Hat évvel ezelőtt létrejött egy közösség, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy a középiskolás fiatalok számára átadják az ismereteket az ember fogantatásáról, méhen belüli fejlődéséről és a születésről. Azért dolgoznak, hogy az emberek megértsék: minden kisbabának joga van az élethez. Az elmúlt időszakban a Fiatalok az Élet Szolgálatában tagjai az ország több helyszínén is megfordultak. Előadásokat, beszélgetéseket tartottak. A közösség működéséről Keresztes Ilonát, a FÉSZ alapítóját kérdeztem.

– Milyen céllal hoztad létre a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösséget?

–Az Együtt az Életért Egyesülettel dolgoztam önkéntes munkában, amikor jött a gondolat, hogy tanítanunk kéne a fiatalokat. Azt tapasztaltuk, hogy a krízisben lévő kismamák közül sokan nem tudják pontosan, hogy lesz a gyerek. Az még valahol megvan, hogy a szex…, de hogy annak következtében hogyan, mikor és mi módon? Erről a legtöbbjüknek fogalma sincs. Azt is tapasztaltuk, hogy a tinik elég korán belemennek a szexbe, de nem feltétlenül kötik össze az aktust a fogantatással. A lányok még csak-csak, de a fiúk képesek tágra nyílt szemmel csodálkozni a fejleményeken: „Terhes vagy? Basszus! Hát biztos nem én vagyok az apja!” A megalázott és félelemben vergődő kislányok pedig készséggel elfogadják, hogy a bennük létrejött és folyamatosan fejlődő kisbaba „még nem is ember”; „csak egy sejtcsomó”; „olyan, mint egy szemölcs”; „csak kikapják, azt kész” Később viszont okosabbak, érettebbek lesznek, és amikor már valóban szeretnének kisbabát, és meglátják az első ultrahangon a 10 hetes picit, ahogy édesen szunnyad az összes kezével, lábával, szívdobogásával együtt, beléjük hasít a felismerés, hogy mit tettek pár évvel korábban.

– Hányan jelentkeznek a 9 hónapos tanfolyamra?

– Az első évben, amikor a keménymagot toboroztuk, még nagyon kellett keresni a megfelelő embereket. Olyan fiatalokat szerettünk volna tanítani, akiket nem a kurzus során kellett meggyőzni arról, hogy az ember élete a fogantatástól a természetes halálig méltósággal rendelkezik és védendő. Azokat hívtuk, akik erről meg voltak győződve, de a háttértudásuk még nem volt elég ahhoz, hogy képviselni tudják ezt a gondolatot. Az első csapatban csak pár ember volt, azóta egyre többen jönnek.  Az idei csoport létszáma 25 fő.

– Milyen korúak a jelentkezők? Feltétel, hogy vallásos háttérrel rendelkezzenek?

– Középiskolások számára hirdetjük meg a Kilenc hónap az életről című képzésünket, de felfelé nyitott a korhatár az egyetemisták számára is. Nem firtatjuk a vallási hátteret. Az a lényeg, hogy abban egyetértsünk, hogy az ember élete a fogantatástól kezdve védendő.

– Hogyan épül fel a képzés?

­– Szeptembertől májusig éppen kilenc hónap van, és ez pont a tanév ideje is. Havonta egyszer találkozunk, és három órán keresztül dolgozunk. Hónapról hónapra követjük a magzat fejlődését, a lehető legtöbb dolgot megtanítjuk a fiataloknak a méhen belüli életről. Ezen kívül a magzati élettel és annak védelmével kapcsolatos határterületekbe is belekóstolhatnak a diákok. Szó esik a társadalmi gondolkodásról, a párkapcsolati kultúráról, a fogantatás és az abortusz orvosi megítéléséről, jogi kérdésekről, politikai döntéshozók dilemmáiról ezen a területen, segítő beszélgetésről, pszichológiai vonatkozásokról, örökbefogadásról. Minden témában szakértő előadót hívunk, akivel beszélgethetnek is a fiatalok. Emellett minden alkalommal kommunikációs képzést is kapnak. A képzés végén egy hétvégét töltünk együtt valami szép helyen. Itt levizsgáznak, azután „megszüljük” a babát. Egy szülészorvos jön, és a szülés módjairól tart előadást.

– Mi történt a korábban végzettekkel?

– A képzés után felteszem a kérdést, hogy mi legyen a folytatás. Az idei csapat pl. nyáron vizsgázott, de folytatni szerették volna, így maradtak, és nem vettünk fel újakat. Velük további bioetikai témákat dolgozunk fel. Van köztük orvostanhallgató, gyógypedagógus hallgató, szülésznő hallgató, de sokan most fognak érettségizni, vagy épp jövőre. Az biztos, hogy nagyon sok munkaterületen fontos, hogy helyes emberképük legyen, és világos válaszokat kapjanak az alapvető bioetikai kérdésekre. Akár jogász, akár tanár, akár pszichológus, mentális szakember vagy bölcsődei gondozónő, esetleg védőnő lesz valaki, mindenképpen hasznos alappal indul, ha közénk tartozott vagy tartozik.

– Hová hívnak benneteket előadást tartani?

– 2016 szeptemberében léptünk a nyilvánosság elé. Az azt megelőző négy évet csöndes alapozó munkával és közösségépítéssel töltöttük. Az elmúlt bő egy évben 25 helyen voltunk előadni, beszélgetni. Többek között Győrben, Sopronban, Miskolcon, Beregszászban, Budapest különböző pontjain, Szentendrén, Csobánkán, Kaposváron is megfordultunk. Minden megjelenésünk újabb meghívásokat eredményez. Magunk is meglepődtünk azon, hogy közösségek, iskolák és a médiumok is milyen hatalmas érdeklődést tanúsítanak az élet-kérdések iránt. A fiatalok cikkeket írnak a 777 blog Életbevágó című rovatába, és december óta videó sorozatuk is indult az Apostol TV jóvoltából. Ezalatt az egy év alatt közel félmillió embert értünk el, bár nem tudhatjuk a pontos számot.

