Szemlélődő Szív

Szemlélődő Szív

Boldogtalan szülinapot!

2017. március 02. - Szemlélődő Szív

Imádok enni. Élvezem a habzsolást, a dúskálást a finom falatokban. Számomra jutalom, ha egy-egy ínycsiklandó fogással degeszre tömhetem magam. Az étel maga az élet. És most valahogy mégsem csillan fel a szemem, amikor elém teszik az ebédet vagy a vacsorát.

Újra kórházban vagyunk a kisfiammal. Ugyanaz a kór támadta meg, amely az ősszel is. Ezúttal nem volt olyan nagy a baj, a felépülés viszont jóval lassabban halad. Négy nap után most tartunk ott, hogy el lehetett kezdeni azt a terápiát, amely a gyógyulás célegyenesébe fordítja át az állapotát. És ez az éremnek csak az egyik oldala.

A másik az, hogy bármennyire is igyekeztem ridegen és távolságtartóan viszonyulni a mai naphoz, nem sikerült. A férjem nem mindennapi születésnapot ünnepel ma és mi ahelyett, hogy a titokban készített meglepetését forgatnánk, egymástól elszakítva, külön töltjük ezt a napot. Tudtam, hogy a kisfiam nincs még olyan állapotban, hogy hazamehessünk, mégis túlzó optimizmussal bíztam benne, hogy ma kiengednek bennünket. De nem így történt! A vizit során nem tudtam uralkodni az érzéseimen és az orvos meg a nővérek előtt bőgtem el magam, amiért nem lehetek a férjem mellett, amikor az anyósomnál felvágja a család a szülinapi tortát. Természetesen nekem is a gyermekem egészsége a legfontosabb, de nemcsak anya vagyok, hanem feleség is. Ilyen különleges alkalmakkor, a szerelmem életének jeles mérföldköveinél pedig kimondottan vágyom arra, hogy mellette lehessek.

birthday_cake.jpg

Elkeseredtem és csalódottan vonultam félre délelőtt a kisfiammal egy kis babakocsis levegőzésre. Leültem egy padra, és az arcomat a tenyerembe temetve gyötrődtem, amiért ez az egész most így alakult. Aztán ma délután legörbülő szájjal, keserű szájízzel és összeszűkült gyomorral megettem azt a tortaszeletet, amelyet behozott a férjem. Megrágtam, lenyeltem, és közben végig elkerült a gasztronómiához köthető, túlcsorduló boldogság. Fogyókúrát akartam? Hát, most megkaptam. De azért remélem, hogy jövő héten, amikor a nagyobbik fiam három éves lesz, a gondoktól megszabadulva közösen habzsoljuk majd az ünnepelt tortáját. Addigra talán majd az étvágyam is visszatér...

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelodosziv.blog.hu/api/trackback/id/tr4412308353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása