Tavaly év végén jelent meg Vass Virág legújabb regénye. Az örökké rövid története főszereplője Kardos Sára, aki a rendszerváltás előtti években fantasztikus és egyben tragikus modellkarriert futott be. A valóságot és a fikciót ötvöző regény megírásához három év kellett, így nem véletlen, hogy Virágot elsősorban az alkotás folyamatáról kérdeztem.
A regényben az egykori topmodell, Lantos Piroska életének főbb eseményei elevenednek meg. Mi vonzott ebben a történetben?
Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a történetek megtalálnak engem. Például egy karakter ott nyüzsög a fejemben vagy valakinek a története foglalkoztat. Ez történt ebben az esetben is. Annyi személyes inspirációm volt, hogy kislányként találkoztam Lantos Piroskával, mert édesanyám az Ez a Divat szerkesztőségében dolgozott, így volt róla egy személyes benyomásom, volt egy plusz érzelmi töltet. Miközben Lantos Piroska hihetetlen modellkarriert futott be, nagyon megrázó női sors volt az övé. Azt hittem, valaki előbb-utóbb regényt ír az életéről, de nem így történt. Egy novellát írt a bűnesetről Ungvári Tamás, de senki sem dolgozta fel magát az életutat. Elkezdtem kutatni a történetét, mert azt éreztem, sok regénybeillő motívum van benne, például a kitörés, a szabadság, az elvágyódás, a szépség és annak mulandósága. Végül mégsem az ő történetét írtam meg.
Mi volt ennek az oka?
Ez egy tragikus sors, amely harmincöt évvel ezelőtt egy bűnüggyel végződött, amely körül sok kérdőjel maradt, amit ennyi idő távlatából már nem lehet kinyomozni. Azt gondoltam, emiatt a fikció irányába kell tolnom a történetet. Másrészt pedig nem dokumentarista művet akartam írni, hiszen az én műfajom a regény. Ezért azt az utat választottam, hogy a történetéből kiindulva inkább fikciót írok.
Miközben a regényt olvastam, végig azt szerettem volna tudni, vajon valóban megtörténtek-e az adott események a főszereplővel. Meg lehet mondani pontosan, hogy milyen arányban van jelen a fikció a műben?
Ez maradjon az én titkom! Még ha történelmi vagy közéleti szereplő sorsát dolgozza is fel az író, rengeteg olyan hézag van, amit a képzeletével kell kitöltenie, hiszen nem volt a szereplő mellett, amikor osztálykirándulásra vagy divatbemutatóra készült. A gyerekkori és párkapcsolati részekre csak következtetni tud az alapján, hogy mi illik bele egy ilyen életútba és mi következhet egy ilyen személyiségből. Én csak kiindulópontnak használtam ezt az életutat, és igyekeztem olyan elemekkel kiegészíteni a cselekményt, amelyek teljesen logikusan illeszkednek a történetbe. Mindent lekutattam azért, hogy ne írjak le olyat, ami nem történhetett meg. Az internet és a levéltárak mellett olyan emberek beszámolóit is felhasználtam, akik ismerték a regény inspiráló alakját, Lantos Piroskát. Mivel legenda lett belőle, mindenki mást emelt ki a személyiségéből. Mindenki más narratívában beszél és másfajta hőst farag, akár saját magából is. Próbáltam azokat a közös elemeket megragadni, amelyek minden beszámolóban visszatértek.
Hogyan nézett ki egy napod, miközben a regényt írtad?
Miközben a Nők Lapjánál teljes erőbedobással végeztem a munkám, próbáltam lekutatni ezt a történetet. Maga a regényírás nettó időben hat hónapig tartott. Ez egy ötszáz oldalas könyv, amit három kéziratban írtam meg, három drafttal dolgoztam. A hétvégéim, a szabadságom és az estéim szántam rá. A végén már napi tíz-tizenkét órában semmi mást nem csináltam, csak a regényt írtam a hét hét napján. Próbáltam szigorú napirendet tartani. Reggel fél órát sportoltam, hogy bírja a hátam a sok ülést. Három részre osztottam a napot. Az első egy délelőtti műszak volt, aztán dolgoztam estig, utána pedig nyolctól éjjel kettőig. Szinte folyamatosan a gép előtt ültem. Valaki jól bírja ezt, én bevallom, elfáradtam, mire a végére értem.
Miért volt három kézirat?
Hárommal szoktam dolgozni. Az elsőben még csak vázlatosan sejlik fel a történet. Olyan kérdésekre keresem a választ, hogy ki az én szereplőm, honnan indul, hova tart. Akkor még hagyom csapongani magam és kevésbé kapcsol be a szerkesztői mód. Ebből egy csapnivaló kézirat szokott születni. A másodikban már tudatosan ügyelek arra, hogy minden karakterrel az történjen, amit akartam. A gyengébb figurákon, valamint a dialógusok és a leíró részek arányán igyekszem javítani. A harmadik draft a szerkesztésről és a javításról szól, amikor már magukra a mondatokra vagy a dialógus ritmusára, vagyis az apró kis nüanszokra figyelek.
Melyik szereplő volt a kedvenced?
Lehet, hogy van olyan író, aki különbséget tud tenni a szereplői között. Én nem tudok. Igyekszem felülről és nagyon tárgyilagosan nézni a történetre. Mindig arra koncentrálok, akit éppen írok. Minden szereplő a saját igazában hisz. Ettől működik a regény. A saját nézőpontjából lép és cselekszik. Az adja a történetet, amikor ezek összeütköznek. Amikor az egyik szereplő dialógusait vagy a lépéseit írom, az a fontos, hogy teljesen az ő fejével gondolkodjak. Mivel mindegyikük bőrébe belebújtam, mindegyikkel kénytelen voltam azonosulni.
Mik a terveid? Számíthatunk a közeljövőben új regényre?
Munka mellett regényt írni nem egyszerű. Amikor regényt írok, hol az újságíró énem nyugtalan, mert kimaradnak munkák, hol a családommal együtt töltött idő hiányzik. Amikor egy regény végére érek és azt mondom, soha többé nem akarok regényt írni, az írói énem kezd el nyugtalankodni. Mert olyan jó érzés a nulláról, egy üres papírról elindulni, és aztán eljutni a harmadik kézirat ötszázadik oldaláig és közben megteremteni egy világot! Könnyű erre rászokni és nehéz e nélkül élni. Természetesen megvan a következő könyv témája, amely szintén egy megtörtént eset alapján fog készülni. Ez is nagyon izgalmas területre visz majd. A gond az, hogy a nap csak huszonnégy órából áll.
Kép: Csibi Szilvia
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
