A NANE Egyesület sajtóközleménye

A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés témájában elhangzott nyilatkozatok kapcsán - ideértve Kaleta Gábor védőjének legutóbbi RTL Klub officialnek tett nyilatkozatát - fontosnak tartjuk, hogy néhány közkeletű, sokak által vallott tévhitet tisztázzunk.

Tévhit: A gyerekekről készült pornográf képek birtoklása nem súlyos bűncselekmény, nem abúzus.
Tény: “Gyerekpornó”, mint olyan, nem létezik: ezek gyerekekkel történt szexuális erőszakról készített felvételek, vagy közösségi oldalakról ellopott képek, amikkel visszaélnek. Ilyen felvételek megvásárlásával és birtoklásával ezek a férfiak maguk is az elkövetői hálózat részévé válnak, fenntartva a keresletet arra, hogy gyerekek megerőszakolását, a velük való visszaélést felvegyék és azokat elérhetővé tegyék. Így a 19.000 ilyen kép birtokosa maga is hozzájárult ahhoz, hogy gyerekeket súlyosan bántalmazzanak, velük visszaéljenek. A gyerekek ennek során valószínűleg az életüket hosszú időn keresztül befolyásoló traumákat és szenvedést élnek át. Valós gyerekeknek valós szenvedést okozó valós traumákat.

Tévhit: Ha az elkövető azt mondja, megbánta a tettét, és az ügy nyilvánosságra került, akkor lényegében már a legsúlyosabb büntetést meg is kapta.
Tény: A büntetés egyik fontos eleme, hogy elrettentő erejű legyen, tehát visszatartson (másokat is) attól, hogy ezt a bűncselekményt (újra) elkövessék. Másik fontos eleme, hogy azok számára, akiknek kárt okozott, és a társadalom számára igazságot szolgáltasson. Egy olyan büntetés, amikor az elkövetőnek a havi fizetését sem kell kifizetnie és távozhat, az elkövetett bűncselekményt nézve nem tűnik sem elrettentőnek, sem pedig arányosnak, igazságosnak. Ráadásul nincs semmilyen biztosíték arra, hogy az illető például ne foglalkozhasson a jövőben gyerekekkel, ne legyenek kitéve neki gyerekek, akikkel visszaélhet.

Tévhit: Ha az elkövető azt állítja, megbánta tettét és terápiára jár, akkor nem fog újra hasonló bűncselekményt elkövetni.
Tény: A legtöbb bántalmazó, köztük a gyerekekkel visszaélők és a gyerekekkel való visszaélést felhasználó elkövetők a tetteiket megfontoltan követik el, úgy gondolják, hogy nekik joguk van így tenni. Nem éreznek empátiát az áldozatuk irányába, őket a saját kielégülésüket szolgáló tárgyaknak, eszközöknek tekintik. Statisztikák szerint a szexuális bűncselekményekért elítélt bűnözők kb. 67%-át tartóztatják le újra. Kutatások alapján bizonyos, elkövetőkre kidolgozott programok, amik a számonkérhetőséget, felelősségvállalást és a gondolkodás megváltoztatását helyezik előtérbe, valamelyest csökkenthetik az újra-elkövetés kockázatát 5-8%-kal a felderített bűncselekményt követő 5 éven belül. Hosszú távon kérdéses a ‘kezelés’ hatékonysága. Az elkövető által kifejezett megbánás és a terápia igénybevétele a legtöbb esetben a manipuláció eszköze, az elkövetett cselekmény enyhébb megítélése érdekében történik, önmagában semmilyen biztosítékot nem ad arra, hogy az illető a jövőben nem fog hasonló bűncselekményt elkövetni. Érdemes kritikusan megvizsgálni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a kívülállók egy része mindenféle más bizonyíték nélkül ezeket a bűnbánó megnyilvánulásokat igaz állításként elfogadja.

