Szemlélődő Szív

Offline szülők, online gyerekek - Tari Annamária előadása címszavakban 1. rész

2018. december 06. - Szemlélődő Szív

Néhány napja Tari Annamária Offline szülők, online gyerekek című előadásán vettem részt Mindszenten. A korábbi Tari Annamária előadásból visszaköszönt néhány gondolat. Szép számban akadtak azonban olyan kijelentések is, amelyek megleptek és egyben meg is döbbentettek. Ilyen volt többek között az életkori sajátosságok változása vagy az, ahogy az Y anyák telefonra tapadt szemmel nevelik a gyerekeiket. Az előadás néhány gondolatát emelem most ki.

girl sitting on chair

Gyónások

Az utóbbi háromnegyed évben egyfajta gyónássorozaton vannak túl a közösségi hálók és az információtecnológiával foglalkozó cégek vezetői. Elmondásuk szerint valami olyat szabadítottak a világra, amit nem lett volna szabad. A közösségi hálók ugyanis úgy vannak felépítve, hogy dopaminlöketet adjanak az agynak, miközben addikciót, azaz függőséget okoznak. Vajon ezzel hány telefonfüggő gyerek és felnőtt van tisztában?

Rivalizációs düh

Az Információs Kor csúnyán elbánt a Z és az alfa generációkkal, hiszen elvette tőlük a felhőtlen gyermekkort. A gyerekek manapság folyamatosan fürkészik, figyelik egymást, megállás nélkül láttatják magukat az online térben, és állandóan kapcsolatban vannak egymással. Ezáltal nagy mértékű rivalizációs düh kerül a felszínre. Ilyenkor nyúlnak a dühös felek a kommentelés és az online beszólogatás, azaz a trollkodás eszközéhez. Az azonban régen rossz, ha az okoz valakinek örömöt, hogy leszólhatja a másikat. Ez ugyanis azt jelzi, hogy az illetőnek problémája van a saját önértékelésével.

Family detox

Minden 18 éves kor alatti gyermeket nevelő családnak ajánlott lenne elmennie évente két-három hét "family detox"-ra. Két nap kínlódást követően a családtagok egyre jobban elkezdenének egymás felé fordulni, ugyanis negyvennyolc óra kell ahhoz, hogy a gyerek meghallja a fák susogását, a természet hangjait. Hetvenkét óra elteltével elmúlik az irritáltság, és a gyerek elkezd beszélgetni. Nemcsak a családi harmónia és kapcsolataink helyreállítása miatt lenne szükség erre a néhány hétre, hanem azért is, mert a közösségi média nagyon megterhelő a gyerekek számára. Szülőként kutyakötelességünk, hogy kimentsük a gyerekeinket ebből az eltorzított online világból!

person using camera on Android smartphone

Nárcizmus

A XXI. században megállíthatatlanul hódít a nárcizmus járvány, amikor is az "én" az egyetlen és igazán fontos az egyén számára. Ez azzal jár, hogy hihetetlen mértékű a csalás és a becsapás a közösségi média felületetein. Egy kamaszlánynak például nem kell gazdagnak lennie ahhoz, hogy minden nap újabb és újabb outfitekben feszítsen az Instán vagy a Snapchaten. Elég csupán néhány trendi darab a pláza próbafülkéjében, amiben megörökíti magát és elhiteti a kortársaival, milyen luxusholmikra telik neki.

Napjainkban minden gyerek fenn van egy olyan nárcisztikus online térben, ahol mindenki fényesíti magát. Ezeken a felületeken az a meghatározó elv, hogy "ha már látszódunk, nézzünk ki jól!". Miközben azonban énprezentációt hajtunk végre, azaz önmagunkat a lehető legelőnyösebb formában láttatjuk, a barátaink egó reklámjait, vagyis egymás idealizált képeit nézegetjük.

A párkapcsolatok ma agresszívan és nárciszikusan indulnak. Ezt a trendet pedig segíti a közösségi média. Ha egy felhasználó beállítja a Facebookon, hogy egyedülálló, 4 (!) percen belül valaki már randira is hívja. Mindez a sikeresség látszatát kelti. Hol marad azonban az az idő, amit az ember önmagára figyelve a lezárt kapcsolat végiggondolásával tölt, hogy tanulhasson a korábbi hibáiból és fejlődhessen a jelleme?

two women taking selfie while sipping straws

Szelfik

Az elmúlt húsz évben a galériák tetemes részét szelfik teszik ki. A szelfikészítés jelenségét úgy magyarázhatjuk, mint az individualista, de szorongással átitatott én reklámozását. Régen volt tükör (! :). Az ember belenézett, aztán ment tovább. Ma ezzel ellentétben az ember készít magáról egy vagy tíz vagy húsz vagy negyven képet, amelyek közül kiválasztja a legelőnyösebbet, és azt meg is osztja az ismerőseivel.

Dopaministák és függők

Eriksen meglátása szerint az információtechnológiai kor azzal hitegetett, hogy minden sokkal gyorsabb lesz, ezáltal több időnk szabadul fel. Ezzel szemben a rideg valóság az, hogy a felszabadult időnket a gép előtt töltjük és semmit nem hasznosítunk belőle.

Az alkoholisták és a heroinisták mellett a dopaministák fogalmával is érdemes megismerkednünk. Ők azok, akik állandóan a telefonjukon lógnak, nincs egyetlen barátjuk sem, nem beszélgetnek senkivel. A 16 és 25 év közötti korosztályt érintő vizsgálatból kiderül például, hogy ez a generáció szabályosan rosszul érzi magát és elvonási tüneteket produkál, ha fél napig nincs nála a telefonja.

Infantilis lélek felnőtt testben

David Le Breton francia antropológus szerint az életkor többé nem fokmérője az érettségnek. A gyerekek már korán kis fogyasztókká válnak. Trendkövetők, a lemaradás félelme szorongással tölti el őket. A Lancet folyóirat idén szeptemberben megjelent cikke szerint tanácsos lenne öt évvel eltolni az egyes fejlődési szakaszokat jellemző életkori sajátosságokat. Mit értsünk ez alatt? A mozaikszerű érettség miatt a mai 18 éves olyan, mint régen egy 13 éves. A gyerekek ma felnőtt helyszíneken, felnőtt testtel, de gyerek attitűddel vesznek részt különböző szituációkban. A média és az információs környezet pedig támogatja ezt az infantilizációt. 

A szülők legnagyobb félelméről és az Y anyákról a cikk folytatásában olvashattok.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr9814392028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.