Április 14.: A könyvtárosok világnapja

Könyvtárosokról kevésbé, inkább a munkahelyükről fog szólni ez a bejegyzés. No meg arról, miért jó könyvtárba járni. Nemcsak könyvmolyoknak!

Szeretek olvasni. Szívem szerint a napnak legalább a felét könyvek között tölteném. Ebben azonban nemcsak az oázó és anyát követelő gyermekeim akadályoznak meg. Jelenleg a legegetverőbb problémám, hogy babakocsival képtelen vagyok bejutni a kedvenc könyvtáramba. Talán a mozgáskorlátozott bejáratot én is használhatnám, de mire bejutnék az épületbe, hogy megkérjek valakit, nyissa ki az ajtót, hosszú percekig kint kéne hagynom a gyermekemet az ajtó előtt. Ezt pedig nem szeretném. Így marad az édes nosztalgia, miért is jó könyvtárakat látogatni.

Bár manapság híján vagyok azoknak a magányban töltött óráknak, amelyek felett szabadon rendelkezhetek, megelégedéssel tölt el a tudat, hogy a folyóirat-olvasóban ingyen juthatok olyan sajtótermékekhez, amelyekre sajnálnék öt-hatszáz forintot. Ha tehetem, szívesebben költök könyvekre, mint újságokra. Míg az előbbiek a könyvespocom büszkeségei, az utóbbiak előbb-utóbb a szelektív hulladékok között végzik.

Ha több időm jutna a könyvtárra, olcsó ponyvát és képekkel gazdagon illusztrált szakácskönyveket kölcsönöznék. Sajnálnám a pénzt olyan kötetekre, amelyeket egy este alatt elolvasok, aztán meg törhetem a fejem, hova pakoljam őket. A szép, díszes albumokat horribilis összegekért vesztegetik. Ezek tökéletes ajándékok igényes könyvbarátoknak, de saját magam örömére nem adnék ki akkora összeget, amennyiért árulják őket.

Aktív könyvtárlátogató koromban leginkább Leslie L Lawrence, Agatha Christie és Müller Péter műveit vittem haza. A legemlékezetesebb darabra egy iskolai könyvtárban bukkantam. Ez Varró Dániel Szívdesszert című kötete volt. Évek óta fáj rá a fogam. Ajánlom mindenkinek.

Ha az iskolát emltettem, megkerülhetetlenek a kötelező olvasmányok. Az iskolai könyvtárak állományának jó részét ezek képezik. Kifogás tehát nincs, az adott mű rendelkezésre áll, el lehet, pontosabban el kell olvasni. Hogy mekkora lelkesedéssel, az más kérdés.

Később, a felsőoktatásba bekerülve akarva-akaratlanul kapcsolatba kerülünk az egyetemi könyvtárakkal. Itt a házi dolgozatokhoz, szakdolgozathoz vagy vizsgára készülve számos máshol el nem érhető vagy nehezen hozzáférhető anyagra tehetünk szert.

Ha valakinek gyermeke van, előbb-utóbb a gyerekkönyvtár felé kell vennie az útját, ahol kemény táblás mesekönyvek és fejlesztő játékok várják a legkisebbeket. Már láttam egy kötetecskét, amely képekkel és vicces szövegekkel biztatja a kicsiket a szobatisztaságra. A hátlap ígéretes eredményekkel kecsegtet. Talán ideje kikölcsönöznöm.

Könyvtárba azonban nemcsak tanulni vágyók és kisgyerekes anyukák járnak. A legtöbb intézmény ingyenes tanfolyamokon várja a szép korúakat, hogy bevezesse őket a számítógépezés rejtelmeibe. Internetező nagyik tömkelege várja, hogy a világ másik felén élő gyerekeikkel és unokáikkal tölthessenek néhány online percet és virtuális puszikat cuppanthassanak távoli családtagjaik arcára.

Könyvek és tanfolyamok mellett számítógépes kabinetek, filmklub, irodalmi előadások, kézműves foglalkozások is csalogatják a könyvtárba betévedőket. A széles palettán mozgó programok közül minden látogató találhat kedvére valót.

Olykor-olykor érdemes bokros teendőink mellett időt szakítani egy kis lelassulásra. Ilyenkor vegyünk kézbe egy jó könyvet, kucorodjunk egy kényelmes fotelbe, és feledkezzünk bele képzeletünk világába! Nem fogjuk megbánni.

A képek forrása: pixabay