Zero waste, azaz hulladékmentes háztartás témájában kutakodtam az interneten, amikor belebotlottam Tóth Andi nevébe. A háromgyermekes gödöllői háziasszony a hétköznapok során alkalmazható apró praktikákat mutat be blogjában, amelyek hozzájárulhatnak egy tisztább és élhetőbb bolygóhoz. Andival a hulladékmentes életmód gyakorlati oldaláról beszélgettünk.

- A blogodnak a Háztartásom hulladék nélkül nevet választottad. Miért fontos, hogy mennyi hulladékot termelünk?

- Mindenkinél máshol vannak a preferenciák. Nyolc évvel ezelőtt én például fizikailag nem tudtam belegyömöszölni a kukánkba a háztartásunkban keletkező szemetet. Nem akartam eldobható pelenkával növelni a hulladékunk mennyiségét, ezért váltottam a mosható változatra. Mások kimondottan a környezettudatosság miatt gondolkodnak így vagy az anyagiak miatt, ugyanis nagyon sok mindent olcsóbban lehet megoldani, ha ilyen módon vezetjük a háztartást. Mások azért törekednek hulladékmentes életmódra, mert azt sokkal természetesebbnek és egészségesebbnek tartják. Én személy szerint szeretném, ha a gyerekeim meg az ő gyerekeik élhető környezetben élhetnének. Én ezért csinálom.

- Mióta vezetsz zero waste háztartást?

- Szigorúan véve 2016 januárjában kezdtem ezt az életmódot, de korábban is igyekeztem környezettudatosan élni. Például a nyolcéves Panni lányom kimondottan azért használt mosható pelust, hogy kevesebb hulladék keletkezzen a háztartásunkban. De az igazi nagy váltás két éve indult. Viszonylag gyorsan próbáltam változtatni az életmódunkon. Az a típus vagyok, aki mindig mindent azonnal akar. Szerencsére a családom elfogadóan állt ehhez és nem nagyon volt ellenállás. Bizonyos dolgokat könnyen megszoktunk, más dolgok nehezebben mentek. Nem mondom azt, hogy tökéletesen működik a rendszer. Vannak hibák, vannak bakik, vannak olyan hulladékok, amelyeket két év alatt sem igazán tudtam kiiktatni, de mindennek ellenére töredékére csökkent mind a kommunális mind a szelektív hulladékunk mennyisége.

- Hogyan változott az életetek az átállást követően?

- Mindenféleképpen fegyelmezettebb és tudatosabb lett, hiszen előre kell gondolkodni, előre kell szervezni. Ma már zsigerből jön néhány dolog. Például ami be van csomagolva, azt már eleve észre sem veszem az üzletekben. Arra ált rá a szemem, ami csomagolásmentes. Törekszem arra, hogy itthon minél kevesebb szemét keletkezzen és ne hozzak a házba feleslegesen hulladékot. Az én tudatosságom a legerősebb a családban, a többiek eltérő lelkesedéssel követnek. A fiam például rendszeresen megveszi az iskolában a jeges teát magának, és hozza haza a PET palackot. Igen, ilyenek vannak, de még így is messze kevesebb a szeméttermelésünk, mint korábban.

- Mi okozott nehézséget az életmódváltás során?

- Azoknak a termékeknek az elhagyása, illetve alternatív megoldása, amelyekhez nagyon hozzá tud szokni az ember és nem olyan egyszerű helyettesíteni. Itt például a tusfürdőre gondolok. Sokan azt mondják erre, rendben, semmi baj, hiszen választhatunk szappant is. Ez így igaz is, hiszen a lányom és én is szívesen használunk szappant, de a család férfi tagjai ragaszkodnak a tusfürdőhöz. Hosszabb folyamat volt, mire kikísérleteztem azt a receptet, amely állagában, habzásában, illatában leginkább hasonlít a korábban használt termékekre. Amikor ez megvolt, nem volt egy pillanatnyi ellenállás sem.

- Ha már a család férfi tagjait említetted, fel kell tennem egy kérdést, amelyen régóta gondolkodom.  Miért nők állnak a hulladékmentes életmód mellé? A zero waste mozgalom megszületése Bea Johnson nevéhez fűződik, az amerikai bloggerek közül Kathryn Kellogg és Lauren Singer, a magyarok közül pedig te és Kump Edina vagytok igazán ismertek. Mi ennek az oka?

- Nem gondolom, hogy a nők környezettudatosabbak lennének. Szerintem az ennek az oka, hogy nők vezetik a háztartást. A zero waste pedig elsősorban arról szól, hogy egy háztartás mennyi szemetet termel. Az, hogy egy gyár vagy egy irodaház mennyit, azt nagy eséllyel háziasszonyként nem tudjuk befolyásolni. A saját kis mikrokörnyezetünket viszont igen. A sok kis háztartás szeméttermelése pedig igenis nagy hatással van a nagy egészre. Mivel a háztartást elsősorban nők vezetik, bennük fogalmazódik meg először, hogy például két nap után nem fér el a kommunális szemét a tárolóban. Nem tudom, mennyire ismered a Facebook csoportunkat. Ott azért jelentős a férfiak jelenléte is, a számuk 30% körül mozog. Ők máshonnan közelítik meg ezt a témát, például szívesen visznek magukkal kulacsot vagy nem ódzkodnak a textil zsebkendőtől.

