A közelmúltban – egy Life.hu cikk kapcsán – arról kérdeztem F. Lassú Zsuzsa pszichológust, az ELTE docensét, mi áll a gyerekverés hátterében, hogyan hat ez a szülő-gyerek kapcsolatra és milyen módon lehetne megelőzni. Ebben a bejegyzésben a Life.hu-n meg nem jelent részek következnek. A szakértővel most kitérünk arra, hogyan működik a gyermekvédelmi törvény ma Magyarországon és mit tehet a pedagógus, ha egy gyereket feltételezhetőleg vernek otthon.

F. Lassú Zsuzsa

Hogyan védik a törvények a gyerekeket az őket verő szülőktől?

Sajnos, amilyen egyértelmű és pozitív a gyermekvédelem törvényi szabályozása, annyira nagy még mindig az ellenállás, negligálás, kényelmi hozzáállás a jogalkalmazás oldaláról. Csak akkor lépnek, amikor már megtörténik a tragédia. Az egyértelmű, zéró toleranciát hirdető törvény ellenére is családi belügynek tekintik a gyermekek bántalmazását, főleg a nevelő célú gyerekverést. Ha nem folyik vér, nem törik csont, és a gyermeknek „csak” a lelke szakad szét, nem tesznek semmit. Pedig a megelőzés, a családok támogatása, a szülők szülői hatékonyságának, konfiktuskezelési képességének fejlesztése egyértelműen hasznosabb és kevesebb költséggel járó beavatkozás lenne, mint a gyermek védelembe vétele, a családok szétszakítása, az állami gondoskodás vagy a haldokló nevelői szülői hálózat igénybe vétele. A prevenció mindig olcsóbb és hatékonyabb, mint az intervenció.

Milyen jelek utalnak arra, hogy a szülő veri a gyereket?

A látható testi jelek sajnos nem mindig láthatók, a gyermekek sokszor maguk is eltitkolják, letagadják és pl. balesettel indokolják sérüléseiket. A lelki sebek is sokfélék lehetnek. Visszahúzódás, szorongó, gátolt viselkedés, teljesítményzavarok, a kapcsolatok és a tevékenységek kerülése csakúgy lehetnek vészjelek, mint az indulatok, agresszív viselkedés, a nehezen kezelhetőség, ellenállás. Ahogyan a hatásoknál említettem, a gyerekek sokféleképpen sérülnek és ennek sokféle viselkedéses tünete lehet. A hirtelen mozdulatra való összerezzenés, mint a filmekben és regényekben leggyakrabban megjelenő jelzés nem mindig van jelen, sok gyerek lesz közönyös, flegma, vagy éppen veszélyesen magabiztos, túlzottan vagány, bevállalósan vakmerő, mint aki keresi a veszélyt és a sérülést. A gyermek neme, életkora és egyéb tényezők mind befolyásolják, hogy a gyermek hogyan reagál és így mi mit láthatunk mint tünetet.

Mit tehet a pedagógus, ha azt gyanítja, a szülő kezet emel a gyerekére?

A pedagógus, mint minden felnőtt állampolgár, része a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, felelősséggel tartozik a rá bízott gyermekek testi és lelki egészségéért, így jelentési kötelezettsége van, ha a gyermekbántalmazás, elhanyagolás, veszélyeztetés jeleit tapasztalja. A pedagógusok már a képzés során is tanulnak gyermekvédelmi alapismereteket, de minden nevelési intézményben vannak a gyermekvédelemben ennél mélyebben jártas felelősök, akikhez fordulhatnak a kollégák. Feléjük és az intézmény vezetője felé kell jelentenie a pedagógusnak, ha azt gyanítja, hogy a gyermeket otthon bántalmazzák. Minden intézménynek kötelessége a gyanúval foglalkozni és az illetékes szakszolgálattól segítséget kérni. Nem a pedagógus feladata a helyzet megoldása, de a segítségkérés elindítása mindenképpen tőle indul. A gyermekvédelmi törvény egyértelműen fogalmaz: „amennyiben a jelzőrendszeri tagok tevékenységük során gyermek veszélyeztetettségére utaló információ birtokába jutnak, azt mérlegelés nélkül kötelesek jelezni a területileg illetékes család- és gyermekjóléti szolgáltató felé, továbbá a gyermek életét, testi épségét súlyosan veszélyeztető helyzetben haladéktalanul hatósági intézkedést kell kezdeményezniük a gyermek védelme érdekében.” A pedagógusoknak számos továbbképzés, könyv és szakmai anyag áll a rendelkezésére, hogy a bántalmazásról tanuljanak, ne legyenek tudatlanok és ne érezzék magukat eszköztelennek. A pedagógus nincs tehát magára hagyva, a gyermek veszélyeztetettségét, krízishelyzetét észlelő rendszer települési és járási szinten is működik, melynek része a +36-80-630-1550-es 0-24 órában, ingyenesen hívható gyermekvédő hívószám.

Kép: hivatalos ELTE fotó (portré) és unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!