Néhány emberöltővel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy beteg szervet egészségesre cseréljenek. A tudomány fejlődése mára mindezt lehetővé tette. A tavalyi év során négyszáznál is több esetben hajtottak végre Magyarországon transzplantációs műtétet, hogy ezzel meghosszabbíthassák a páciensek életét, javítsák az életminőségét. A várólistákról, az új szervek útjáról, félelmekről és a műtétek menetéről az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodájának igazgatóját, Dr. Mihály Sándort kérdeztem.

- Mik a leggyakoribb félreértések és félelmek a szervátültetéssel kapcsolatban?

- A szervátültetéssel kapcsolatban felmerülő ismerethiány elsősorban a szervátültetést megelőző szervadományozáshoz kapcsolódik. A szervátültetések döntő többsége elhunytból, pontosabban agyhalottból eltávolított szerv beültetésével valósul meg. A halált az emberek nagy része csak az évezredek óta elfogadott kritériumok szerint tudja értelmezni, ezek pedig főleg az úgynevezett szív-tüdő halál jellemzői. Ezzel szemben a szervadományozást lehetővé tévő agyhalál a laikus hozzátartozók számára megtévesztő lehet. Az agyhalál akkor alakul ki, amikor egy súlyos agyi történés – például agyvérzés – miatt a koponyán belül elhelyezkedő agy duzzadni kezd – ebben azonban a csontos koponya megakadályozza, így az agyban a nyomás egyre nő. Amikor pedig ez a nyomás nagyobb lesz, mint a vérnyomás, akkor nem tud több vér bejutni az agyba és beáll az agyhalál. Egy lélegeztetett agyhalott keringése a szervek működőképességét  még egy rövid ideig fenntarthatja, megőrizheti. Ez az átmeneti időszak teremti meg a szervadományozás lehetőségét, illetve a csodáját. Mert ezekkel a még működő szervekkel meg lehet menteni olyan beteg emberek életét, akiknek más módon nem lehet.

- Mik a leggyakrabban felmerülő etikai kérdések?

A szervátültetéssel kapcsolatban számos etikai kérdés merült fel és tisztázódott az elmúlt évtizedekben. Életében cselekvőképes, nagykorú, majd elhunyt szervdonor esetén a legnagyobb etikai kérdés a feltételezett beleegyezés elvét alkalmazó országokban az elhunyt hozzátartozóinak szervdonáció elleni tiltakozásának kezelése. A témában iránymutatást ad az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (Lenkovics Barnabás, Budapest, 2006. január 23.) által kiadott állásfoglalás, amely szerint „a szervátültetésre szoruló, egyre súlyosabb életveszélyben élő betegek élethez való joga az alapvető emberi jogok rangsorában sokkal előbbre való, mint a hozzátartozóknak a kegyeleti jogukból levezethető, utólagos hozzájáruláshoz fűződő érdeke”.

- A hozzátartozók milyen arányban ellenzik, hogy elhunyt szerettük szervdonor legyen? Meg lehet őket győzni arról, hogy hozzájáruljanak a szervek felhasználásához?

- A magyar lakosság 73%-a ajánlaná fel saját szerveit transzplantációra halála után. Ez teljesen megfelel az európai átlagnak. 2016-ban 242 donorjelentésből 16 donáció hiúsult meg családi tiltakozás miatt. Az elhunyt hozzátartozóinak tájékoztatása kiemelkedően fontos része az ellátásnak. A családtagoknak időre van szükségük az agyhalállal és szervadományozással kapcsolatos új információk megértéséhez. Családi tiltakozás esetén a legfontosabb a tiltakozás okának felkutatása, ugyanis a leggyakrabban az agyhalállal kapcsolatos ismerethiány vagy az elhunyt test integritásának megsértésétől való félelem oka a tiltakozásnak. Ezek pedig magyarázatot igényelnek, miközben támogatni kell a családot abban, hogy tegyék fel minden kérdésüket.

- Sok szervátültetésre váró beteg hezitál, hogy alávesse-e magát a transzplantációnak?

A Transzplantációs Bizottságok felé felterjesztett betegek várólistára helyezéséről a Bizottság hoz döntést orvosszakmai szempontok alapján. Ha egy betegnél indokolt a szervátültetés, de bizonytalan saját döntését illetően, lehetősége van mind orvosszakmai, mind pedig akár már szervátültetett betegtársaktól segítséget kérni a bizonytalanságot okozó kérdéseivel kapcsolatban.

- Hányan várnak ma Magyarországon szervátültetésre?

- 2017. október 30-án 1408 beteg volt vese-, máj-, szív-, tüdő- vagy kombinált vese- és hasnyálmirigy transzplantációs várólistán.

- Mennyi ideig kell nekik várniuk? Mely szervekre várnak a legtöbben?

- 2016-ban a várólistán lévő betegek átlagos várakozási ideje a következőképpen alakult: vese: 3,36; máj: 0,92; szív: 1,29; tüdő: 0,48; vese-hasnyálmirigy: 2,25; hasnyálmirigy: 2,25 év. Tehát vesére várnak a legtöbben Magyarországon.  Ez így van minden országban, ahol szervátültetési programok vannak.

