Reggelire gofrit készítettem a családnak. Jóízűen elmajszoltuk a szuper egészséges, teljes kiőrlésű és szénhidrátcsökkentett lisztből, nyírfacukorral készült nyalánkságot, amikor megérkezett az anyósom. Mivel maradt még pár darab, őt is megkínáltuk. Bekapott egy falatot, és ennyit kérdezett: "Ja, ez teljes kiőrlésű?"
Igen, az, mert próbálok mind a saját mind a szeretteim egészségére odafigyelni. Tudom, milyen temérdek cukor- és lisztmennyiséget fogyasztunk el egy átlagos napon. Bár a cukros üdítő, a ropi és a burgonyaszirom ritka vendég nálunk, a csoki vagy a süti olyan étel, amelynek nem akarunk ellenállni. Szükségünk van - tudom, borzasztó leírni - minden nap egy kis édes ízre. Mivel ezen nem tudunk változtatni, az alapanyagokon módosítok. Teljes kiőrlésű és szénhidrátcsökkentett liszttel és xilittel nagyjából ugyanolyan ízhatást tudok elérni, mint a hagyományos összetevőkkel. Csak egészségesebbek maradunk sütievés után is. Az ízélmény tehát garantált, az állag és a külső viszont nem minden esetben csábító. Amikor egy receptet a saját alapanyagaimra dolgozok át menet közben, bevallom, a végeredmény gyakran lesz bizarr. A muffinsütőt beterítő massza vagy a gondos munkával apróra szaggatott, végül mégis egy méretes gombóccá összeálló gnocchi a férjem születésnapján nem egy szívderítő látvány. De próbálkozom, mert hiszek abban, hogy ha jó példával járunk elől, a gyerekeink nem fognak megriadni a barna tésztától vagy a pöttyös-szemcsés nokedlitől. Anyaként és feleségként az én felelősségem, hogy mi kerül a család asztalára.
Persze a nagyik folyamatosan kényeztetnének minket és az unokákat is. Nem egy "De tényleg ne kapjon már a nagyfiú babapiskótát meg palacsintát minden nap!" kezdetű beszélgetésen vagyunk túl. Itthon a jutalomfalatka kategóriába az aszalt szilva és áfonya tartozik, gumicukrot pedig csak akkor ehet a fiunk, ha a foci EB-n a mieink játszanak. Szerencsére a kisfiam rajong a gyümölcsökért és néhány zölséggel is jóban van, így most az eperszezon lecsengése után cseresznyével és málnával tömi degeszre magát minden nap. Esténként a cukrozatlan natúr joghurtjába ő kéri a zabpelyhet és a len- meg szezámmagot.
A helyzet tehát nem reménytelen. Én viszont időnként merő görcsként reszketek, vajon megeszi-e a kis trónörökösünk a spenótfőzeléket vagy napokig csak kiflin és sütin vegetál. Amikor reggelire szívem szerint én is csak sós rudat tömnék magamba, igyekszem erőt venni magamon és jó példát mutatni a gyerekeimnek. A történethez azért hozzátartozik, hogy nálunk is landolt már dühösen a mosogatóban gondos munkával elkészített egészséges ebéd, mert a kicsikém úgy gondolta, milyen jó dolog válogatósan hozzáállni az étkezésekhez. Igen, a gyerekek jó része válogatós, de azért bízom benne, hogy amennyire tőlem telik, felnőttként oda fognak figyelni, mi kerül a tányérjukra.
A képek forrása: pixabay (1.) és unsplash (2., 3.)
