Szemlélődő Szív

Az első környezetvédelmi előadásom tapasztalatai

2018. október 21. - Szemlélődő Szív

Múlt héten buzgón és izgatottan készültem az első környezetvédelmi előadásomra. Mondhatjuk azt is, hogy egy kicsit túlizgultam az egészet. Mindenesetre igyekeztem alaposan felkészülni, mert tudtam, ennél jobb lehetőségem mostanában nem lesz arra, hogy bolygómentő akciótervem a nyilvánosság elé tárjam.

Az előkészületek

Nem sokat töprengtem rajta, milyen címet is adjak az előadásomnak. Kissé sem kreatív módon a Környezetvédelem a mindennapokban programmegnevezésre esett a választásom. A tömegek számára kevésbé ismert szeletét akartam bemutatni a környezetszennyezésnek és az azt megszüntető lehetőségeknek, módszereknek. Talán túl nagy fába vágtam a fejszém, amikor nem egy-egy részjelenség bemutatását tűztem ki célul, hanem egy átfogó keresztmetszetet igyekeztem nyújtani a mindannyiunkat érintő jelenségekről. Ennek az volt az oka, hogy semmilyen lényeges elemet nem akartam kihagyni. Azzal viszont tisztában voltam, hogy csak olyan területekre merészkedhetem, amelyekről "felhasználói" szinten elegendő tudással rendelkezem, ezért a korábban megírt cikkeim átolvasása után kezdett körvonalazódni, mit is akarok belepasszírozni  45-50 percbe. (Azt például tudtam, hogy az energiaszektorról vagy a megújuló energiahordozókról - bármennyire is innovatív témák - nem rendelkezem pontos, precíz ismeretekkel.) Emellett arról sem feledkezhettem meg, hogy tanári munkám dacára meglehetősen csekély szónoki, előadói gyakorlat van a hátam mögött. Emiatt megnéztem néhány zero waste blogger (Kump Edina és Bea Johnson) TED X előadását. Ennyitől persze még nem került a kezembe a bölcsek köve, nem lettem tapasztalt rétor, mégis kaptam némi segítséget ahhoz, hogyan is építsem fel a beszédem. Az előkészületek során végignéztem két filmet. Az egyik a The True Cost című alkotás volt, amelyről korábban már itt, a blogon is írtam. A másik film Leonardo DiCaprio Özönvíz előtt című munkája volt.

Wonder Woman Lego holding whip toy

Az előadás

Végül a hulladékprobléma (műanyag hulladék!), zero waste életmód (Bea Johnson!, 5 R szabály), élelmiszerpazarlás, vízhiány alkotta a kétszer egyórás előadásom gerincét. Az olajipar után a második legkörnyezetszennyezőbb iparág, vagyis a divatipar árnyoldalának bemutatására már nem sok időm maradt. Tervbe volt véve bizonyos részletek lejátszása a The True Cost című filmből, de ezek igencsak megnyújtották volna az előadás hosszát. Az első előadáson néhány rövid videót, többek között Bea Johnson otthonát vagy Sir Paul McCartney kevesebb húsfogyasztásra buzdító üzenetét szerettem volna megmutatni a résztvevő diákoknak, de a technika ördöge sajnos kibánt velem. Sebaj, a második előadáson már minden működött. A képekkel illusztrált ppt-m is gond nélkül működött. Annak érdekében, hogy a vizuális ingereken keresztül jobban rögzüljön az előadás egy-egy területének üzenete, bevittem magammal néhány saját használatban lévő terméket. Ilyen volt többek között a rozsdamentes acélból vagy az üvegből készült ételtárolónk, az újrahasználható vászon uzsis zacsink, a bambuszfogkefém (amit még nem használtam), ásványvizes üveg (amit Kárpátalján vásároltam a tavaszi tanári kirándulásunkon) vagy a kisfiam kutyás kulacsa. Merthogy a nagyobbik fiam aktívan részt vett az előadás előkészületeiben. Folyamatosan egyeztettem vele, kikértem a véleményét, néhány - kevésbé gyakran előforduló - témát átvettünk közösen, és ő is lelkesen ült be a hallgatóság közé. Kifogástalan magatartásról tett tanúbizonyságot. Játszott, könyvet lapozgatott és a közönségemnek szánt kérdések megválaszolásával ő is hozzájárult egy interaktív előadás lebonyolításához. A többi résztvevő (kb 10-14 diák) egy részén érezni lehetett, hogy nagy ívben tesz rá, mi lesz és mi van azzal a bolygóval, amely az életben maradáshoz szükséges számára. Ők azok a tanulók, akik 10-20 perc erejéig csak azért néztek be hozzám, mert kellett nekik az igazolás arról, hogy megjelentek egy-egy programon. (A gyerekeknek megadott számú aláírást kellett összegyűjteniük a nap során a legkülönfélébb témájú programokat szervező pedagógusoktól, előadóktól.)

Konklúzió, kitekintés, jövőkép

Az érdektelen tekintetek miatt meglehetősen rossz szájízzel léptem ki a terem ajtaján. Természetesen először magamban és az előadásom módszertanában kezdtem el kutatni az okát annak, hogy miért nem sikerült megfognom, megérintenem ezeket a kamasz szíveket és fejeket. Némi csalódottság után viszont azt éreztem, jövőre hasonló tematikával újra felveszem a kesztyűt a környezetvédelem fontosságát vitató eszmékkel szemben. Ha csak egy gyereket is sikerül egy kicsit gondolkodóba ejtenem, esetleg meggyőznöm arról, hogy kevesebb hulladékot termeljen, kevesebb felesleges holmival vegye körül magát vagy kevesebbet járjon kocsival, már megérte!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr814314489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.