A közelmúltban Tari Annamária pszichoanalitikus Z és α generáció – Az online tér érzelmi hatásai című előadásán vettem részt. Pszichológusok, pedagógusok, szülők kaptak megdöbbentő és lesújtó képet arról, merre is tartanak a mai tizen- és huszonévesek. Az előadás rövid összefoglalója következik.

Annamária rögtön az előadás kezdetén közvetlen, oldott légkört teremtett. Személyes példákkal és tudományos kutatások eredményeivel precízen támasztotta alá azt a megállapítást, miszerint az okostelefonok és az online világ korlátlan fogyasztása kimondottan káros hatásokkal jár(hat). Az Y generáció tagjaként, tanárként és két kisfiú anyukájaként egy-egy mondatánál a hideg futkosott a hátamon.

Az 1995 után született Z-k és a 2005 után született alfák már egyértelműen digitális bennszülöttek. A mobiltelefon, az internet mind-mind a gyermekkoruk szerves részéhez tartozik. Az én korosztályomnak és a nálam idősebbeknek voltak gyermekkorukban az offline térhez köthető tapasztalatai, élményei. Az 1995 után születettek több mindenben is különböznek tőlünk, köszönhetően az online tér azonnali érzelmi szükségletkielégítésének és az addiktív gyorsaságnak. Külön kiemelte az érzelmi inkontinencia fogalmát, mely az állandó kapcsolatban levés és megosztás következtében eltünteti azt a fontos képességet, mely felnőttkorban felelős a problémamegoldás, konfliktuskezelés és szorongástűrés tudattalan érzelmi stratégiáiért. Mindezek következtében a kutatók leginkább attól tartanak, hogy a két fiatal korosztály majd nem tudja vagy nem akarja elhinni, hogy mindenért meg kell dolgozni. Egész egyszerűen csak várják, hogy bekopogtasson hozzájuk életük nagy lehetősége – miközben nem túl népszerű tulajdonság manapság a munkabírás, a kitartás és az érzelmi intelligencia. Napjainkban a Fogyasztói társadalom és az Információs Kor együttesében az Én, az individualizmus és a társadalmi nárcizmus kiemelt szerepet kapnak. Ez többnyire abban is megnyilvánul, hogy a Z-k és az alfák elhiszik (mert ezt látják a médiában is), hogy a pénz a minden. Emiatt túl sokat vásárolnak, többet is, mint kéne. Ez pedig rivalizáláshoz vezet. Barabási Albert hálózatkutató híres felismerése a Kevin Bacon elv, hogy mindenkitől csupán öt klikkre vagyunk, akár Barack Obamát is elérhetjük öt kattintással a kapcsolatainknak és a világhálónak köszönhetően. Ez a fajta hiperkonnektivitás mindenkit közel hozott egymáshoz, de ami el it tünteti a státuszkülönbségeket, ezzel pedig átalakult a tekintély és a tisztelet fogalma. A Z és az alfa generáció emiatt nehezen találja meg, hogy kinek higgyen, kivel legyen bizalmas. Nem meglepő módon a tanár és a szülő nem mindig szerepel az első helyen a „kire hallgassak?” topikban. A helyüket leginkább a kortársak és online ismerősök veszik át. Utóbbiak között azonban kemény rivalizáció figyelhető meg. A felgyorsult üzenetküldés lehetővé teszi, hogy a résztvevők kiéljék „páros dühüket” ahelyett, hogy egy adott tárggyal kapcsolatos gondolataikat osztanák meg egymással. Ilyenkor jelenik meg az énprezentáció a láttatással, az idealizációval és a megfelelési vággyal karöltve.

Nem nevezhetjük felhőtlennek azt a gyerekkort, amelyet a hiperkonnektivitás, a 0-24 jelenlét és az állandó kapcsolatban lét jellemez. A gyerekek a nap minden percében nézik, figyelik  egymást. Ez igencsak megterhelő. A megannyi információ telítődéshez vezet, ez pedig irritáltsághoz és ingerlékenységhez.

A Tari Annamária előadás folytatását itt olvashatjátok.

Köszönöm Annamáriának, hogy átolvasta és gondolataival kiegészítette a szöveget!

Kép: pixabay, a portrét Tari Annamáriától kaptam

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!