Kedves Olvasóm!

Egy néhány részes mini sorozattal készülök Neked a következő bejegyzéseimben. Ezekben arról próbállak meggyőzni, hogy minél több esetben vegyél figyelembe környezetvédelmi szempontokat, amikor egy-egy aprócska döntést hozol meg a mindennapjaid során. Hidd el, nem is olyan bonyolult! Egy kis odafigyeléssel már sokat tehetsz azért, hogy egy tiszta, fenntartható világban élhessünk. Íme, a bevezető, amelyben a nemkívánatos műanyag zacskók elhagyása mellett kardoskodom.

Évek óta rendületlenül küzdök azért, hogy minél kevesebb műanyag (és papír) hulladékot termeljek. Múlni nem akaró eltökéltséggel szállok síkra azért, hogy ne terheljük a környezetünket feleslegesen leszakított, néhány percig vagy napig használt műanyag zacskókkal, szatyrokkal. Sokan automatikusan nyúlnak a boltokban, piacokon kifüggesztett műanyag zacskók után, ha pékárut vagy zöldséget, gyümölcsöt vásárolnak. A boltok egy része még manapság is ingyen adja a műanyag szatyrokat. Ezek sok esetben olyan árucikkeket rejtenek, amelyekre valójában nincs is szükségünk, csak minden tervezést nélkülözve, impulzusvásárlásunk eredményeként kerülnek a kosarunkba, nem sokkal később pedig a kukánkba. Amikor a környezeti témák iránt kevésbé érzékeny vevők egy-egy darab élelmiszert külön csomagolt műanyag zacskókban visznek haza, észrevétlenül és akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, hogy a kezelhetetlen mennyiségű műanyag tengerek és óceánok vizét, lakóit, közvetve pedig minket is szennyezzenek. A Greenpeace adatai szerint évente csak Magyarországon 300 000 millió (!!!) zacskó fogy. Szerintetek ennek az irdatlan mennyiségnek mi lesz a sorsa? Egy jelentéktelen kis része a szelektív kukákba kerül, a többi viszont minden gond nélkül szennyezi a körülöttünk lévő élővilágot. 

Mit tehetsz annak érdekében, hogy kisebb legyen a "műanyaglábnyomod"?

Boltban, piacon ne kérj/ ne fogadj el műanyag zacskót, szatyrot!

Évek óta kiürült kenyeres és péksüteményes műanyag zacskókkal, vászonszatyrokkal, hátizsákkal járok vásárolni. Persze nem egyszer otthon felejtem ezeket. Na akkor vagy lefaragok valamit a vásárolandó áruk listájáról vagy nem zacskózok be mindent vagy a kasszát elhagyva púposra tömöm a ridikülöm, esetleg a saját rosszallásomtól gyötrődve használom az adott üzlet zacskóját. Minden egyes vásárlás végén harcos amazonná változom, és kézzel-lábbal tiltakozva ismételgetem, hogy "Nem kérek zacskót!". Az eladók többsége kedvesen teszi vissza az előkészített zacskót a helyére. Néhányan azonban olyan túlbuzgók, hogy a kérésemre fittyet hányva azért "biztos, ami biztos, nehogy összekenjen valamit" bezacskózzák az adott terméket. Ilyenkor a hajam az égnek áll, és bőszen kezdem magyarázni, hogy igyekszem tenni valamit a környezetünkért és ez nekem szívügyem és így tovább. Ha mégsem sikerül megértetnem magam, vesztett csata áldozataként, megsemmisülve hagyom el a boltot.

Nem értem, hogy az eladóknak miért nem az az érdeke, hogy minél kevesebb átlátszó, saját logóval el nem látott, maximum húsz percig életképes, vékony, silány műanyaggal bombázza a gyanútlan vásárlót. Azoknak, akik úgy osztogatják (és nem mellesleg fogyasztják) a műanyagot, mint a cukrot, nem fontos, hogy tíz-húsz év múlva lesz-e tiszta levegő, ivóvíz és termőtalaj? Mert amikor a műanyag mellett tesszük le a voksunk, akkor a távolabbi jövőről is döntünk.

