Szemlélődő Szív

Kulisszatitkok az első regényemről

2018. január 19. - Szemlélődő Szív

Az utóbbi hetekben sokkal kevesebb időm jutott a blogra, mint korábban. Igyekszem minden héten friss tartalommal jelentkezni, ez azonban nem mindig megy olyan egyszerűen. A teljes munkaidős tanári állásom, a családom és a blog mellett az első regényem megírását is próbálom belepréselni huszonnégy órába. De milyennek is tervezem ezt a készülő művet? Most erről mesélek egy kicsit.

hand, notebook, outdoors

A kedvenc írónőim - többek között Jodi Picoult, Vass Virág, Fejős Éva - gyakorlatát követve az események az én írásomban is több szálon futnak. Két nő és egy férfi osztja meg az olvasóval egyes szám első személyben a párkapcsolati kételyeit, gyötrődéseit, sikereit.  Bő fél éven keresztül követhetjük nyomon a három szereplő életét, egy szerelmi háromszög alakulását. A cselekmény mozgatórugói a gyermekvállalás, az egymásra találás és a búcsúzás. 

Talán amiatt, hogy kamaszkoromban az orosz realisták műveit olvastam legszívesebben, az én figuráim is sokat töprengenek azon, merre is találják a helyes utat. Mert mint az életben, a regényben sem egyértelműen feketék vagy fehérek a válaszok egy-egy kérdésre. A felmerülő problémák összetettek, minden szereplő a maga erkölcsi szabályrendszerét követve igyekszik a legjobb döntést hozni.

Az írásom terjedelme jelenleg valamivel több, mint 13.000 szó. Ez hozzávetőlegesen negyven A4-es oldal. Egy átlagos regény hossza 50.000 és 100.000 szó között mozog. Néhány hónapba tehát még beletelik, míg az utolsó mondat után odafirkanthatom, "Vége!".

blur, book, close-up

Azt már most meg tudom állapítani, hogy regényt írni iszonyatos meló. Komolyabb kutatómunkába nem merültem bele, de még így is időigényes volt feltérképezni a három főszereplő előéletét és megtalálni a motivációjukat. Nagyjából felvázoltam magamnak, honnan hová szeretnék eljutni a cselekményben, pontosabb jegyzeteket azonban nem készítettem. Így aztán amikor újra neki akarok látni az írásnak, újra kell olvasnom az előző fejezeteket, hogy fel tudjam venni a fonalat. A legidőigényesebb rész ekkor kezdődik. Ülök a gép előtt és próbálom magam beleképzelni a szereplő helyébe. Ilyenkor az ő fejével gondolkodom. Ehhez teljes csendre és egyedüllétre van szükségem. Gyorsabban haladnék, ha fejezetenként előre kitalálnám, melyik szereplővel mikor mi fog történni. A jelenlegi munkamódszeremmel viszont helyenként még magamat is sikerül meglepnem, ugyanis olyan figurák is feltűnnek, akikre korábban nem is számítottam. Így valamelyest én is tudom úgy élvezni a saját regényem, mintha egy ismeretlen mű világában barangolnék.

Most így áll a nagy mű, igen, a gép forog, az alkotó nem pihen. Ehelyett csendes éjszakákon a gép előtt görnyedve pötyög, fikciót gyárt és ezt iszonyatosan élvezi.

Kép: pexels

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr3613589139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.