A cikk első felében az Információs Korról, valamint a Z és az alfa generációkról olvashattatok. A folytatásban megmutatom, mi a mai szülők legnagyobb félelme és hogyan nevelik az Y anyák gyermekeiket.

Szülői félelmek

A szülők ma leginkább a gyereküktől, egész pontosan a gyerekük agressziójától félnek. Melyik anyát vagy apát ne bizonytalanítaná el, ha a gyereke azt vágja a fejéhez, mennyire rossz szülő azért, mert nem engedi a csemetéjét a végtelenségig telefonozni? Nem szabad azonban, hogy ezek a dühös mondatok eltántorítsanak minket attól, hogy korlátozzuk gyerekeink kütyühasználatát. A gyereknek manapság van egy olyan fajta stílusa, amely elől a szülő menekülne. Ilyen esetekben kétféle megoldási lehetőség merül fel. Az egyiket súlytalanításnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a szülő csak legyint egy-egy problémás viselkedés kapcsán, és azzal nyugtatja magát, hogy majd úgyis kinövi a gyerek. A második lehetőség, hogy a szülő homokba dugja a fejét, miközben azt mondja, "ez velünk nem történhet meg". Egyik alternatíva sem helyes. A szülőnek be kell állnia a ringbe, amikor a gyerek követelőzik. A gyerek a szülőben időnként csak gátat lát, ezért a gyerek addig préseli a szülőt, ameddig csak tudja. Na, ezt nem kéne egy szülőnek sem hagynia! Senki nem lesz attól rossz anya, ha időnként megszidja a gyerekét.

Y-anyák

A mai Y-anyák felgyorsult, életet élnek, amelyben irreális elvárásokat támasztanak gyermekeik, illetve azok fejlődése felé. A hiperkonnektivitás is állandó résztvevője a mindennapjaiknak. Ez azt jelenti, hogy állandó kapcsolatban vannak olyanokkal, akik a saját gyerekükhöz hasonló korú gyereket nevelnek, vagy már neveltek gyereket vagy már láttak gyereket, viszont még soha nem találkoztak olyan fajta hiányosságokkal, amelyek az adott anya gyermekeit jellemzik. A hiperkonnektivitás rivalizációt okoz, ez pedig hisztit vált ki az anyákban. Mindezek pedig hozzájárulnak az elégedetlenség érzéséhez.  A gyereknevelést sok fiatal anya egy meghatározott idővonallal rendelkező projektnek tekinti. Ha valami nem a várt időpontban történik, az anyában irritált állapot alakul ki. Jó lenne, ha minden anya megértené, hogy a gyerek nem könyv szerint fejlődik. A versengés és összehasonlítgatások tehát teljesen feleslegesek.

Egyre gyakoribb látvány manapság, hogy a kisgyermekes anyák egyik kezükben a gyermeküket, a másikban a telefonjukat tartják, miközben tekintetüket végig a készülék kijelzőjére szegezik. Ez hatalmas hiba, ugyanis az újszülöttnek egy éves koráig az anyja tekintete jelenti a világ közepét. Ha a kisbabákat megfosztják az anyai tekintettől, húsz év múlva nem sok szeretet lesz a világban. Az Információs Kor tehát gátlástalanul nyomul be a családok legintimebb pillanataiba is. Ennek nem lenne szabad így lennie.

Abban egyetérthetünk, hogy minden szülő jól akarja csinálni. A maximalista elvárásainkból viszont visszább kell vennünk, különben megnyomorodik a gyerekünk. Elég, ha csak elég jó szülők akarunk lenni.

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!