Anyák napjához közeledve nem mehetek el szó nélkül azok a nők mellett, akiknek - bár még tudnak kit köszönteni május első vasárnapján - összefacsarodik a szíve, ha az anyaság témája szóba kerül. Ők azok, akik bár vágynak a gyermekáldásra, mégsem kopogtat náluk a gólya.

Számos oka lehet annak, ha egy nőnek nincs gyereke: bizonytalan, konfliktusokkal terhelt munkahely és párkapcsolat, anyagi vagy lakhatási gondok. Sokan a babakérdés helyett az élet más területei iránti érdeklődnek, másban teljesednek ki, esetleg félnek az ismeretlentől és a felelősségtől. Ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, ha valaki (még) nem érzi magát késznek arra, hogy egy életre szóló és az egész életét felbolygató döntést hozzon.

Sajnos azonban nem mindenki dönthet szabadon arról, mikor lesz és egyáltalán lesz-e gyereke. A nemzőképes párok ötödénél egy éven belül nem sikerül a teherbeesés. Ilyenkor veszik kezdetüket az elsősorban testi okokat feltárni igyekvő, kellemesnek nem nevezhető, embert és párkapcsolatot próbára tevő vizsgálatok és a gyötrő várakozás.

Mindezeket azonban szinte kivétel nélkül mindig megelőzi a kellemetlenül, irritálóan, bosszantóan, türelmetlenül  kíváncsiskodó kérdés: "És mikor jön a baba?" Életkori határ nincs, amely alatt vagy fölött egy termékenysége éveit taposó nő biztonságban érezhetné magát ettől az arcba könyöklő kérdéstől. Mit lehet erre válaszolni? Mismákolás gyanánt iIlyenkor jönnek a "Majd jön, ha jönni akar.", a "Még nem tudjuk." és hasonló, görcsöket, kétségbeesést, reményt és reménytelenséget elmaszatoló válaszok. Mert talán abban mindenki egyetért, hogy az őszinte és lelkileg fel- és kitárulkozó válasz nem tartozik a lépcsőházunk zsémbes, örökké elégedetlen lakóira, sem a volt osztálytársunkra, akit már általánosban sem kedveltünk, sem az állásinterjún vizsgáztató igazgatónőre.

Egyetlen rövid, könnyed kis csevelybe ágyazott kérdéssel olyan sebeket téphetünk fel, amelyekre nem is gondolunk.

Ki az, aki szívesen nyilatkozna például a nagynénje barátnőjének (akinek a mi korunkban már három gyereke volt) vagy a boltos Micike néninek arról, hogy évek óta az örökbefogadásra készülő szülők népes táborát gyarapítják, miközben egy-két elveszített élet tragédiájának valamennyire sikeres feldolgozása után szorgosan dolgoznak azért, hogy egyszer nekik is saját családjuk legyen? Hogy minden hónap reményteljes várakozással indul, amit aztán az örök kérdés vált fel: "Lesz nekünk egyáltalán valaha gyerekünk?" Amikor a kudarc, a bizonytalanság és a kétségek kezdik felőrölni az embert, valamilyen szinten kénytelen legalább a szűkebb környezetét beavatni a vágyott teherbeesés felé vezető rögös út  lépéseibe. Ha szerencsések vagyunk, a sürgető, önző kérdések ilyenkor elcsitulnak és biztató, megértő háttérrel folytathatjuk a küzdelmes próbálkozásokat. Amikor az embernek megrendül a hite abban, hogy képes továbbadni az életet, nem tolakodó kérdésekre vágyik, hanem tapintatra és egy kis empátiára. Ezért soha ne tedd fel egy nőnek a kérdést: "És mikor jön a baba?"

Az összeállítás forrása:

http://hajraegeszseg.hu/cikk/2014-11-27/meddoseg-a-biologia-nem-koveti-a-valtozo-tarsadalmi-szokasokat

A kép forrása: pixabay