Szemlélődő Szív

Szemlélődő Szív

Mondd ki, amit érzel!

2018. január 01. - Szemlélődő Szív

Néhány napja még idegesen loholtunk a boltokban, hogy megfelelő ajándékkal lepjük meg családunk tagjait és többé-kevésbé fontos ismerőseinket. De a szeretet ünnepén vajon hányan akadtak olyanok, akik a "Boldog karácsonyt!" elkoptatott frázisa helyett azt mondták, "Szeretlek!"? Hányan vannak, akik karácsony előtt vagy után össze merik szedni a bátorságukat és őszintén ki merik mondani a másiknak: "Hálás vagyok, amiért vagy nekem."?

Az elmúlt napokban több olyan inger is ért, amelyek elgondolkodtattak. Vajon elégszer mondjuk ki őszintén, ami a lelkünket nyomja vagy ami igazán boldoggá tesz minket? A szűkebb környezetünkben élőket, rokonokat, barátokat hányszor avatjuk be a lelkünk mélyén aktuálisan zajló folyamatokba? Vajon miért nem merjük felfedni a bennünk kavargó érzéseket? Mi tart vissza minket attól, hogy elmondjuk, valójában hogyan érezzük magunkat? Talán az illem, netalán a neveltetés során belénk rögzült minták építenek saját magunk és a számunkra fontos emberek közé falat?

Romance Couple, Hugging, Wool Coat, Winter, Snow

Mi történik, ha túl korán mondjuk ki egy kapcsolatban, "szeretlek"? Az ismerkedés és a randik elején járva imádottunk talán megrémül a komolynak tűnő érzésektől, és faképnél hagy minket? Akkor talán nem is passzoltunk kellően egymáshoz és jobb is, hogy így történt. Vagy szerencsésebb lett volna taktikázni, megjátszani és kelletni magunkat, hogy aztán majd hónapok vagy évek múlva derüljön fény a valódi személyiségünkre?

Vajon elégszer mondjuk a szeretteinkenk, a barátainknak, milyen teljes az életünk velük? Talán igen, talán nem. Talán néhányan túlságosan is gyakran adnak hangot az érzéseiknek, emiatt pedig hamisan cseng egy-egy őszintének szánt mondat. Ez az egyik véglet. A másik pedig az, amikor valamilyen mértékben a tetteink hangok nélkül is kifejezik, mit érzünk a másik iránt. Egy elnyújtott ölelés, egy megszorított kéz vagy egy letörölt könnycsepp mind-mind üzenheti azt, hogy "Fontos vagy nekem, melletted állok.". Ezzel azonban van egy kis gond. Mégpedig az, hogy amit mi legbelül érzünk valaki iránt, nem biztos, hogy a másiknak is egyértelmű. Hiszen mindannyian más és más családból jövünk, más minták szerint nőttünk fel. Míg egyikünknek az jelenti a szeretetet, hogy minden nap ágyba kapja a kávét, másikunknak egy szál rózsa, néhány dicsérő szó vagy egy ölelés jelzi azt, igen, szeretlek. De hogyan is várhatnánk el, hogy pusztán a gesztusok alapján félreérthetetlenül megértse a másik, milyen hatást tesz ránk, ha a szavak is mindenkinek mást jelentenek és időnként vakvágányra vezetnek?

Még egy szempontot érdemes fontolóra vennünk, miközben azt mérlegeljük, felvillantsuk-e valós érzéseinket. Ez pedig nem más, mint az idő. Él bárki is a Földön, aki biztosan tudná, vajon mennyi időnk van kimondani a köszönetet, a hálát, a szeretetet? Ha egy elenyésző pillanatig lelassítunk ebben a felgyorsult világban, beláthatjuk, hogy sem a szüleink, sem mi, sem pedig a gyerekeink nem örökéletűek. Amikor egy kimondásra szánt érzést inkább elmaszatolnánk, tegyük fel magunknak a kérdést: "Lesz még lehetőségem tudatni a másikkal, mennyire fontos nekem?" 

Mondd ki, amit érzel! Ne várj senkire és semmire! Mondd ki, amit érzel!

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr9313536941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása