Amikor néhány éve megkérdeztem a tanítványaim, szoktak-e rendszeresen olvasni, a többség hevesen bólogatott. Pár mondattal később kiderült, hogy ez a diákok kilencven százalékánál a Facebook és egyéb internetes oldalak nézegetéséből áll. Tudom, sokunk túlterhelt és korlátozottak a lehetőségeink, ha összefüggő szövegek, mi több, regények olvasását akarjuk becsempészni a mindennapjainkba. De ha nagyon szeretnénk, némi hatékony időkezelési technikával és megfelelő szervezéssel még arra is sort keríthetünk, hogy egy kicsit a könyvtárban is elidőzzünk. Hogy miért? Annak számos oka van. Ezek közül emelek most ki ötöt.

1. Tömérdek könyv közül válogathatok.

A könyvtári állomány több ezerre rúg, így nagy valószínűséggel minden alkalommal találok kedvemre való olvasmányt. Szak- és szépirodalmi művek garmadája vár arra, hogy hazavigyem őket, és a valóságról teljesen megfeledkezve belemerüljek egy képzeletbeli világba. Gyakran előfordul velem, hogy egy kötet kézbe vétele után olyan kíváncsiság lesz rajtam úrrá, hogy már a hazafelé vezető után elkezdem olvasni. Míg régebben élvezettel és a (picit) hozzáértők jártasságával lapozgattam a cédulakatalógust, manapság már az online katalógust vagy a polcokon sorakozó köteteket veszem szemügyre, ha keresek valamit. Korábban Müller Péter, Leslie L Lawrence és a szakdolgozataim megírásához nélkülözhetetlen szakirodalmak álltak a kölcsönzési listám élén. Az elmúlt egy-két évben Agatha Christie, Fejős Éva és Tóth Krisztina művei lettek a könyvtári kedvenceim.

2. Hangos könyvek és folyóiratok között is válogathatok.

A könyvtáraknak nemcsak annyi a feladata, hogy kizárólag könyveket bocsássanak az olvasók rendelkezésére. Ha a könyvtárosok haladni akarnak a korral, igazodniuk kell az olvasók megváltozott igényeihez. Számos szekrényt töltenek meg a mi könyvtárunkban is a legkülönbözőbb témájú CD-k és DVD-k. Amikor legelőször böngésztem a katonás rendben sorakozó filmek között, a kétezres évek elejének videókölcsönző hangulata köszönt vissza. Kellemes, nosztalgikus érzés volt. Mivel DVD-t csak egy hétre vihetek haza magammal, jó pár film került vissza nézetlenül eredeti helyére. Gyerekek mellett ugyanis nem olyan egyszerű esténként nyugodtan leülni a kanapéra és mozizni. A legelső kölcsönzött film katartikus hatást tett rám: Coco Chanelt játszotta Audrey Tautou. Zseniális volt. De ne higgyétek, hogy csak könyveknek és filmeknek kerülök a hatása alá! Ha nagy ritkán akad egy szabad órácskám, eltűnök otthonról, és belevetem magam a folyóirat-olvasó egyik foteljébe, hogy teljesen átszellemült állapotban lapozhassam át a kedvenc női magazinom, a Nők Lapját. Ilyenkor csak a kedvenc újságíróim igényes, zamatos cikkei léteznek számomra.

3. Érdekes programokon vehetek részt.

A barátnőmmel a télen egy könyvbemutatón vettünk részt, ahol a szerző Radnóti dedikációiról tartott előadást. Nem mindennapi élmény volt azt hallgatni, hogy anyaggyűjtés közben Fifi néni hogyan és miről mesélt az irodalomtörténésznek. A kisfiammal a felnőtt és a gyerekkönyvtárban is több ízben alkottunk kedves kis kézműves holmikat: Valentin napra szívecskét készítettünk, farsang környékén pedig színes álarcot gyártottunk. A legemlékezetesebb könyvtári programom kétség kívül az volt, amikor egy író-olvasó találkozón személyesen is találkozhattam és megismerkedhettem Vass Virággal. Kedves volt, közvetlen és segítőkész. Nagyon izgultam, mert tudtam, hogy meg szeretném szólítani a beszélgetés hivatalos része után. A szívem a torkomban dobogott, az arcom kipirult és remegett a hangom. A könyvtár hivatalos nyitva tartási ideje már lejárt és mi csak beszélgettünk. Megtiszteltetve éreztem magam, amikor az ismert író és újságíró arra szánta az idejét, hogy gyakorlati tanácsokat adjon nekem ahhoz, hogyan válhasson belőlem is író. Ma is hálás szívvel gondolok vissza a szavaira. Örök emlék marad ez a rendezvény.

4. Tetemes mennyiségű pénzt takarítok meg, miközben példát mutatok.

Hozzávetőlegesen három-négy könyvet olvasok el havonta. Ha ezt beszorozzuk egy átlagos könyv árával, vagyis három-négyezer forinttal, egy év alatt jelentős összeg, közel kétszáz-ezer forint marad a zsebemben. A házfelújítás pénznyelő hónapjaiban pedig nem kell ecsetelnem, milyen sokat számít egy ekkora tétel. Ennyiből pont kijön egy mosogató- és egy szárítógép vagy egy kazán, esetleg néhány négyzetméternyi járólap és csempe. Ehhez az összeghez képest elenyésző a könyvtári tagdíj . És hol van ebben a spóroláson túl a példamutatás? A legfrissebb szerzeményeim mindig megmutatom a kisfiamnak, akinek mindennapos látvány, hogy az anyukája könyvvel a kezében járkál a lakásban és minden alkalmat megragad arra, hogy legalább néhány percet olvasással töltsön a nap során. Amellett, hogy aktív látogatói vagyunk a gyerekkönyvtárnak és minden este mesélünk a kicsikénknek, a szülői minta segít legjobban abban, hogy olvasó, művészetre, kultúrára érzékeny felnőttet neveljünk a gyerekeinkből.

5. Jó fej könyvtárosokkal ismerkedem meg.

A könyvtárosok már névről ismernek, én is őket, az utcán sem megyünk el köszönés nélkül egymás mellett. Magán jellegű témákról is váltunk néhány szót, tanácsot és segítséget kérünk egymástól. Nyitottak vagyunk egymás felé, így nem  is csoda,hogy amikor átlépem a könyvtár küszöbét, olyan érzés tölt el, mintha hazamennék. Élvezem a csendet vagy éppen a lopott, pletyizős perceket. Ha kell, könyveket, filmeket ajánlunk egymásnak, ha kell, egy kicsit kerítőnek állunk vagy cinkostársakként titkos meglepetések szervezéséhez szükséges, nélkülözhetetlen infók után kutakodunk.

Láthatod, könyvtárba járni jó. Te mikor mész legközelebb?

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!