselőnek, ha beázik az ablak vagy ha túl hideg a lakás, végre a magam ura lehetek mindenféle értelemben,

Kertes ház. Önállóság. Szeretem.

Panel vagy kertes ház? Te melyiket részesíted előnyben?

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!