Világviszonylatban egy év alatt egy milliárd tonna szemetet termelünk. Ez napi szinten 3 millió tonnát jelent. Ennek egy része nem kerülhet a szemétlerakókba, mert veszélyes hulladéknak minősül, a lerakók pedig a szabadban helyezkednek el és ki vannak téve az időjárásnak. Az eső, a hó vagy más csapadék veszélyes anyagot oldhat ki, a vízkörforgás könnyen elfertőződhet. Ha a szemetet elégetjük, a levegőbe jutó károsanyagok szintén megtalálják útjukat a vizekbe. Kulcsfontosságú tehát, hogy kellő figyelmet szenteljünk a veszélyes hulladékoknak. A témában Vermes Péter, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének elnökségi tagja, a Veszélyes Hulladék Szakosztály vezetője segít eligazodnunk.
Mielőtt veszélyes hulladékról kezdenénk beszélni, érdemes tisztáznunk, milyen anyagokat sorolhatunk ebbe a kategóriába. „Alapvetően a veszélyes hulladék fogalmát az európai direktívák és jogszabályok alapján harmonizált, a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV törvény 1. § 48. pontja határozza meg. Más megközelítésben azt a hulladékot tekintjük veszélyes hulladéknak, amit a hulladék termelője a hulladékjegyzék alapján *-gal megjelölt hulladékazonosító kód (HAK) alá sorol be – kezdi Vermes Péter.”
A veszélyes hulladék definícióját azért is nehéz megfogalmaznunk, mert a hulladékjegyzék – ami alapján a termelő besorolhatja a hulladékait – több, mint 400 féle veszélyes hulladékazonosító kódot tartalmaz. Ez persze egy átfogó, több országot is érintő kódrendszer, Magyarországon ezen kódok mintegy 20 %-át nem alkalmazzák. A számokból viszont jól látszik, milyen sokrétű, összetett területről beszélünk.
Ha már a számok szóba kerültek, adja magát a kérdés, hogy mennyi veszélyes hulladékot termelünk éves szinten. „Az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) adataiból tudunk kiindulni, ami tartalmazza az összes olyan hulladékot, amit a gazdaság valamely szereplője megjelenített éves jelentésében – tudom meg Vermes Pétertől. – A legfrissebb adatok szerint 2017-ben közel 620.000 tonna veszélyes hulladék képződött a bevallott adatok alapján. Ebből a legnagyobb mennyiséget, mintegy 30.000 tonnát, a 10 03 29 HAK kódú sósalak és feketesalak kezeléséből származó hulladékok tették ki. Ezt követi a 10 03 29 HAK kódú másodlagos termelésből származó sósalak, mintegy 20.000 tonna mennyiségben. A harmadik helyen pedig a 12 03 01 kódú vizes mosófolyadék áll 18.000 tonnát meghaladó mennyiségben. Fontos megjegyeznünk, hogy ezek a termelők által bevallott mennyiségeken alapuló számok. A hazai szabályozás szerint évi 200 kg-ot meg nem haladó veszélyes hulladék keletkezéséről nem kell hulladékbevallást készíteni, így ezen adatok nem szerepelnek az összesítésben. EU-s szinten nem tudni pontosan a keletkezési adatokat, mivel nincs egy átfogó nyilvántartó rendszer. Világviszonylatban pedig a becslésnek nincs túl sok értelme, mivel a világ jelentős részén a hulladékgyűjtés- és kezelés is gyerekcipőben jár, nemhogy a nyilvántartás.”
És hol keletkezik ez a tetemes mennyiség? A veszélyes hulladékok esetében a különböző iparágak a fő termelők, de lakossági szinten is jelentős mennyiség keletkezik. Az iparágak tekintetében „húzóágazat” a gyógyszergyártás, a fémfeldolgozás, a szennyvízgyűjtés- és kezelés, valamint a vegyi anyag- és vegyitermékgyártás. A lakossági hulladékok közül a legjellemzőbb veszélyes hulladékok a veszélyes anyagot maradékként tartalmazó csomagolási hulladékok, például oldószeres, festékes, tisztítószeres, növényvédőszeres csomagolások, illetve ezen anyagok maradékai, az elemek, akkumulátorok, továbbá egyes elektronikai eszközök, például képcsöves monitor, TV.
A veszélyes hulladékokról készült cikk folytatását itt olvashatod.
Ez a cikkem a Zöld Ipar Magazin 2019/ május-júniusi számában jelent meg.
Kép: unsplash
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
