Szemlélődő Szív

8000 méteres hegyet másznál? Olvasd el, mi Klein Dávid stratégiája!

2018. szeptember 19. - Szemlélődő Szív

A múlt héten Klein Dávid hegymászó előadásán vettem részt. Dávid színes történetekkel és érzékletes képekkel mutatta be, milyen is az élet 8000 méter fölött. Önironikus és logikus előadóként a cél meghatározásától egészen a siker vagy a kudarc feldolgozásának fázisáig vette sorba a felkészülés lépéseit. Az előadás vázlatos összefoglalója következik.

img_7255_1.jpg

1.lépés: vágy, inspiráció. Talán nem lepődünk meg rajta, hogy többnyire egy üveg bor vagy egy tábortűz mellett, kellemes társaságban születik meg az érzés, amely nem hagyja nyugodni a hegymászót és újabb, ismeretlen tájak felé hajtja.

img_7267_1.jpg

2. lépés: a cél konkrét meghatározása. Itt olyan kérdésekre kell válaszokat találni, mint például: "Miért jöttem? Mit akarok elérni?" Klein Dávid számára a legfontosabb cél az expedíció során az, hogy önmagával, a heggyel és a társaival egyaránt etikusan viselkedjen. 

img_7285_1.jpg

3. lépés: stratégia. Ebben a szakaszban Dávidnak azt kell eldöntenie, milyen embereket gyűjt maga köré, milyen eszközöket rendel a céljához és milyen útvonalat követ. A 8091 méteres Annapurnát 2016-ban ő mászta meg első magyarként. Ez a legritkábban mászott 8000-es csúcs, mert 200 mászásra 40 haláleset jut. Indulás előtt bizony ő is tartott ettől a megmérettetéstől. A maximális siker érdekében azonban a stratégiai felkészülés során elemezte az itt történt baleseteket, és hasonlóságokat keresett bennük. Megfigyelte, hogy a kettes és a hármas tábor között a legtöbb baleset reggel hét és kilenc óra között történt. Emiatt egyezséget kötött magával, amely szerint szigorúan kerülte ezt a kritikus időszakot. Ehelyett ő éjszaka mászott.

img_7298_1.jpg

4. lépés: munka. Ennek felét még az előtt végzi el, hogy egyáltalán a hegyre lépne. A felkészülés  stratégiai, fizikai és mentális szinten zajlik és körülbelül fél évet vesz igénybe. Ez idő alatt többek között edzőterembe jár és terheléses vizsgálatokat végeznek rajta. A komoly fizikai felkészülést mindenféleképpen kívánatossá teszi az a tény, hogy a hegymászó maga cipeli az élelmet, a gázt, egymaga jelöl ki nyomsávot, egyedül karóz... A kemény munka szakaszában sokszor inkább otthon lenne, mint az expedíción, de rendületlenül teszi a dolgát. Az akklimatizálódás során például fel-le mozgásokat végez a hegyen, közben pedig meglévő kondícióját cseréli be azért, hogy hozzászoktassa szervezetét a ritkább levegőhöz.

img_7271_1.jpg

5. lépés: kitartás, alkalmazkodás. Akármi történjék, amíg a hegy lehetőséget ad a mászásra, addig Klein Dávid kitart. Talán nem is gondolnánk, mennyire fontos a monotóniatűrés, ha több ezer méteres csúcsokat vesz célba az ember. A hegymászás mellett ugyanis egyéb dolgai is vannak egy hegymászónak. Például engedélyekre, jakra, időjárásra kell várnia vagy arra, hogy felolvadjon a jég a kis edényében. Természetesen igyekezni kell mind szellemileg mind fizikailag aktívnak maradni, mindeközben pedig nem belefeszülni a feladatba. Dávid hasonlóságot lát a hegymászó és a szörfös között, hiszen mindkettő egy nála nagyobb és erősebb közegben van. A hegymászó a hegyet nem, csak a saját testét uralhatja. Ezért nem is szereti a "csúcstámadás" kifejezést, és helyesebbnek tartja a "csúcsmászás" megfogalmazást. 

img_7257_1.jpg

6. lépés: siker és kudarc feldolgozása. Klein Dávid eddig négy darab 8000 méter fölötti csúcson járt, ezek közül csak egynél volt katarzisélménye. Amíg az ember ilyen magasságokba ér fel, többször is holttestek mellett vezet az útja. A halott hegymászótársak szemmel látható bizonyságai a rossz döntéseknek. Dávidnak 2014-ben 8700 méternél kellett visszafordulnia. Érthető módon van szomorúság és hiány benne, ha nem éri el azt a pontot, amelyet megcélzott. Előfordult, hogy mászás közben többször elaludt, "bekómált", mert 36 órán keresztül volt mozgásban. Ilyen helyzetekben mindenféleképpen sikerként könyvelhető el, ha a hegymászó élve lejut a hegyről- ha elérte a csúcsot, ha nem. Dávid azt hangsúlyozza, hogy a csúcs elérése helyett maga a hegymászás folyamata a fontos. Az oxigénpalack használatáról, illetve ennek hiányáról úgy nyilatkozott, hogy a Mount Everest északi és déli útvonalát technikailag megtenni nem nagy kihívás. A legnagyobb nehézséget az oxigénhiányos állapot jelenti, amelyhez hasonlót leginkább akkor élhet át az ember, amikor ittas, bódult. Ilyenkor a gondolkodás lelassul, így a hegymászó nehezebben hoz meg átgondolt, racionális döntéseket, jobban fázik, körülményesebben mozog. Nem is csoda hát, hogy palack nélkül csupán a hegymászók 4%-a ér fel a csúcsokra. Dávid egy érzékletes hasonlatával élve a palackos hegymászás olyan, mintha Maratont "futnánk" motorbiciklin.

img_7280_1.jpg

7. lépés: reflexió, tanulás, elengedés. Egy expedíció lezárásakor elengedhetetlen, hogy a hegymászó végiggondolja, mit csinált jól és hol vétett hibákat. Dávid is járt már úgy, hogy rossz döntéseket hozott meg: akkor mászott, amikor nem kellett volna, akkor viszont nem mászott, amikor kellett volna. A sikereket és a kudarcokat is a helyükön kell kezelni, hogy az ember újabb célt tűzhessen ki maga elé. Önmarcangolás helyett sokkal hasznosabb, ha a hegymászó az előtte álló új kihívás megvalósításába fekteti az energiáját.

Kép: Bobkó Anna

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr914248401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.