Ez a cikkem a Családi Lap 2020 augusztusi számában jelent meg. Már meg is feledkeztem róla, amikor az egyik ismerősöm eszembe juttatta. Bár a karantént és a világjárvány nagyját már magunk mögött hagytuk, bizonyára sokan emlékeznek erre a szorongással teli időszakra. Akik még az iskolaválasztás előtt állnak, azok is találhatnak benne időszerű, örökérvényű gondolatokat.

Az iskolakezdés mindig nagy változás egy család életében. Átalakul a mindennapok ritmusa, kicsikre, nagyokra több feladat hárul. Számos kérdés kavarog ilyenkor a szülőkben és a gyerekekben. Összeállításunkban egy tanító és egy iskolapszichológus segít eloszlatni a kezdeti bizonytalanságokat.

 Az idei tanév a szokásosnál is több kihívás elé állította a szülőket. Míg egyesek a digitális tanrenddel küzdöttek, mások azon tanakodtak, elég érett-e gyermekük a szeptemberi iskolakezdéshez. A hat évesek kötelező beiskolázása sok kérdést felvetett, a szülők elbizonytalanodtak, mi lenne a legjobb megoldás.

 Dönteni kell

Banka-Török Edit több iskolaérettség-vizsgálatra is elvitte gyermekét, mielőtt eldöntötte, kérvényezi-e az Oktatási Hivatalnál, hogy kislánya még egy évet az óvodában maradhasson. „Ahányan felmérték a kislányom, annyi féle eredmény született. Ez nemcsak engem bizonytalanított el, hanem a férjem és a lányunkat is. Miközben a „hogyan tovább”-on tanakodtunk, a gyermekünk attól félt, nem elég okos az iskolához. Amikor végre sikerült döntenünk, mindanniyan megkönnyebbültünk.

Én viszont még tartottam a szeptemberi iskolakezdéstől. Kezemben az egymásnak ellentmondó szakvéleményekkel online iskolaelőkészítő tanfolyamokat vettem, majd megkezdtük itthon a fejlesztést egy héten kétszer, a karantén idején pedig már minden nap kreatívan, játszva, rengeteget beszélgetve „tanultunk”.”

Közben ki kellett választani a megfelelő iskolát. Az édesanya mindenféleképpen egy tiszta, rendezett, biztonságos, fegyelmezett, jól felszerelt intézménybe szerette volna küldeni gyermekét, ezért számára csak az egyházi iskolák jöhettek szóba. Egy tanítópárosról több ismerőse is áradozott. A nyílt óra után egyértelművé vált, hogy őket választja.

„Tudatosan készülünk a szeptemberre. Szoktunk beszélni a napirendről és arról, miért kell jól viselkedni az iskolában (is), miért jó, ha valaki jól tanul, hogyan viselhetjük az esetleges kudarcokat. Vadadi Adrienn Leszel a padtársam? című könyvéből olvasssuk az esti mesét, nagyon szeretjük ezeket a történeteket.

Valamennyire tartok az iskolakezdéstől. Nem tudom, mennyire bírja majd a kislányom a tempót, mennyire lesz leterhelt vagy hogy megy neki a beilleszkedés. Alapjában véve azonban bizakodó vagyok. A tanítókról csak jót hallottam. Az egyetlen elvárásom feléjük, hogy hagyják, hogy a gyerek gyerek maradhasson. A lányomtól azt várom, aknázza ki minden tehetségét, figyeljen az órákon és viselkedjen jól.”

 Varga Emília tanítónő szerint szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy megtaláljuk a gyereknek való iskolát és tanítókat. Ez időigényes, mégis ajánlott személyre szabott döntést hoznunk. A tanítónő szerint érdemes figyelembe venni a gyerek intuícióit. Ha valami miatt idegenkedik attól az iskolától, ahová íratnánk, tanácsos másikban is szétnézni.

 Foglalkoztató füzet helyett játék és mese

Az iskolakezdés és az azt megelőző időszak számos kérdést vet fel a családokban. Talán a leggyakrabban visszatérő ezek közül, hogy hogyan töltsék az utolsó ovis nyarat. Kezdjék el tanítgatni a gyereküket, hogy ne veszítse el a fonalat az iskolában, amikor már ”haladni kell az anyaggal” vagy élvezzék felhőtlenül a nyarat?

„Semmiféleképpen nem ajánlom, hogy a szülő a nyári szünetben tanulós, fejlesztő munkafüzeteket vásároljon vagy akár írni tanítsa a gyereket – hangsúlyozza Varga Emília. – Ez nem az ő feladata. A szülő azzal teheti a legtöbbet, ha engedi, hogy a gyerek sokat játsszon és sok időt töltsön a szabad levegőn. A mindennapos mese és a beszélgetés többet ér, mint a célirányos, fejlesztő tevékenység. Persze, ha a gyereket érdekli, melyik betűt hogy írjuk, ne mondjuk azt neki, hogy majd az iskolában megtudja!”

