Kump Edina neve megkerülhetetlen, ha az ember a hulladékmentes háztartáshoz kapcsolódó kérdésekre szeretne választ kapni. Edina környezetkutatóként és hulladékcsökkentési szakemberként a zero waste, azaz a nulla hulladékos életmód egyik legismertebb hazai képviselője. A vele készült interjú első felében elmagyarázza, mit is rejt a zero waste elnevezés, elmeséli, hogyan és miért vágott bele, valamint néhány nulla hulladékos félreértést is segít tisztázni.

- Mi ennek az életmódnak a lényege? 

- A hulladékmentes életmód  lényege, hogy minimálisra csökken a mindennapi életvitelünk során keletkező hulladék, valamint szemét mennyisége.  A hangsúly azon van, hogy minimálisra csökken, nem pedig azon, hogy elérjük a teljesen mentes, nulla hulladék állapotot, mert ez egyszerűen lehetetlen.  Ez egy útkeresés, amely során a szokásaink átalakításával egyre kevesebb hulladékot és szemetet termelünk úgy, hogy ez ne igényeljen tőlünk extra időt, energiát és pénzt. A szemét mennyiségének csökkentésén túl viszont egyéb járulékos előnyökkel is számolhatunk, ez szó szerint egy életmódváltás: végeredményében egészségesebb étkezést biztosít, segít pénzt megtakarítani arra, amire valójában szeretnénk költeni, több időt nyerünk általa és a minőség kerül előtérbe a mennyiség helyett.

- Mióta vezetsz zero waste háztartást? 

- Fogós kérdés, mert nincs egy szigorúan vett dátum, amit erre válaszolhatnék (2014-ben kezdtem célzottan a zero waste-re törekedni, de ténylegesen zero waste háztartásról 2015 óta beszélhetünk). Azt tudom, hogy mindig is fontos volt nekem, hogy környezettudatosságra törekvő háztartást vezessek, illetve hogy eszerint éljem a hétköznapjaimat, viszont sosem vonzottak a szélsőségek, a „csak azért is” erőltetések, ezért sokáig nem vettem komolyan a ténylegesen zero waste-re való törekvést. Rengeteg megoldás már évek óta a normál hétköznapi életvitelem szerves része volt azelőtt is, hogy belevágtam volna célirányosan a hulladékmentesítésbe. Például környezetbarát szerekkel takarítottam, magamnak készítettem a legtöbb kozmetikumot, komposztáltam, szelektáltam, vászonszatyrokkal vásároltam, kulacsot, intimkelyhet használtam, és törekedtem többek között arra is, hogy minél kevesebb hulladékot termeljek. Ez részben annak is volt köszönhető, hogy a munkám során környezetvédelmi szemléletformálással foglalkoztam, főleg hulladékgazdálkodás és fenntartható fejlődés témában.

- Mi adta meg a kezdőlökést? 

- Egy költözés. Kertes házból hirtelen a második emeleten találtam magam, az új körülményeknek köszönhetően pedig hatványozottan több szemetem keletkezett. Önmagában ez a tény elég erősen zavart, amire csak ráerősített az, hogy akkoriban a munkám részeként rengeteget jártam iskolákba is órákat tartani, és nem éreztem komfortosnak azt, hogy ilyen háttérrel beszélgessek a diákokkal például a hétköznapi hulladékcsökkentési megoldásokról.
Mindenesetre még ekkor sem volt cél a zero waste elérése, egyszerűen csak csökkenteni szerettem volna a szemét mennyiségét. Első lépésként, mivel a kert végi komposztálásra már nem volt lehetőségem, beltéri komposztálási opciók után kezdtem nézni. Nem szerettem volna sok ezer forintot elkölteni erre, ezért végül egy általam is elkészíthető gilisztakomposztálóra esett a választásom. Ez elég jól bevált, ekkoriban fogant meg bennem a gondolat, hogy kísérletet teszek arra, hogy vajon Magyarországon, egy második emeleti társasházban, városi lakóként megvalósítható-e a hulladékmentes életmód. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy megbeszéltem a párommal, hogy ez engem emberileg és szakmailag is nagyon érdekel, ezért szeretnék belevágni, és abban maradtunk, hogy csinálhatjuk, de csak ha nincs semmi erőltetés, nincsenek szigorú lemondások, egyszóval ha nem nehezítjük meg, nem válik kényelmetlenné emiatt az életünk. Így komótosan, szépen lépésről lépésre haladtunk, az egyes hulladékmentes váltások pedig olyan szépen beépültek a hétköznapjainkba, hogy nem hogy nem tűntek lemondásnak vagy kényelmetlenségnek, egyenesen úgy éltük meg, hogy mi eszerint éljük a hétköznapokat és kész. Végeredményében jobbakat ettünk, értelmesebben költöttük a pénzünk, több időnk maradt egymásra, illetve nem mellesleg jelentősen kevesebb szemetet is termeltünk, ezért a kísérlet hozta váltásokat inkább örömmel megtartottuk a mindennapi szokásaink között.

- Mi a legnagyobb félreértés a zero waste-tel kapcsolatban?

- Az, hogy ez egy újabb szélsőséges irány. Nem mondom, mint mindent, nyilván ezt is lehet szélsőségesen csinálni, csak szerintem nem érdemes. Nem az a lényeg, hogy egymással versenyezzünk azon, hogy ki mennyi szemetet termel, vagy mit tud, vagy éppen mit nem tud megtenni ennek érdekében, hanem az, hogy a tőlünk telhető legjobbat hozzuk ki az egyes szituációkból és az egész élethelyzetünkből. Ezt viszont mindig saját magunkhoz kell mérni, nem pedig másokhoz. Nagyon fontos, hogy a hulladékmentesség elérése egy folyamatos törekvés, semmiképp sem egy állapot. Tőlem eleinte folyton azt kérdezgette mindenki, hogy mégis mennyi szemetet termelek akkor úgy ténylegesen, én pedig sokáig csak annyit kérdeztem vissza, hogy nem mindegy? Nem a konkrét mennyiség a lényeg, hanem az, hogy kihozzam azt a hétköznapokból, ami tőlem telik, de úgy, hogy ez közben ne menjen az életkedvem, az életszínvonalam rovására. Később persze beláttam, hogy valamennyire érdemes volna azért számszerűsíteni, így egy-egy hónap erejéig mértem a kommunális szemetem, valamint dokumentáltam a szelektív hulladékaimat is: 2016-ban 373,15 gramm szemetet termeltem egy hónap során, míg 2017-ben 6,85 grammot, a 2018-as mérés még várat magára. Összességében elmondható, hogy egy átlagos hónap során egy öklömnyi szemetünk keletkezik, ezért már a sima szemetest is kiiktattuk, nem használjuk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy valaki csak akkor lehet „zero waste”, ha ehhez hasonló szintet ér el. A zero waste azt jelenti, hogy az ember a saját életében törekszik a minimalizálásra, saját magához mérten, amibe ha valami nem fér bele, ha valami nem megoldható, akkor azt tudomásul veszi, és nem görcsöl rajta, hanem továbblép, és élvezi azokat az előnyöket, amik azzal járnak, hogy a tőle telhetőt így is megteszi.

A cikk második felében Kump Edina arról mesél, hogyan is működik a gyakorlatban a zero waste háztartás.

Kép: http://hulladekmentes.hu/ (portré) és pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!