Szinte napra pontosan három éve tudtam meg, hogy édesanya leszek. Hatalmas érzelmi hullám öntött el. Hitetlenkedtem, boldog voltam, örömtáncot lejtett a lelkem. A rózsaszín köd elborította a tudatom és mindennél jobban vágytam arra, hogy végre magamhoz ölelhessem a kisfiam. Azonban ahogy haladtam előre a várandóságommal, egyre többször szembesültem a kellemetlen felismeréssel: "Nincs egy göncöm sem. De most tényleg nincs." Azoktól a daraboktól, amelyeket korábban hordtam, hamar meg kellett válnom. Tizenöt kilót híztam a kilenc hónap alatt, aztán mire a kisfiam egy éves lett, megszabadultam a lerakódott zsírpárnáktól.
Eltelt néhány hónap, és újra azon kaptam magam, hogy rakhatom el a végre használhatóvá vált dögös darabokat, mert egy újabb életet hordozok a szívem alatt. És kezdődött elölről az öltözködéssel járó agonizáció. Mindkét terhességem télvíz idejére esett. Beszereztem hát terhes harisnyát, hatalmas méretű, mindenhol lógó téli kabátot. A méregdrága kismama modellre sajnáltam volna súlyos tízezreket költeni azért, hogy néhány hónapig csinosabbnak érezzem magam. Az XXL-es dzsekikben viszont lehetetlen volt rám nézve eldönteni, hogy gyermeket várok vagy lustaságból és nemtörődömségből ilyen fiatalon ennyire elhagytam magam. Bármennyire is csodálatos az anyává válás, úgy éreztem a szülés előtti hónapokban, minden nőiességem és önbizalmam elveszett.
A kisebbik fiam most négy hónapos, a nagy két éves. Egy-két régi nadrágot variálok nap mint nap, mert a szexi darabokba egyelőre még nem tudom belepréselni magam. Az újabb tizenöt kilóból hét és fél egyelőre makacsul tartja magát, de tudom, hogy szépen lassan ez is le fog olvadni rólam. Vagyis ha pontosabban akarok fogalmazni, kőkemény elszántsággal, az étkezéseimre - amennyire ez két kisgyerek mellett lehetséges - odafigyelve, na meg az elmaradhatatlan Rubint Réka DVD-kkel a kisfiam első születésnapjára újra fel fogom venni a nőiesebb, feszülősebb szoknyákat és felsőket. Addig pedig marad a zsonglőrködés alvástól elvett idővel, nagyikkal, és lehetőségekkel, hogy elkezdhessem a tornát. Na meg az állandó fejfájás amiatt, hogy nincs egy göncöm sem.
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
A képek forrása: unsplash.com