Tévhit: A ‘pedofil’ emberek aberráns szexuális irányultsággal születnek, amiről nem tehetnek, ez teszi őket beteggé. Segítségre szorulnak, hogy kezelni tudják ezt.
Tény: Az, hogy gyerekeket és tinédzsereket izgatónak talál valaki, nem egy társadalmi vákuumban vagy társadalmi normák ellenében jön létre. Ezek az emberek, nem önmagában az áldozat korát, hanem a korából fakadó kiszolgáltatottságát, tudatlanságát, az éles és egyenlőtlen hatalmi helyzetet tartják izgatónak. A durva korkülönbség, a radikálisan eltérő hatalmi helyzet és a kiszolgáltatottság szexualizálása pedig sajnálatos módon része az általános szexuális kultúrának. Egy olyan társadalom, ahol a férfiak egyre növekvő része és egyre fiatalabb kortól kezdve (sokszor nyílt erőszakot ábrázoló) pornót fogyaszt, és ahol a tinipornó az egyik legkeresettebb kategória; ahol a ‘Lolita’ jellegű történetek romanticizálásra kerülnek és mind a “magas”, mind a populáris kultúra részét képezik; ahol a kislányokat szexualizált pózokba állítva árulják a gyerek-bikinit a termék-magazinok, kitermeli magából azokat az elkövetőket, akik végül a gyerekekkel való szexuális visszaélést tartják majd izgatónak és követik el. Az éles hatalmi különbségek és a szexualitás összekapcsolása, valamint az elképzelés, hogy a gyerekekhez szabad szexuális módon viszonyulni, mélyen és évtizedek alatt épülnek be a jövendőbeli elkövetőkbe: nem csoda, ha az így beépült nézeteket és viselkedést egy-egy rövid börtönbüntetés vagy terápia nem tudja elfeledtetni. Ha azt szeretnénk, hogy ez a jelenség megszűnjön, akkor a megelőzésben és a hosszú távban kell gondolkodnunk, olyan társadalmat kell teremtenünk, ami nem termeli újra ezeket az elkövetőket; és addig is távol kell tartanunk a jelenlegi elkövetőket a gyerekektől.

A NANE Egyesület és a Patent Egyesület tagjaiként mélységes felháborodásunkat fejezzük ki az olyan megnyilvánulások kapcsán, amik azt célozzák, hogy az elkövető iránt növelje az empátiát: szegény mennyit fogyott, milyen rosszul érzi magát, ezáltal súlyosabb büntetést kapott, mint amit a bíróság kiszabott rá. Nap mint nap áldozatokkal beszélünk a segélyvonalon és tudjuk, hogy a szexuális visszaélés milyen súlyos és hosszútávú károkat okoz az elszenvedőknek. Az ő számukra alig érhető el célzott terápia, támogatás, információ magyar nyelven. Nincs olyan képzés, ahol tanárokat, szociális munkásokat, rendőröket, orvosokat készítenének fel a visszaélés jeleinek és tüneteinek felismerésére, így az esetek jelentős többsége felderítetlen marad. Minden hétre jut olyan telefonunk, amikor a gyereke ellen elkövetett szexuális abúzus miatt segítséget kérő anyát a hatóságok, elutasítják, vagy akár őt állítják be rossz szülőnek “mert nem védte meg a gyerekét” és/vagy a jelzett cselekmény helyett az anyát vizsgálják abból kiindulva, hogy “csak vádaskodik”.

Ők azok ezekben a történetekben, akik felé empátiával kell fordulnunk, ezek a gyerekek, ezek az áldozatok, és a védelmükre valóban fellépő felnőttek: feléjük van kötelezettségünk arra, hogy támogassuk és megvédjük őket. Mindenkit arra biztatunk, hogy tájékozódjon a szexuális visszaélésről és tegyen meg mindent, ami tőle telik a környezetében élő, rábízott gyerekek védelme érdekében.
Információk:
http://muszajmunkacsoport.hu/

Kép: unsplash

Szöveg: NANE

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!