- Magyarországon milyen lehetőségei vannak annak, aki szeretné minimálisra csökkenteni a háztartásában keletkező hulladék mennyiségét?

- Amerikában egyre elterjedtebbek az úgynevezett bulk shopok, vagyis a kimérős árukat kínáló üzletek. Magyarországon ezzel szemben egyetlen egy van, ami mostanában fog nyitni Pesten. Ehelyett olyan üzletek vannak, amelyek bizonyos dolgokat kimérve árulnak. Ezek viszont nem azzal a céllal jöttek létre, hogy a vevő a saját dobozában vigye haza az árut. A csomagolásmentes árut az teszi vonzóvá ezeken a helyeken, hogy trendik vagy olcsóbbak. Nálunk, itt Gödöllőn például van egy teaház, ahol kimérve árulnak különféle exkluzív teafüveket, de ezeket zacskózzák az átlagvásárlónak. Odamentem, megkérdeztem, hogy kérhetem-e a kis dobozomba, amit venni szeretnék. Nem volt gond. Magyarországon vannak lehetőségek, csak fel kell kutatni őket. Itt helyben is nagyon sok olyan hely van, ahol meg tudom oldani ezt a fajta vásárlást. A legjobb beszerzőhely a piac, ahol nagyon nyitottak az árusok. Meg kell keresnünk azokat a helyi lehetőségeket, helyi üzleteket, amik nyitottak arra, hogy a vevő dobozába csomagolják az árut.

- Mennyi időt vesz el, hogy keresed ezeket a megoldásokat?

- Az első drasztikus lépésem az volt két éve, hogy egy-két nap alatt végigjártam a helyi üzleteket, ahol volt kimérős felvágott, sajt, tej, zöldség, és mindenkit megkérdeztem, hogy hajlandó-e ezeket a saját dobozomba adni. Feltérképeztem, hogy helyben miket tudok megvenni. Innentől kezdve csak annyival kell többet gondolkodnom vásárlás előtt, hogy jobban összeszervezzem az útvonalam. Tehát nem egy helyen fogok járkálni egy órán keresztül, például egy hipermarketben, hanem mondjuk a piacon töltök el egy órát és ott szedem össze, amire szükségem van. Nem igazán töltök több időt vásárlással, mint korábban, inkább az egésznek a megszervezése változott. Az itthon előállított dolgok elkészítése sem igényel többet negyed óránál. Három havonta például megcsinálok egy dupla adag tusfürdőt meg sampont, és utána három hónapig megint nincs gondom vele. Itt is inkább a szervezés érdekes, mert azokhoz a termékekhez, amiket itthon készítek el, kellenek olyan alapanyagok, amelyek egy hagyományos háztartásban nem feltétlenül találhatóak meg. Ezeket többnyire félévente szerzem be webáruházból.

- Amikor a saját zacskómba, dobozomba kérek valamit, az eladók sokszor nem értik, miért akarok a megszokottól eltérő módon vásárolni. Neked milyenek a tapasztalataid?

- Nem zavar, ha furán néznek, amíg belepakolnak a dobozomba. Én is találkoztam olyan eladóval, aki teljesen elutasító volt, de utána abba a boltba nem mentem többet, inkább kerestem másik lehetőséget. A többség viszont nyitott és segítőkész. Jártam olyan üzletben is, ahol aszalványokat és magokat árultak kimérve, zacskózva. Megemlítettem nekik, milyen jó lenne, ha lenne rizs, bulgur, zabpehely kimérős változatban. Mások is megkeresték őket hasonló kérésekkel, és láss csodát, három hónap múlva ezek a termékek is megjelentek az üzlet kínálatában. Sőt, további kimérős árukkal bővítik a kínálatukat. Lehet, hogy először furán néznek, lehet, hogy forgatják a szemüket, mások megkérdezik, hogy miért gondolom ezt fontosnak, de többségben vannak azok, akik nyitottak. 

- Jelentős közösséget építettél magad köré. A Facebook oldalad több, mint kétezren kedvelik, a zárt csoportodnak tizenháromezer tagja van. Rendszeresen kapsz megkereséseket, publikálsz a Hulladékvadász oldalon, írod a saját blogod, videókat készítesz. Vannak még olyan terveid, amelyek nem valósultak meg?

- Rengeteg tervem van. Az egyetlen akadály a megvalósításukban az idő, aminek eléggé híján vagyok. Főállásban dolgozom, és emellett írom a blogot és kezelem a Facebook-csoportom. Valóban egyre több megkeresést kapok. Ez annyi időt elvesz, hogy sokszor nem tudom, melyik ujjamba harapjak. Az nem pluszidő, hogy zero waste háztartást vezetek, az viszont igen, hogy ezt nyilvánossá tegyem és minél több emberrel megismertessem.

- Elképzelhetőnek tartod, hogy néhány év múlva a hobbid majd főállásban tölti ki az életed?

- Nem tartom kizártnak.

- Legyen így! Én sok sikert kívánok hozzá!

Kép: Tóth Andi

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!