Amikor a diákok megkapják a bizonyítványokat, kinek önfeledve, kinek keserűbb szájízzel, de kezdetét veszi a nyári szünet, amely végre a pihenésről és a regenerálódásról szól. Vagy mégsem? Szakértőink segítségével arra keressük a választ, le kell-e ültetni a gyereket nyáron tanulni, ha igen, mikor, miért és hogyan. Önök szerint mi a megfelelő stratégia?

A szülők egy részének magától értetődő, hogy a gyerek a nyarat pihenéssel tölti. Mások attól tartanak, a kisiskolás elfelejt nyáron írni vagy olvasni, ezért szükségesnek érzik az ismétlést.  Mielőtt a két tábor között igazságot tennénk, hangsúlyoznunk kell, hogy júniusra bizony megkopik a nebulók lendülete, szorgalma, tettvágya.  

„Kimondottan fizikailag talán nem fáradnak el a gyerekek a tanév végére, hiszen egy kisiskolás a legfárasztóbb napot is képes egyetlen nyugodt éjszaka alatt kipihenni. Mentálisan és lelkileg azonban rendkívül kimerítő számukra az iskolaév – kezdi Szummer Gabriella iskolapszichológus. –  A tanév során kevés a strukturálatlan szabadidő, az iskolai napok önmagukban is fárasztóak, sok gyerek jár szakkörre és sportolni év közben, ezért szükségük van a nyári szabadságra.”

Szummer Gabriella, pszichológus

Családi programok offline üzemmódban

Mivel a szülők nehezen tudják megoldani, hogy a vakációt végig gyermekük mellett töltsék,  a nyári napközi vagy a táborok sok család számára jelenthetnek alternatívát. A pszichológus szerint azzal azonban érdemes tisztában lennünk, bármennyire is szórakoztatóak ezek a programok a gyerek számára, nem pótolják a családdal töltött szabadidőt. Minél kisebb ugyanis a gyermekünk, annál inkább a családi körben eltöltött idő jelenti számára az igazi kikapcsolódást.

A vakáció heteiben, amíg a szülők dolgoznak, a nagyszülőknél valódi, offline élményekben lehet részük az unokáknak. Szécsényi Mihálynénál például biztosan nem kerülnek elő a tankönyvek. A nyugdíjas pedagógusnak határozott véleménye van a nyári tanulásról. „A szünet pihenésre való, nem tanulásra vagy telefonnyomkodásra. Ha jönnek az unokák, már kívülről fújják: nincs kütyüzés. Helyette cigánykerekezünk, gólyalábazunk, rajzolunk, strandolunk, dominózunk, a locsoló fölött ugrálunk.  Hogy összesarazzák magukat közben? Nem probléma! Szigorú értelemben véve nem tanulunk, mégis órákat tudunk beszélgetni a történelem pletykáiról, a Föld országairól, az élet nagy kérdéseiről.”

Tankönyvek helyett

Talán nem is gondolnánk, de a gyerekek akkor is folyamatosan fejlődnek, ha nem fejlesztjük őket, akkor is tanulnak, ha nem tanítjuk őket. „A tanulási készségek fejlesztésének alapja a mozgás – magyarázza Szummer Gabriella. – Gyermekünk megtanulhat nyáron görkorcsolyázni, biztonságosan úszni, kerékpárral közlekedni vagy elsajátíthat egy új úszásnemet. A gyurmázás, a homokozás, a festés, a rajzolás mind hasznos eszközei a kézügyesség fejlesztésének. Ha attól félünk, gyermekünk elfelejti a betűket, játsszunk Scrabble-t, vagy Gazdálkodj okosan!-t, amiben olvasni, számolni kell! Így anélkül gyakorol, hogy észrevenné, közben pedig az egész család jól szórakozik. Ha írást szeretnénk vele gyakorolni, készítse el ő a bevásárlólistát! Válasszunk egy aprólékos felnőtt színezőt, dolgozzunk rajta közösen! Iratkozzunk be a könyvtárba, válasszon ő is magának képregényt, rejtvényújságot!”

És mennyire tartja szükségesnek a nyári tanulást a pedagógus? Török Lászlóné negyven évig tanított alsó tagozatos diákokat. Ez idő alatt volt olyan tanítványa, aki az első osztályt követő nyáron a betűk felét elfelejtette, ezért az egykori tanítónő úgy látja, nyári gyakorlásra mindenkinek szüksége van. Egy megadott, napi mennyiség megtanulása viszont nem sokat ér. „A játékos gyakorlás működhet egész nyáron, de nyilván nem hosszú ideig, nem minden nap. Fontos, hogy a gyerek ne biflázásnak, hanem spontán játéknak érezze mindezt. Írhatunk például szóláncot – csak köznevekkel vagy melléknevekkel, igékkel. Versenyezhetünk, melyikünk tud több leány- és fiúnevet leírni két perc alatt. Leírathatjuk a gyermekkel, mit csináltunk aznap. Ha krumplit pucolunk, megszámolhatjuk, hány darab van a tálban. Aztán kiszámolhatjuk, mennyire lenne szükség, ha négyszer többen lennénk. Az ötletek tárháza végtelen. A lényeg, hogy a gyakorlás ne kampányszerű legyen! Ha az augusztus tanulással telik, a gyermek elfárad a tanévkezdésre.”

A legnehezebb vizsga

Sajnos vannak olyan tanulók, akik kénytelenek a szünet utolsó heteit tanulással tölteni. Amikor egy diáknak javítóvizsgáznia kell, az gyermek és szülő számára egyaránt nagyon nehéz helyzet. Ebben az esetben nem kérdés, kell-e tanulni nyáron, de érdemes néhány szempontot figyelembe venni szülőként. „A gyermekeknek a bukás akkor is kudarc, ha nem látszódik rajta – hangsúlyozza a pszichológus. – Ő is haragszik saját magára. A szülőknek is feladatuk túllépni a saját csalódottságukon. Fontos megfogalmazni a negatív érzéseket a gyermek felé, akinek nem szidásra, hanem támogatásra van szüksége. A teljes nyári szobafogság nem segíti a sikeres pótvizsga-felkészülést. Ha a gyerek olyan tantárgyból bukott, amire önállóan nem tud felkészülni, korrepetálásra lesz szüksége.  Ezt lehetőleg ne valamelyik családtag vállalja magára, mert ez a fajta segítség mindenkinek teher, a szülő vagy a testvér pedig akkor sem tud professzionális segítséget nyújtani, ha pedagógus. A pótvizsga a legnehezebb vizsgahelyzetek egyike, ezért a szülő érzelmi támogatása nagyon fontos. Ha gyermekünk igényli, kísérjük el a vizsgára, vasaljuk ki az ingét, főzzünk neki valami finomat!”

Szummer Gabriella fontosnak tartja, hogy a nyár szülő és gyermek számára egyaránt a valódi szabadságról szóljon. Legyen ez az időszak más, mint a többi, teljenek másképp a hétköznapok! Próbáljuk kevésbé szoros napirenddel és több közös élménnyel igazi pihenéssé változtatni a nyári szünetet a család minden tagja számára!

Ez a cikkem a Családi Lap 2019/ augusztusi számában jelent meg.

Kép: unsplash és Szummer Gabriella

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!