Percenként több mint egy ember. Ennyien választják világszerte az öngyilkosságot, mert depressziótól, bántalmazástól vagy az elfogadó, érzelmi biztonságot nyújtó család hiányától szenvednek. A helyzet tragikusabb, ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban minden évben elveszítünk egy iskolai osztálynyi gyermeket, mert önkezűleg vetnek véget életüknek. A fiatalkori öngyilkosság létező, valós probléma, megelőzésért pedig mindannyian tehetünk.

A WHO adatai alapján évente 800.000 ember vet véget önkezűleg az életének, vagyis minden 40. másodpercben valaki megöli magát a világon. Az öngyilkosság globális jelenség, ráadásul bármelyik korosztályt érintheti. Érdemes azonban kiemelt figyelmet szentelnünk a fiataloknak, körükben ugyanis évről évre gyorsabb ütemben növekszik a befejezett öngyilkosságok száma.

A 15–29 éves korosztályban a közúti balesetek mögött az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok.

Miért?

…

Rizikófaktorok

Az öngyilkosságért nem csak egyetlen esemény vagy körülmény tehető felelőssé, mivel ez egy több összetevős, ún. multifaktoriális jelenség.

„A rizikófaktorok három típusát különböztethetjük meg – kezdi dr. Mészáros Gergely, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető főorvosa. – A harmadlagos rizikófaktorok közé azok a tényezők tartoznak, amiket nem változtathatunk meg, ilyen a biológiai nem és az életkor. Ebből a szempontból a férfiak és az idősek, valamint a serdülőkorúak veszélyeztetettebbek. A másodlagos rizikófaktorok közé azokat az életeseményeket soroljuk, amelyek ideális esetben nem következnek be az ember életében, mégis az élet gyakori együttjárói. Ilyen lehet egy haláleset, válás, iskolai bántalmazás, tanulmányi sikertelenség, fizikai vagy szexuális bántalmazás, egy kapcsolat vége. Az elsődleges rizikófaktorok közé a különböző pszichés zavarok tartoznak. Ez a csoport azért érdemel kiemelt figyelmet, mert az öngyilkossági kísérletek 90%-ának hátterében valamilyen kezeletlen pszichés zavar, többnyire depresszió áll.”

…

Kisiskolások körében akkor gyanakodhatunk depresszióra, ha magatartási zavarok (ingerlékenység, nyugtalanság, dühkitörések, nyafogóssá, nyűgössé válás), begubózás, túlkompenzálás, önértékelési zavar, önvád, hangulatzavar (levertség, közömbösség) vagy testi panaszok (has- vagy fejfájás, fáradékonyság) jellemzik a gyermek mindennapjait. Mészáros doktor szerint a legárulkodóbb tünet az, ha a gyermek irritábilis, vagyis könnyű felbosszantani, hirtelen dühbe gurul.

…

Jó hír viszont, hogy nemcsak rizikó-, hanem védőfaktorok is befolyásolják, ki mekkora valószínűséggel fog öngyilkosságot elkövetni. A gyakorló vallásosság, a jó egészségi állapot, valamint a stabil, érzelmi, családi és szociális háttér egyaránt védőhálóként funkcionál.

Éppen ezért kiemelt szerepük van társas kapcsolatainknak, vagyis minél több figyelmes, együttérző családtag és barát veszi körül az embert, annál inkább csökken az öngyilkosság rizikója. Talán nem is gondolnánk, de életet menthet, ha odafigyelünk egymásra, erősítjük a kapcsolatunkat azzal, aki magányos és izolálódott.

...

A teljes cikket a kepmas.hu oldalon olvashatjátok.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!