Tari Annamária Z és alfa generáció - Az online tér érzelmi hatásai című előadásán készített jegyzeteim második részét olvashatjátok itt.

Totyogók szülei gyakran büszkélkednek azzal, amikor gyermekük 17 hónaposan már magabiztosan kezeli a szülők okostelefonját. Ez a tevékenység azonban több okból is rendkívül veszélyes. Egyrészt a gyerek idegrendszere és érzelmi fejlettsége éretlen még ebben a korban. A kognitív előrehaladás érzelmi lemaradással jár. Másrészt MR felvételek bizonyítják, hogy az agyban azok a területek aktívak okostelefon-használat közben, mint a szenvedélybetegeknél.

Mi tehát a helyes szülői magatartás? Hogyan kéne a szülőknek viszonyulniuk a technika legújabb vívmányaihoz? Először is nem lenne szabad okostelefont engedni a gyerekek kezébe egészen 12 éves korukig. Ha mégis kap eszközt a kezébe a 12 év alatti, akkor táblagép használata ajánlott, mégpedig csak otthon, heti (!!!) 20 percben (!!!). Lesújtó tény, miszerint a ma 8-10 éves gyerekek szülei legjobban a gyerekük agressziójától félnek, amikor például el akarják venni a telefont a gyerektől. Nagy gondot okoz, hogy a szülők nem merik meghúzni a határokat a családokban. Napjaink helikopter szülei rendesen berregnek a gyerek feje fölött. Minden munkát elvégeznek helyettük, minden nehézséget elgördítenek előlük. Ennek egyenes következménye a kapunyitási pánik és a Hotel Mama jelenség gyakoribbá válása. Ez a fajta szülői magatartás önállótlanná teszi a fiatalokat. A helikopter szülők nemcsak csemetéjük életét nehezítik meg, hanem a tanárokét is, ugyanis kérés nélkül oktatják ki a pedagógusokat, sportedzőket arról, hogyan kellene jól végezniük a munkájukat. Miközben a szülők versengenek egymással és szeretnék a lehető legtökéletesebb holmikkal elhalmozni gyerekeiket, túl gyakran alkalmazzák a telefonokat „mai cumiként”, hogy csökkentsék a családra lecsapó hisztirohamok számát. Ennek azonban ára van. A gyerekek át akarják venni az irányítást a szüleiktől. Ezt nem kellene hagynunk, hiszen a szülők azok, akiknek határokat és korlátokat kell(ene) szabniuk. A gyerek ugyanis akkor szorong legjobban, ha úgy érzi, hogy a szülő gyenge.

Az előadás végén Tari Annamária elmondta: valóban nehéz látni, ami történik a gyermekeinkkel, de az Információs Kort és a fejlődést nem lehet leállítani.  A legjobb megoldás, ha alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez. Meg kell ismernünk azokat az oldalakat, amelyeket a gyerekünk gyakran felkeres. Minimum hetente háromszor beszélgetnünk kell vele a családban az internetről. Kamaszok szüleiként talán nehezen hihető, a gyerekeknek viszont hatalmas szükségük van arra, hogy beszélgessünk velük. Legyen így!

A Tari Annamária előadásáról készített jegzeteim első felét itt olvashatjátok.

Köszönöm Annamáriának, hogy átolvasta és gondolataival kiegészítette a szöveget!

Kép: pixabay,a portrét Tari Annamáriától kaptam

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaidal is!

Minden jog fenntartva!