Néhány napja végigjártuk a nagy sikerű szegedi dinókiállítást. A Móra Ferenc Múzeum időszaki kiállítása hatalmas élmény volt a kisfiaink számára. Ebben a bejegyzésben azt osztom meg veletek, mit is láttunk pontosan.

Az első dinókkal már a múzeum előtti téren szembetaláltuk magunkat: két nagyobb és egy kisebb méretű őslény fogadta az érdeklődőket. A múzeumba belépve, a pénztár mellett egy dinójelmezbe lehetett belebújni. Az első teremben elsősorban dinócsontvázakat találtunk. Ha több időnk lett volna, szívesen ácsorogtam volna a tévé előtt, amelynek képernyőjén a híres amerikai tudós, "Dino" Don Lessem beszélt ezekről a különleges állatokról. Láttunk csont-, fog- és karommaradványokat is. Számos élethű, mozgó fejű, csapkodó farkú, ijesztő hangú dinóval találkoztunk. A kisfiaim legjobban a t-rexes találkozást várták. A legnagyobb sikert mégsem ez aratta, hanem a szomszédos terem. Itt a gyerekek végre nemcsak nézelődhettek, hanem testközelből át is élhették, hogyan zajlik egy régészeti ásatás, milyen érzés mini dinón lovagolni, az egyik - krétakorból származó - állatot aszfaltkrétával  pingálhatták kedvükre, dinós nyomdával pecsételhettek. Az emeletre tartva egy méretes dinócsontváz fogadott minket a lépcsőfeljárón. Néhány kisebb példány mellett olyan különlegesség is helyet kapott ezen a részen, mint  a megkövült dinóürülék, amit meg is lehetett tapogatni.

Az állandó kiállítások közül a szegedi életet bemutató tárlatot választottuk. A gyerekeknek sokat magyaráztam a kiállított gyékénytárgyak környezetkímélő, természetközeli, lebomló jellegéről. A kiállított eszközök nem igazán kötötték le a figyelmüket, viszont lelkesen igyekeztek kirakni az összekutyult puzzle darabkáit. A múzeumbolt  aránylag megfizethető áron kínálta a dinós játékokat. Mivel itthon már volt hasonló játékuk a kisfiaimnak, nem költöttünk fölösleges műanyag kacatokra.

Összességében elmondhatom, hogy érdekes, figyelemfelkeltő kiállításon vettünk részt. Az egyetlen hiányosságot abban éreztem, hogy (elveimmel ellentétesen) szívesen hazavittem volna egy pár oldalas brosúrát, amelyben részletesebben lehetett volna olvasni a kiállított fajokról - ilyen jellegű szórólapot viszont nem találtam. Talán más szülő is szívesen tágította volna az ismereteit ezekről a régen kihalt állatokról. Bár tájékoztató táblák helyenként ki voltak rakva, viszont ha az ember a gyermekét viszi ilyen helyre, nem sok lehetősége marad az elmélyült olvasgatásra - hiszen állandóan szemmel kell tartania a család legkisebb tagjait, nehogy kárt tegyenek a kiállított anyagban. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom a kiállítást. Érdemes ellátogatni a múzeumba, ahol az Évmilliók urai időszaki kiállítás január 11-ig tekinthető meg.

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaidal is!

Minden jog fenntartva!