Az utóbbi hetekben sokkal kevesebb időm jutott a blogra, mint korábban. Igyekszem minden héten friss tartalommal jelentkezni, ez azonban nem mindig megy olyan egyszerűen. A teljes munkaidős tanári állásom, a családom és a blog mellett az első regényem megírását is próbálom belepréselni huszonnégy…

Lihegve rohant egy sötét alak után a fénytelen folyosón. Az izmai megfeszültek, a szíve vadul kalapált. A lidérces árnyék túl messzire távolodott már, hogy utolérje. Térdre rogyott és zihálva kapkodta a levegőt. Verejtékben úszva ébredt. Rápillantott az ébresztőórájára. Egy óra harmincnégyet…

Több tucatnyi befőttes üveg áll a konyhapultomon. Feszülő köténnyel a derekamon, feltűzött hajjal bámulok bele a lekvárfőző kondérba. Ahogy ritmusosan keverem a narancssárga levet, a szétmálló massza lassan, gyengéden magába szippant. Tehetetlenül örvénylek befelé, a kimagozott sárgabarackszemek…

Vannak olyan pillérei az életünknek, amelyeket biztosnak és kimozdíthatatlannak érzünk. Aztán telik az idő, új ingerek érnek minket, más szemmel nézzük az életet és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy valami teljesen újra, valami egészen másra vágyunk, mint eddig. Valami hasonló történt most…

Lassan, gyengéden ereszkedett le az éjszaka a hangos tömegre. Hamis ábrándokkal kecsegtettek a csillagok. A május elsejét reményekkel és rövidekkel telve várta az ünneplő sokadalom. A város egy emberként lüktetett a majális ritmusaira. A szabadtéri színpad fölé hajló fák védelmezőn fogták közre a…

Pontosan tíz perccel nyitás előtt érkezem. Tanácstalanul állok a sorszámadó automata előtt. Legalább húsz lehetőség közül választhatok. Tüzetesen végigolvasom a választható ügyek listáját. Útlevél? Nem. Szociális segélyek? Nem. Gyámság alá helyezés? Nem. Adóbevallás? Nem egészen. De valami ilyesmi.…

Hatvanöt éves vagyok. Egyedül élek egy unalmas kis határ menti városban. A férjem húsz éve hagytam el. Azóta akadt egy-két futó kalandom, de végül mindegyik jelölttől megváltam. Egyszerűen azt éreztem, hogy meg sem közelítik kultúrában és intellektusban azt a szintet, amely elengedhetetlen lenne…

Zsófi illedelmesen megvárta, míg az idősebb utasok lekászálódtak előtte az ütött-kopott szerelvényről, aztán átvetette táskáját a vállán, és az ő tornacipője is megindult a tömeggel a váróterem felé. A motorvonatok fülsiketítő zaja elől gyorsan a vizeletszaggal átitatott aluljáró felé vette az…

Amikor a sármos és merész Kristóf először pillantotta meg Julit a puha, süppedős fotelekkel berendezett, gondtalanság ígéretével kecsegtető belvárosi romkocsmában, rögtön szemet szúrt neki a lánybúcsú koktéloktól hangos, viháncoló csajai között a sarokban leszegett fejjel gubbasztó, elcsigázott…

Különös fintora a sorsnak, hogy ma éppen július 14-e van. A franciák, akiknek a nyelvére és kultúrájára feltettem az életem, most lelkesen ünnepelnek a Marseillaise taktusaira. Az én tiszteletemre most Piaf-sanzonok szólnak. A hatalmas tölgyfák az ittlévők felének adnak enyhet, a többiekre erősen…