Semmivel össze nem hasonlítható büszkeséggel tölt el, amikor egy üzletben a hároméves kisfiam magabiztosan kezdi el mondani a jól ismert mondatot: "Nem kérünk zacskót!" Ilyenkor bizakodva gondolok arra, hogy a példamutatásom előbbre viszi a világot és az ő korosztálya már felelősebben, zöldebben fog hozzáállni az őt körülvevő környezethez. Bármennyire is úgy tűnik, a tiszta víz, a friss levegő, a művelésre alkalmas föld nekünk, civilizált embereknek nem jár automatikusan! Igazságtalan pazarolni azokat a természeti és mesterségesen előállított erőforrásokat, javakat, amelyek nekünk - szerencsés éghajlati fekvésünk és anyagi jólétünk következtében - részei az életünknek. Azok az emberek is vágynak a szájmaszk nélkül is élvezhető minőségű, tiszta levegőre vagy a kényelmesen használható vízcsapokra, akik a világ kevésbé fejlett, elmaradottabb részein élnek! Amikor legközelebb vásárolni mész, rájuk is gondolj!

Használd újra!

A szeletelt kenyerek műanyag zacskóit eddig a babaszoba kukájában használtuk újra. (Pár hete újra kellett gondolnom az eddig bevett gyakorlatunkat. Erről később még mesélek.) A kiürült jégkrémes dobozokba saját termesztésű gyümölcsöket teszünk, és a szeder, a málna meg a meggy ezekben kerül a fagyasztóba. Emellett a konyhaszekrényünk apróbb alapanyagai (fűszerek, pudingok, kókuszreszelék, szójakocka, kakaó, porcukor ...) is ezekben kapnak helyet. Talán nem annyira esztétikusak, mint a designos tárolórendszerek, de nekünk a csukott szekrényajtók mögött tökéletesen megfelelnek. A kisfiam főzelékeihez vásárolt, fagyasztásra váró friss csirkemell-darabkákat korábban biológiailag lebomló műanyag zacskóba porcióztam, majd miután ezek a zacskók valahol eltűntek, fóliadarabokat használtam csomagolóanyagként. Valahol azonban olvastam arról, hogy a korábban már használt, megállás nélkül szaporodó műanyag zacskók tökéletesek erre a célra, így egy ideje már ezekbe csomagolok.

Cseréld szövetre!

Mivel a költözés miatt megszabadultam a kisfiam pelusozó szekrényétől, a babakuka használatáról is le kellett mondanunk. Felmerült viszont bennem a kérdés, hogy mi legyen az eddig pelusok tárolására használt,  töménytelen mennyiségben újratermelődő kenyeres zacskóval. Jelenleg a nagy kukánkban igyekszem elhasználni a túl kicsi méretű zacskókat. Mert ugye az nem túl gazdaságos, hogy pénzt költünk a szemetünk tárolására szánt kukás zsákra, miközben halmokban állnak a lakásunkban a műanyag zacskók. Törtem a fejem, mit kezdhetnénk velük, hogyan csökkenthetnénk a számukat. És ekkor megszületett az ötlet: vászonzacskókat varratok, amelyekben gyorsabban fognak száradni a kenyerek és a péksütemények, viszont sokkal csinosabbak és környezetbarátabbak lesznek, mint az eddigi műanyagok. Az anyagdarabok már a varrónőnél vannak. Ha kész lesznek, veletek is megosztok egy képet róluk. Emellett előszeretettel gyűröm a táskámba a rövid élettartamú műanyag szatyroknál jóval strapabíróbb vászontáskákat. Nem kell aggódnom amiatt, hogy az alma, a zsemle vagy egy könyv sarka kilyukasztja őket, így megbízható társaim a cipekedős bevásárlásoknál.

Te milyen praktikákat használsz, hogy csökkentsd a műanyag hulladék mennyiségét?

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!