A legelső Fejős Éva regényen kicsit nehézkesen rágtam keresztül magam, ezt a történetet viszont nagyon szerettem!  Amint a hősök Kuba földjére tették a lábukat, beszippantott az életet élvezni akaró és tudó, görcsöktől és feszültségektől mentes emberek életszemlélete. Ahogy haladtam a történetben, egyre jobban elvágyódtam!

A regény újból több szálon futott. A négy főszereplő között két férfit és két nőt találunk. Az idősebbik férfi a nyolcvanegy éves Jesus, aki kétségkívül a legszimpatikusabb figura a történetben. Bár Kubánál jobban csak a szabadságot és a nőket szerette, mégis el kellett hagynia a hazáját. A fájdalmas búcsú óta Amerikában élt és azóta sem mondott le arról, hogy nyolcvanon felül is élvezze az életet. Mitöbb, irigylésre méltó szívóssággal harcol az egészségéért, hogy még egyszer Kubába látogathasson. A legrafináltabb spílereket megszégyenítő ügyességgel kavarja a kártyákat. Amit egyszer a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Céltudatosságáról és tettrekészségéről bármelyik ellustult fiatal példát vehetne.

A könyv másik férfi főszereplője Jesus unokája, Aurelio, akinek nagyapjához hasonlóan a tánc az élete. Az ereiben is latin ritmusok és felszabadult, előírásoktól és sablonoktól mentes tánclépések lüktetnek. Húszas évei elején jár és nagyapjához hasonlóan ő is élvezi az életet. Miközben nem veti meg a vonzó, magabiztosságtól sugárzó nőket, tánctanárként elégedetten éli a dolgos hétköznapokat. Bár igen szerény körülmények között él a szüleivel, szereti az életét és nem kesereg elszalasztott lehetőségeken és nem aggodalmaskodik a jövő miatt.

A két belevaló, lezser férfi két ellenpólusa is megjelenik a műben. Kata közel a negyvenhez az álmait, a benne élő ösztönöket és örömöt lelke legmélyebb zugába rejtette. Megfelelési kényszertől vezérelt életébe egy ideig az alkohol hoz némi időleges örömöt. Néhány pohár után könnyebben tudja elviselni zsarnokoskodó anyját, a szüntelenül sebeket felszaggató "És mikor jön a baba?" kérdést és a tényt, hogy a szerelme elhagyta. A kedvenc mondataim az ő száját hagyták el egy salsaesten.

 Az az Endrődi Kata, akit maga előtt látott, olyan görcsös  és merev volt, hogy semmibe sem merte igazán beleengedni magát. Az az Endrődi Kata, látszott a kényszeredett mozgásán, az erőltetett mosolyán és a riadt tekintetén, inkább készségesen elszúrja az életét, minthogy bátran belevesse magát valamibe.. Inkább elszúr mindent, és belenyugszik a kudarcokba, minthogy "nevetségessé tegye magát".

A másik női szereplő nem hétköznapi, kissé antiszociális viselkedésével valamelyest ellenszenves volt a történet elején. Nem tudtam mit kezdeni azzal a fiatal lánnyal, aki tizenkilenc évesen a Kinder-figuráit rakosgatta sorba órákon át. Dalmát az egyik barátnője "debilnek" nevezte az iskolában. Ha "debil" nem is volt, furcsa mindenféleképpen. Katához hasonlóan neki is nagy szüksége volt arra, hogy feloldódjanak az életét és a társas érintkezéseit megnehezíti gátlásai a karibi országban.

Bár a cselekményszövés fordulatos és szórakoztató volt, a regény nyelvi megformáltsága hagy némi kívánnivalót maga után. Éva érzékletesen írt az éjszakai holdfényben lüktető tengerről  és a tánc felszabadító mindenhatóságáról, a fejezetek kezdő párbeszédei azonban nem tetszettek. Három-négy soron keresztül követték egymást a gondolatjelek közé ékelt mondatok, mire kiderült, kik között is zajlik a párbeszéd. Ilyenkor szinte kivétel nélkül mindig visszatértem a kezdőmondatokra és újra elolvastam őket, hogy szituációba ágyazva képzelhessem el a szereplők beszélgetését. Még egy lényeges következtetést levontam saját regényírói jövőmre vonatkozóan: nem szerencsés egyszerre túl sok szereplőt bemutatni, mert az olvasó nem tudja összerakni a képet, hogy ki kicsoda. A könyv elején hirtelen négy új szereplővel találtam szemben magam és hiába olvastam el még néhányszor a bemutatkozó soraikat, egy darabig lógott a levegőben, hogy ki kivel van.

Összességében rendkívül szórakoztató, olvasmányos és helyenként elgondolkodtató volt az ötszáz oldalas regény. A két női szereplő egy-egy suta vagy görcsöktől nagyon is megtépázott történetében saját magamra ismertem. A Bangkok, tranzitot nem zártam a szívembe, viszont amíg a Cuba Librét olvastam, izgatottam vártam minden egyes nap, hogyan folytatódik a történet. Fejős Éva, köszönöm!

Képek: saját

Videó: youtube

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!