 Hasonlóan gondolkodik a kérdésről Szummer Gabriella iskolapszichológus is. A szakember lebeszélné a szülőket arról, hogy a nyár vélt vagy valós hiányosságok pótlásáról szóljon.

„Az óvodáskor végén a gyermekek nagy részének az elemi számfogalma kezd kialakulni, érdeklődnek a betűk iránt, egyes gyerekek próbálkoznak az írással is – kezdi. – Vannak, akik az óvodáskor végére megtanulnak spontán olvasni, betűket másolni, esetleg írni is. Mások kevésbé érdeklődnek a betűk és a számok iránt, szívesebben foglalkoznak a játékaikkal vagy rajzolnak. Mindkettő természetes és rendben van. Ha egy óvodás még egyetlen betűt sem ismer, amikor iskolába lép, akkor is meg fog tanulni olvasni. Ez nem jelenti azt, hogy rosszabb jegyei lesznek, vagy kevésbé fogja szeretni az iskolát, mint az, aki már folyékonyan olvas, mire iskolába megy. Ha iskolába készülő gyermekünk szeretne betűket megismerni vagy számolni tanulni, természetesen ne zárkózzunk el, de fontos, hogy ezt ő kezdeményezze, a saját tempójában, játéktevékenység során. Ha iskolásat szeretne velünk játszani, ne akarjunk egyből megtanítani neki valamit, játsszunk úgy, ahogyan ő szeretne!”

 A foglalkoztató füzetek erőltetése helyett a pszichológus fontosabbnak tartja, hogy a gyermek már jó tempóban öltözködjön, önállóan étkezzen, magabiztos legyen a mosdóhasználatban. Erre az óvoda már nagycsoportban hangsúlyt fektet, de érdemes erre a szülőnek is felkészíteni a gyereket, mert az iskolában már több önállóságot várnak tőle.

Túl lassú? Túl okos?

„Az óvodában történik egyfajta iskolai előkészítés – magyarázza a tanítónő. – Nyilván nem tantárgyakat tanulnak, de játékos feladatokkal, kötöttebb foglalkozásokkal igyekeznek egyre hosszabb időre lekötni a figyelmüket. Ez a fajta felkészítés idén félbemaradt a járvány miatt, ezért a szeptemberi tanévkezdés speciális lesz ebből a szempontból. A tanítók azonban számolnak a hiányosságok pótlásával, ezért hosszabbra nyúlik az óvoda és az iskola közötti átmeneti időszak.

 Az alsó tagozat elsődleges feladata, hogy kisimítsa a gyerekek közötti különbségeket. Az idei tanév azért is rendhagyó, mert egy osztályba kerülhetnek az éppen hat és a szinte nyolc évesek. A szülőknek felesleges amiatt aggódniuk, hogy a fiatalabb gyerekek hátránnyal indulnak, hiszen csak azok kezdhetik meg tanulmányaikat, aki iskolaérettek.”

 A másik oldalon ott vannak azok az elsősök, akik szeptemberben már akár írni-olvasni is tudnak. Az ő szüleik attól tarthatnak, hogy a gyerek  unatkozni fog az órákon, ez pedig majd rendetlenkedéshez, magatartásproblémákhoz vezet.

Az iskolapszichológus szeretné eloszlatni ezeket az aggályokat, hiszen a tanítók fel vannak készülve arra, hogy az egy osztályban tanuló diákok nagyon eltérő érettségi szinttel kerülnek be az iskolába. A pedagógusok év elején felmérik a gyerekeket, a különbségeket pedig a tanmenetben, a napi munka szervezésében egyaránt figyelembe veszik. A gyorsabban haladó diákoknak plusz feladatokkal készülnek, hogy a saját tempójukban tudjanak dolgozni, elkerülve ezzel az unatkozást.

 Órai munka, felmérő – az iskolai élet velejárója, hogy a pedagógusok értékelik a gyermek teljesítményét. Míg néhányan véresen komolyan veszik a piros pontokat és csillagokat, mások csak legyintenek, ha az iskolai előmenetelről esik szó. Egy elsős gyermekben tudatosítanunk kell, mit várunk el tőle? Vagy ezzel csak felesleges terhet teszünk a vállára?

„Mielőtt gyermekünk felé megfogalmaznánk az elvárásainkat, mi magunk is gondoljuk végig, hogyan tekintünk a teljesítményre – javasolja Szummer Gabriella. – Tegyük fel a kérdést: Milyen teljesítményt várunk el? Csalódottak leszünk, ha nem csak jó értékeléseket kap? Mi magunk hogyan tűrjük a kudarcot, sikertelenséget?