– Milyen visszajelzéseket kaptok?

Mindig pozitív volt a fogadtatás, pedig felkészülünk arra is, hogy az élet melletti kiállás valakinél érzékeny pontot érinthet. Azt szokták mondani, hogy nem is gondolták, hogy a fogantatás ekkora csoda, ilyen szép történés. Már egy előadás után is másképp néznek a fiúk a lányokra. Felnéznek rájuk, és átértékelik a párkapcsolatukat. Tisztelet ébred bennük egymás iránt, és ünnepélyes érzésük támad, ha arra gondolnak, hogy ennek a csodának ők is részesei lehetnek. Nagyon fontos, hogy amikor az abortusz vagy a nem kívánt baba szóba kerül, mi nem ítélkezünk senki felett. Tudjuk, hogy ha valaki abortuszt fontolgat, elsősorban fél, szenved, tépelődik, magányos, elhagyott, esetleg szégyelli magát, de általában nem akar semmi rosszat. Sőt, megoldást keres. Erre az állapotra inkább a félelem és a menekülés jellemző. Mekkora lehet a kétségbeesése a nőnek, akinél a félelem felülmúlja a természetes életösztönt? És fel kell tennünk a kérdést, hogy egy-egy abortusznak a kismamán kívül még hány szereplője és hány felelőse van, akikről nem szoktunk beszélni. Ráadásul régebben nem lehetett ilyen világosan látni, hogy mi történik az anyaméhben. Ez a közelmúlt technikai vívmánya. Mi arra törekszünk, hogy képviseljük a kisbabát, akinek az élete forog kockán, miközben nem tehet semmiről, és nem is tudja megvédeni magát.

– Mik a leggyakoribb félreértések a fogantatással és az abortusszal kapcsolatban a tinik körében?

– Őket a jogi szabályozás nagyban befolyásolja. A jog önkényes határpontjai igen félrevezetőek. Meg tudja valaki mondani, hogy pontosan mikor 11 vagy 12 hetes egy baba? És mi történik a kérdéses pár napban, amikor átlépi a határt? Mitől inkább ember vagy kevésbé ember az a kicsi? Magyarországon 12 hetes koráig lehet megszakítani a baba életét. Ha a kismama fiatalkorú, akkor 16 hétig. Ha bármi rendellenességet diagnosztizálnak a babán, akkor 23 hétig. Miért? Nem lehet csodálni, hogy a lányok nem látnak tisztán az emberi élet értékével kapcsolatban. Teljesen összezavarjuk őket. És eközben gondoljuk el, hogy az USA egyes államaiban harmadik trimeszteres abortuszokat végeznek sorozatosan. Az emberi jogvédők tudnak aludni? 

– Kikkel működtök együtt?

– Nagyon jó rendszeres együttműködés épült ki a PURE mozgalom és a FÉSZ között. A mi fiataljaink mennek előadást tartani hozzájuk, amikor az anyaság kerül szóba náluk. De szívesen elmegyünk máshová is, ha alkalmanként meghívnak minket.

– Milyen nehézségek merülnek fel a munkátok során?

– Ez a közösség megszületett, és most élni szeretne. Mi pedig éltetjük. Ez rengeteg hétköznapi apró munkával jár, de a nehézség szó nem szokott eszembe jutni. Talán az a nehéz, ha a közösség valamelyik tagját elsodorja az élet közülünk. Tanulnak, utaznak… bármi lehet, ami miatt átmenetileg szünetelniük kell. Viszont már azt is megéltem, hogy visszatértek, amikor úgy alakult a helyzet, hogy ismét belefért az életükbe ez a szolgálat. Nagyon jól jön minden praktikus és szakmai segítség ebben a munkában.

– Milyen sikereket értetek el eddig? 

– Nem tudom mérni a sikert. Mi inkább csak adjuk a tudásunkat és a bátorságunkat, kiállunk a születendő kisbabák védelmében. Ha kell, konkrét támogatást is nyújtunk annak, aki rászorul. Most is van egy tizenéves kismamánk, akinek megpróbáljuk összehozni a legszükségesebb dolgokat, és ami a legfontosabb, együtt örülünk vele a kisbabájának. Talán ebből jut a legkevesebb egy megesett lánynak. Ítélet, neheztelés, harag veszi körül, és nagyon magányos. Pedig neki és a kisbabának is az az érdeke, hogy örülni tudjanak egymásnak.

– Lehet tudni, hány életet sikerült megmenteni a munkátokkal?

– Nem lehet tudni. Soha nem fogunk tudomást szerezni arról, hogy egy több száz fős előadáson hányan hallanak tőlünk olyat, ami miatt később majd az élet mellet döntenek. Vannak olyan eseteink, amikor segítő támogatást kellett adni egy fiatal lánynak, és sikerült. Most is van egy töprengő lány, akiért nagyon szurkolunk.

– Mik a terveitek a jövőre?

– Az, hogy sokat dolgozunk a kisbabákért és a kismamákért. Minden lehetséges fórumon elmondjuk mindazt, amit az életről tudhatunk. Az élet fölött ma szabadon dönthetnek az anyák, de ezt csak hiteles információk birtokában lehet meghozni.

Kép: FÉSz

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!