A farsangi jelmezbálokra idén mindkét kisfiam beöltözött. Tavaly a kicsivel a gyerekosztályon mókáztunk, ebben az évben viszont együtt készültünk arra, hogy valaki másnak a bőrébe bújjanak. Némi kreativitással olcsón oldottuk meg a maskarák elkészítésétt. Az eredménnyel mindenki elégedett volt.
Néhány héttel ezelőtt a kisfiammal azon kezdtük el törni a fejünket, minek is öltözzön az ovis farsangon. Őt a vadállatos jelmezek, engem pedig a környezet- és pénztárcabarát megoldások foglalkoztattak. Mindenféleképpen olyan maskarát szerettem volna találni, amelyet később is tud használni és - ha mégis kidobásra kerül - a szelektív kukába leheseen dobni. A helyi áruházakban ötezer Forint alatt nem igazán lehetett komplett, kiegészítőkkel felszerelt farsangi kosztümökhöz jutni. Két gyereknél ez már rögtön tízezer Forintot jelentett volna. Szégyen, nem szégyen, sajnáltam volna néhány órányi mókáért ennyi pénzt kiadni. Jelmezkölcsönző nem működik a városban, az internetes vásárlást túl körülményesnek találtam. A munkahelyemen végigkérdeztem a tanítványaim, van-e valamelyiküknél bármilyen felesleges, régi, kinőtt jelmez. Nem okoztak nagy meglepetést, amikor nem tudtak segíteni. Kreatív ötletekkel viszont elláttak. Egyikük tanácsára néztem szét az egyik helyi turkálóban, amit sajnos már napokkal korábban kifosztottak azok a szülők, akik a farsanghoz közeledve idejében észbe kaptak és 890 Forintért beszerezték a használt jelmezeket.
Ekkor jött el az idő, hogy rákeressek az interneten az otthon elkészíthető jelmezekre. Magam is meglepődtem, mikor számos jópofa, aránylag könnyen kivitelezhető ötletre bukkantam. A nagyobbik fiammal végiglapoztuk a lehetőségeket. Végül úgy döntött, űrhajósnak öltözik. (Nem hiába nézettem meg vele kétévesen a Gravitációt, beszéltem súlytalanságról, szkafanderről meg Nemzetközi Űrállomásról...)
Első ránézésre maga a kosztüm pofonegyszerűnek tűnt. Csupán fehér hosszúujjú pólóra és fehér nadrágra volt szükségem. A korábban már említett turkálóban rá is találtam egy tökéletes felsőre. Nekem viszont ugye mindenből kettő kellett. Így egy kínai üzlet felé vettem az irányt. Itt fedeztem fel egy másik hosszúujjút és két fehér nadrágot. Ezek után egy papírboltban ezüst kartont, kétoldalas ragasztót meg narancssárga kreppet vásároltam.
A sisakkal viszont még bajban voltam. Az intereneten keresgélve akadtam rá a megoldásra. Egyik oldalukon használt A4-es papírokat hosszában körülbelül négy centiméteres csíkokra vágtam. Lisztből, cukorból és vízből ragasztót kotyvasztottam. Bármennyire is igyekeztem kutyulni a masszát, leragadt, és fekete odakozmált darabkák töltötték be a fazekam. Ez azonban nem akadályozott meg a sisakkészítésben. Felfújtam két lufit, és elkezdtem bekenni a csirizes péppel. Aztán erre rögzítettem egy réteg papírt, majd átkentem a papírt még egy réteg ragasztóval. Egy-egy réteg elkészítése a két lufin közel egy órát vett igénybe. Reggel és este kentem a ragasztós masszát meg a papírcsíkokat, így összesen négy rétegem lett. Hajszárítóval gyorsítottam az utolsó száradási fázison, ezek után pedig kétszer egymás után fehér akrill festékkel kentem át a sisakokat.
A rakéták hengereinek elkészítése és a kilövellő lángcsóvák rögzítése gyerekjáték volt, a kisfiam is részt vállalt a feladatokból. A rakéták tetejének, a kúpoknak a kivitelezésénél viszont akadályokba ütköztünk. A férjem viszont ügyesen megoldotta a problémát. Nagy nehezen annak is megtaláltam a módját, hogyan rögzítsem a kisfiaimra a rakétákat spárga és kétoldalas ragasztó segítségével.
A gyermekeim nagyon meg voltak elégedve az eredménnyel. Szuperanyunak érzem magam attól, hogy az influenzától kikészülve létre tudtam hozni az űrsisakokat és a rakétákat. Büszke vagyok a két kezem munkájára. Amellett, hogy együtt alkottunk valamit, a fenntarthatóságra is oda tudtunk figyelni. Ha a kisfiaim megunják a lisztes-cukros sisakot, az rövid időn belől le fog bomlani, a rakéta anyaga landolhat a szelektívben, a fehér fölsőket és nadrágokat pedig tudják még használni. Jövőre sem riadok meg, ha egy kis kétkezi munkával tudom nekik elkészíteni a farsangi jelmezüket.
Kép: Lantos Imre és saját
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
