Tűzoltó, rendőr, mentő: ha elhaladnak a közelemben, a hideg futkos a hátamon és felzaklatva folytatom a napom. Néhány héttel ezelőtt a kisfiammal kilátogattunk a Műszakiak Napjára, ahol megállás nélkül vijjogott a sziréna. Elkerülhetetlen volt, hogy belegondoljak: mi lenne, ha a férjem vagy a fiaim olyan hivatást választanának, amelynek gyakorlása során nap mint nap kockára tennék az életüket.
Vajon melyik foglalkozás kelti a féltő szülőkben és házastársakban a legtöbb szorongást? A tűzoltó és a katona után nekem rögtön az űrhajós és az ejtőernyős jutott eszembe. Emlékeztek még Felix Baumgartnerre, aki 2012-ben 39045 méterről ugrott ki 1342,8 kilométer/ óra sebességgel? Érdemes megnézni az ugrásról készült videót, amelyben az édesanyja is feltűnik. Bevallom, nem lettem volna a helyében.
Veszélyes munkák után kutatva egy nagyon érzékletes videóba botlottam, amely a tíz legveszélyesebb szakma között a következőket mutatja be: víz alatti hegesztő, rákhalász, favágó, mikrochip gyártó, kisrepülő-vezető, rodeós, acélmunkás, olajfúró torony dolgozója, prostituált, kígyóméregfejő. Ha ezek közül válogatna a fiad vagy a lányod, melyik okozná a legtöbb álmatlan éjszakát?
Akik nem a legbiztonságosabb hivatást űzik, gyakran nem(csak) anyagi okokból vagy vakmerőségből, hanem elhivatottságból, segíteni akarásból, empátiától vezérelve veszik fel a munkát a dolgos hétköznapokon vagy akár a hétvégéken is. Sokan azonban - talán a szülői elvárásoknak eleget téve, talán kényelemből, magas fizetésért vagy az önismeret hiánya miatt - olyan munkákba kényszerülnek, amelyekben nem lelik örömüket. Az utálat és az undor életérzése keveredik vasárnaponként a legnagyobb közösségi oldal jó néhány posztjában, amikor is beindul a „gyűlölöm a hétfőt” dömping. (Ki hitte volna, hogy hasonló névvel még egy klubot is létrehoztak az előbbi oldalon? Persze az más kérdés, hogy a kedvetlenség szavakba és képekbe öntése mennyire növeli a munkakedvet…). A teljes motiválatlanságon és érdektelenségen túl persze mást is átélhet az ember a munkahelyén. Például egy kis stresszt. Vagy ha jobban belegondolunk, nem is olyan kicsit. A munkahelyistresszinfo.hu egy 2009-es tanulmányra hivatkozva közli az elkeserítő adatot: az Európai Unió munkavállalóinak 22%-a él át stresszt munka közben. A táppénzzel töltött napok 50-60%-ának ez áll a hátterében. A túlzott stressz pedig kíméletlenül károsítja szervezetünket. Pszichés, pszichoszomatikus és krónikus betegségek egyaránt írhatók a nem megfelelő munkahelyi légkör és az irreális, nyomasztó elvárások számlájára.
Extrém foglalkozásoktól eltekintve, hétköznapi munka gyakorlása közben is történhetnek munkahelyi balesetek. A Nemzetgazdasági Minisztérium 2015-ös adatai alapján sorrendben a gépipar; feldolgozóipar; szállítás, raktározás, posta, távközlés; kereskedelem és az igazgatás, oktatás területén jelentették a legtöbb esetet. Ha végigpörgetünk néhány foglalkozást, egyetlen olyat sem tudunk megemlíteni, ahol a munkavállaló maximális biztonságban érezhetné magát. A tanár, a mentő, a jegyvizsgáló, a taxis könnyen válhat tettlegesség áldozatává, a topmodellt beszippanthatja a kokainipar, a hajó személyzete a tengerbe veszhet, az állatorvost véresre marhatja a veszett kutya, a bírón bosszút állhat a pert vesztett fél, az asztalos levághatja az ujjait. A sort a végtelenségig folytathatnánk.
A szülők természetesen azt szeretnék, ha gyermekeik sikeresek, boldogok és anyagilag függetlenek lennének. És az is érthető, hogy szeretnék őket megvédeni minden veszélytől. Azonban be kell látnunk, hogy mindenki a maga kárán tanul, és bármennyire is szeretnénk, az önismeret időnként rögös útját gyermekeinknek maguknak kell bejárniuk. Mi pedig csak asszisztálhatunk ehhez. Bármilyen hivatást is válasszanak, el kell fogadnunk a döntésüket, mert a saját életüket kell élniük. Ha veszélyes, ha nem, a legfontosabb, hogy élvezzék azt a munkát, amivel életük legnagyobb részét, vagy legalábbis negyven-ötven évet eltöltenek.
Az összeállítás forrása: www.munkahelyistresszinfo.hu; hu.wikipedia.org; www.ommf.gov.hu
A képek forrása: pixabay; http://feelyourlove.com
