Fejős Éva első saját néven írt - valójában azonban második - regényét néhány nap alatt olvastam ki. A borítón szereplő sorok nem sokat árultak el a cselekményről. Elöljáróban csupán annyit tudtam, hogy hét szereplő áll a mű középpontjában és mindannyian "keresők". Így, dőlt betűvel. A regényben többször-többször felbukkant ez a megnevezés, és be kell vallanom, nagyon zavart. Ahányszor megláttam ezt a szót, azt éreztem, Éva túlságosan szájbarágósan - és szenvtelen, érzelemmentes hangnemben - akarja az olvasók figyelmét felhívni arra, milyen céllal utaztak a figurák Bangkokba.

A néhány nap, talán néhány hét alatt játszódó történet helyszínéül nem véletlenül választotta az írónő a fülledt, párás, hamis cuccoktól és örömlányoktól hemzsegő Bangkokot. Itt ugyanis senki nem az, akinek mutatja magát. Éva alapos helyismeretről tett tanúbizonyságot, ez azonban a regény első felében inkább útikönyvvé tette a regényt mintsem romantikus történetté. A regény második felében azonban már teljesen magával ragadott a thai utcák, bárok, piacok, tömegközlekedés hiteles bemutatása.

Mivel nem egy vagy kettő, hanem hét főhős életébe nyerhettem bepillantást, a mű háromszáz oldala nem hagyott lehetőséget arra, hogy a vázlatosan bemutatott szereplők lelki életének mélyebb összefüggéseit is megismerjem. Emellett a hét szál a mű elején, amikor még egyikükről sem igazán tudtam sokat, nehézkesen volt követhető. A szerző azonban végig tudta, mit miért csinál, így az egyes sorsok a mű végére összeértek és a kirakó darabkái szépen a helyükre kerültek. Hogy ki kicsoda is valójában és hogy milyen kapcsolat van a  szereplők között, a könyv felén túljutva már kiderült. Az olvasó érdeklődését tovább fenn lehetett volna tartani, ha kevesebb direkt utalással találkozik a szövegben. A történet tehát meg lett csavarvat, csak túl korán lebbent fel a fátyol a titkokról. Éva viszont még az utolsó oldalakon sem nevezte nevükön a szereplőket, hogy tovább fenntartsa a feszültséget. Ez olyan hatást keltett, mintha nem tekintene elég intelligensnek ahhoz, hogy megértsem az erőltetett utalásokat.

Ha a regény szereplőiről esett szó, két dolog nem vált teljesen világossá. Nem kaptam választ arra, miért választott külföldi férfiakat és nőket a regény szereplőinek és az egyik női szereplő, egy befutott modell miért kapott kiemelt figyelmet a műben. Talán azért egyedül Teri múltját mutatta be szinte évekre lebontva, mert ő volt az egyetlen magyar, vagyis egész pontosan magyar-német nemzetiségű szereplő? Nem tudom.

Ez a könyv nem lett a kedvencem, mégis kedvet kaptam ahhoz, hogy a többi Fejős Éva regénybe is beleolvassak. A regényírói életmű többi részét nem ismerem, így látatlanban mégis azt gondolom, ezen a művön még érződik a kezdeti szárnypróbálgatás bizonytalansága és a regényírói rutin hiánya. Ezek a további műveiből bizonyára nem fognak már hiányozni. Első könyvnek nem rossz. Szeretnék én is - legalább - ilyen sikereket elérni az első regényemmel!

Kép: saját

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!