Az iskolaérettség jele, hogy gyermekünknek fontossá válik a teljesítménye, érzékeny lesz a dicséretre. Sok múlik azon, hogy a pedagógus milyen módszerrel értékel, de gyermekünknek a legfontosabb, hogy el tudjuk őt fogadni akkor is, ha nem minden területen sikeres az iskolában. Sok szülő szerint már elsős korban tisztázni kell a gyerekben, hogy az iskolai teljesítmény nagyon fontos a jövője szempontjából. Én úgy gondolom, ebben az életkorban az a lényeg, hogy érezze a feltétel nélküli szeretetünket, elfogadásunkat, amire szüksége van ahhoz, hogy képességeihez mérten a legjobban fejlődhessen.”

 Az arany középút

Az iskoláról beszélni kell, nem mindegy azonban, hogyan. „Az iskolába járás egy természetes dolog, nem kell túlmisztifikálni – hangsúlyozza Varga Emília. – A szülő semmi esetre se riogassa a gyereket az iskolával! Ne mondjuk azt, hogy ha elkezdődik az iskola, nem nézheti például a kedvenc sorozatát! Ne erőltessük a témát, de ha a gyereknek kérdése van, válaszoljunk őszintén! Beszélhetünk a saját iskolakezdésünkről is. A kellemetlen élményeket tanácsos elhallgatni, hogy a gyerek ne szorongva lépje át az iskola kapuját. Viszont az sem szerencsés, ha a szülő áradozik az iskoláról, mert a gyereknek nagyon magasak lesznek az elvárásai, és ha mégsem úgy sikerül az első nap, ahogy eltervezte, csalódott lesz. Igyekezzünk megtalálni az arany középutat! Keltsük fel a gyerek érdeklődését! Beszélgessünk arról, milyen lesz majd, ha elkezdődik az iskola, hogyan változik a napirendünk! A ráhangolódást segíti, ha a gyerekkel közösen vásároljuk meg a tanszereket vagy ha az iskola előtt járva megmutatjuk neki, hova fog járni ősztől – ezzel is csökkentve a félelmeit.”

 Becsöngetnek

Ahogy közeledik a szeptember, kezdjünk el barátkozni az iskolakezdés gondolatával, olvassunk olyan meséket, amikben a főhős iskolába megy, javasolja a pszichológus. Ezek a történetek segíthetik az érzelmi ráhangolódást. Egy héttel az iskolakezdés előtt már érdemes az esti lefekvés időpontját naponta 10-20 perccel előrébb hozni, hogy fokozatosan hozzászokjon a család a korábbi keléshez. Nem feltétlenül kell reggel órára ébredni, inkább arra ügyeljünk, hogy a megfelelő alvásmennyiség biztosítva legyen.

 Amikor elérkezik az első tanítási nap, sok új élmény éri a kis elsősöket. „Körbejárjuk az iskolát, a gyerekek játékos tevékenységekkel tanulják egymás nevét – sorolja a tanítónő. – Megismerkednek a tanszerekkel és egymással. A kisgyerekek tanítónénifüggők, ezért nem kell megijedni, ha senkit nem ismernek az osztályban. A kedvenc plüss állataikat magukkal hozhatják, be is mutathatják a többieknek. Megtanítjuk, mit jelez a csengő, hogyan kell jelentkezni. Szépen lassan megmutatjuk nekik, mit várunk el tőlük az iskolában. Az alsó tagozat célja, hogy alapkészségeket, képességeket tanítson és felkészítsen a felső tagozatra, az önálló tanulásra. A tanító feladata, hogy megszerettesse a gyerekkel az iskolát és nyílt, érdeklődő diákot neveljen belőle.

Az első hetekben játék, mese, mozgás könnyíti meg az óvoda és az iskola közötti átmenetet. A gyerekek ilyenkor tanulják meg a bal és a jobb differenciálását, a helyes ceruzafogást, átismétlik az óvodában tanult mondókákat. Ez sikerélményt jelent nekik, mert tudják, ismerik ezeket. Aztán új meséket, mondókákat tanulnak. A LEGO gyakran előkerül az órákon, mert segít a finommotorikus képességek kialakításában. Sokat játszunk a szabadban, hiszen a gyerekek sokat tanulnak a kötetlen játék révén.

Pont ezért gondolom, hogy első osztályban még nincs itt az ideje a különóráknak. Ha valaki nagyon tehetséges sportban vagy zenében, természetesen nem szabad visszatartani. A nyelvtanulást is el lehet kezdeni, de csak játékos formában.”

 Az iskolai élet kezdete mérföldkő a gyermek életében. Egy közös családi program, sétával egybekötött fagyizás alkalmat teremt, hogy elmesélje az élményeit, amik az első iskolai napján érték. Természetesen kaphat valamilyen apró ajándékot is, de a pszichológus szerint a közös időtöltés emlékezetesebb élmény lehet. Szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy támogassuk gyermekünket és legyünk türelmesek az új élethelyzetben! Mint minden változásnál, itt is érdemes legalább hat-nyolc hetes átmeneti időszakkal számolni, javasolja a pszichológus.

 Gyergyai-Szabó Mariann

Kép: unsplash, pixabay

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!