- Honnan érkeznek az átültetésre váró szervek?

- Magyarország az Eurotransplant (ET) nemzetközi szervezet tagja. Az Eurotransplant Alapítvány nyolc ország transzplantációs központjait, laboratóriumait és donorkórházait tömörítő kiszolgáló ún. szervallokációs szervezet. Tagországai közé Ausztria, Belgium, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Magyarország, Németország, és Szlovénia tartozik. Elsősorban az ET nyolc tagállama között történik szervadományozás szigorúan meghatározott szabályok szerint. Egyes ritka esetekben lehetőség van Európa más országaival is szervadományozás lebonyolítására, de jelenleg ezek is kizárólag az ET közreműködésével valósulhatnak meg az igazságos szervelosztási folyamat átláthatóságának és biztonságának érdekében. 

- A magyar betegek elsőbbséget élveznek, ha magyar a donor?

- Alapvetően igen, hiszen a magyar donorszervek 70-80%-a itthon kerül beültetésre. A recipiensek, vagyis az átültetésre várók kiválasztása szigorú allokációs (elosztási) szabályzat szerint történik, amelynek alapját egy bonyolult, sok összetevőből álló pontrendszer képezi. Azokban az esetekben, amikor magyarországi donorszervet ajánlunk fel az Eurotransplant részére, az előbb említett pontszámításnál a magyar betegek ún. területi plusz pontot kapnak, amely elősegíti a szerv mihamarabbi, országon belüli átültetését.

- Mennyi időn belül derül ki, hogy melyik várakozó számára alkalmas egy adott szerv?

- Az agyhalál észlelésétől kezdve különböző laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok alapján döntik el a szervkivételt végző centrumok, hogy alkalmasak-e a potenciális donor szervei átültetésre. Az agyhalál megállapítása után az OVSz, Szervkoordinációs Iroda elküldi a donor adatokat elektronikusan az Eurotransplantnak, ahol úgynevezett egyezési listákat készítenek. Ezeket az egyezéseket különböző szempontok szerint egy számítógépes alkalmazás hasonlítja össze, például életkor, nem, vércsoport, testsúly, testmagassága, immunológiai egyezések, stb. A fentiek és további igazságossági szempontok (várakozási idő, sürgősségi állapot) alapján alakul ki a várakozók sorrendje az adott donorszervekre vonatkozóan. Az így kialakult sorrend alapján ajánlják fel a szerveket a transzplantációs centrumoknak, ahol fél-egy órán belül kell dönteni arról, hogy az adott recipiens számára fogadják-e a szervet. Az összes szerv elosztása maximum hat órát vesz igénybe.

- A halál beállta után hány óra áll az orvosi team rendelkezésére, hogy elkezdjék a transzplantációt? Mi ilyenkor a forgatókönyv?

- Az agyhalál megállapítása – tehát a halál időpontjának kimondása – után történik meg a szervek felajánlása az Eurotransplant felé. Ezt követi az allokáció (szervek elosztása), ami 6 órát vesz igénybe. Ha minden szerv elfogadásra került, megkezdődhet a szervek műtéti eltávolítása. A különböző szerveknek jelentősen különbözik a keringés nélküli tolerancia ideje; a szív 4-6 órát, a tüdő 6-8 órát, a máj és hasnyálmirigy 8-12 órát, míg a vese akár 24 órát is tolerál működőképességének megtartásáig egy hűtőtáskában. Éppen ezért az időfaktor igen nagy jelentőséggel bír a transzplantáció során.

- Mi történik a beteg szervvel?

- A szervátültetések között a vese, hasnyálmirigy beültetése nem az anatómiai helyére történik, ilyenkor a beteg szerv eltávolítása általában nem is indokolt. Életmentő szív, tüdő és májátültetések esetén az elégtelenül működő szervet el kell távolítani, amely kötelezően kórszövettani vizsgálatra kerül, majd megsemmisítik.

- Mitől függ az átültetés sikeressége?

- A szervkilökődés kivédésére, kezelésére, korai megfékezésére használt gyógyszerek széles palettája áll rendelkezésre manapság, illetve a szervátültetést megelőző, majd azt követő rendszeres ellenőrző vizsgálatok is segítenek abban, hogy megelőzhető legyen a beültetett szerv kilökődése, vagy ez igen korai stádiumban felismerésre kerüljön. Az átültetés sikeressége sok tényezőtől függ, például a recipiens általános állapotától, immunológiai státuszától, a szerv minőségétől, a műtéti körülményektől, a műtét utáni ellátástól, a beteg együttműködésétől, szociális körülményektől.

- Több helyen olvastam, hogy a műtét után az új szerv tulajdonosa felvesz néhányat a donor korábbi szokásaiból. Lehetséges ez?

- Nem. Tudományos vizsgálatok nem igazoltak ezzel kapcsolatos összefüggéseket. Ugyanakkor a szervátültetés után több tényező is befolyásolhatja a recipiens gondolatait, ide értve a jelentős életminőség javulást, vagy a donorral kapcsolatos gondolatokat.

Kép: pexels

Köszönöm a Szervkoordinációs Iroda dolgozóinak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!