A Kump Edinával készített interjú első felében többek között arról olvashattatok, mit jelent a zero waste életmód és mi adta számára a kezdőlökést egy minimális hulladékot termelő háztartás kialakításához. Az interjú második felében ennek az életmódnak a gyakorlati hátteréről, rutinok kialakításáról, valamint az ezzel járó költségekről és időről kérdeztem Edinát.

- Mennyi idő alatt alakultak ki a működő rutinjaid? 

- A teljes kép összeállására 1-1,5 évre volt szükség. Ennyi idő alatt kényelmesen „bejárattam” azokat a helyeket, ahol gond nélkül elfogadják a saját csomagolásom a vásárlások során, ennyi idő alatt szoktam meg minden olyan újdonságot, amit kifejezetten a hulladékmentességre való törekvés miatt változtattam meg, és ez idő alatt sikerült a környezetemben élőkkel is többé-kevésbé elfogadtatni, hogy nem, tényleg nincs szükségem a sokadik kütyüre, vagy éppen a drága ajándékokra. Nagy sikernek könyvelem el például azt, hogy nem igazán kapok már mindenféle tárgyakat ajándékba muszájból, csak olyanokat, amik valóban hasznosak lehetnek, vagy aminek tudják, hogy tényleg örülnék, hasznát látnám (ebben persze én is igyekszem segíteni nekik). A születésnapomra a testvéreimtől például olyan társasjáték kiegészítőket kaptam, amikkel nagyon szeretünk közösen játszani, a szüleim pedig elfogadták a kérésemet és tényleg nem adtak semmilyen újabb fizikai tárgyat, csak az uszodabérletet, amit valóban szerettem volna.

- Mi volt a legkönnyebb és mi a legnehezebb része a váltásnak?

- Nem voltak nehéz váltások, csak időigényesebbek. Eleve úgy indultam neki a hulladékcsökkentésnek, hogy ha valami értelmetlenül nehéz, kényelmetlen, akkor azt elengedem, nem az a cél, hogy korlátozzam magam. Szerintem ez azon múlik, hogy mennyire vagyunk megértőek, türelmesek magunkkal és a környezetünkkel szemben. Ha ez nincs meg, akkor nem az lesz nehéz, hogy vigyünk magunkkal vászonszatyrot vagy hogy együttműködésre bírjuk az eladókat, hanem az, hogy megismerjük önmagunkat, a szándékainkat, a korlátainkat és elfogadjuk azokat, valamint tudjunk rajtuk változtatni ha azt látjuk szükségesnek. Ideális esetben a hulladékmentességre törekvés a többi életmódváltáshoz hasonlóan nem csak az önismeretet mozdítja előre, hanem a gondolkodásbeli fókuszunkon is segít igazítani: az addigi problémafókusz megoldásfókuszra vált át. Azaz: van egy problémám? Nézzünk rá inkább lehetőségként, és tegyük fel a kérdést, hogyan tudom megoldani, hogyan tovább, mi hozható ki belőle? A megoldás pedig lehet az is, hogy azt mondom, ezt inkább engedjük el.

- Mennyi időt vesz el a zero waste háztartás vezetése?

- Ha több időt venne el, már rég nem így élnék és másoknak sem javasolnám ezt. Mint minden változtatás, eleinte időigényesebb, mert új, ismeretlen, ami külön figyelmet igényel. Viszont amint megvannak a rutinok, amint elmúlik az újdonság varázsa, csak egy módja lesz annak, ahogyan éljük a hétköznapokat. Egy csomó bolt teli polcai üressé válnak a szemünkben, sokukba már eleve be sem térünk, mert semmi szükségünk az ott kínált portékákra, ami instant idő felszabadulásával jár. Csökken az impulzusvásárlások száma és a túlfogyasztás mértéke, amivel megint csak rengeteg időt nyerünk (na meg pénzt is). Ha elkezdünk foglalkozni a menütervezéssel, a listával való vásárlással, további értékes időt nyerünk. Idővel leszokunk azokról az eszközökről is, amiket folyton pótolni kellene, ezzel is időt (és pénzt) spórolunk magunknak. Mindezeket úgy, hogy ezzel párhuzamosan mindig lesz mit ennünk, gond nélkül tisztán tudjuk tartani a lakhelyünket és még arra is marad időnk, hogy élményekre fordítsuk azt. Ami ebben az egészben időigényesebb, az az átmeneti időszak, ami a jelenleg megszokott és a jövőbeli „zero waste” háztartás között húzódik.

- Miben tér el a hagyományos vásárlástól az, ahogy te csinálod?

- Csomagolásmentességre törekszem, ha pedig ez nem megoldható, akkor arra, hogy hulladékszegény termékeket vásároljak, majd a keletkező hulladékokat hasznosítsam, szelektálással, vagy komposztálással. Így például vászonszatyrokkal, zsinóros vászonzsákokkal, dobozokkal indulok neki egy-egy vásárlásnak, viszont nem megyek speciális helyekre, ugyanott vásárolok, mint mindenki más a környéken. A zöldséges, a pékségben dolgozók gond nélkül teszik bele a magammal vitt vászonszatyraimba és a dobozokba az árut, ha húsárut vásárolunk, a hentes a saját dobozunkba mér, a tejesnél elfogadják a saját üvegünket, a mézes visszaveszi és újratölti a kiürült üveget, stb. Hipermarketekbe nem járok, csak ha nagyon muszáj, piacon vagy csomagolásmentes boltban pedig azokat vásárolom, amiket a környéken nincs lehetőségem saját tárolóba, így a sót, cukrot, tésztákat, rizst itt törekszem beszerezni. Viszont akkor sem dől össze a világ, ha épp felülíródik valami a hétköznapokban és csomagolt lisztet kell vennem, ez van, tudomásul kell venni, majd szelektálni a csomagolást.

- Mennyire költséges ez a fajta háztartás?

-A hulladékmentesség alapja, hogy kevesebbet fogyasztunk, nem költünk feleslegesen, többet készítünk saját kezűleg (ételt, kozmetikumot, stb.), addig használjuk a meglévő eszközeinket, amíg lehet és megjavítjuk ezeket, ha arra van szükség. Ezekkel pedig mind-mind rengeteg pénzt spórolunk magunknak. Ez az életmód nem drága - épp ellenkezőleg, olcsóbb.

- Miért fontos, hogy lecsökkentsük a háztartásunkban keletkező hulladék mennyiségét?

- Egy átlag magyar ember napi szinten 1 kg szilárd szemetet termel, ami a hulladékégetőbe, vagy a lerakóba kerül, és egyúttal azt az üzenetet hordozza, hogy még több olyan erőforrást sajtoljunk ki a Földből, ami ahhoz szükséges, hogy előállítsanak nekünk olyan termékeket, amiket aztán könnyedén kidobhatunk. Tudva, hogy a Föld erőforrásai végesek, valamint hogy a túlfogyasztás napja (az a nap, amikor elérjük az egy évre jutó erőforrások határát) egyre előrébb tolódik (idén már augusztus elején bekövetkezett), illetve tapasztalva, hogy hiába várjuk felülről a megváltást, egy út marad arra, hogy ne fulladjunk meg a szemétben és változást indukáljunk: ha alulról valósítjuk azt meg, a saját háztartásunkban, itt és most.

Kép: pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!