Az utóbbi hetekben sokkal kevesebb időm jutott a blogra, mint korábban. Igyekszem minden héten friss tartalommal jelentkezni, ez azonban nem mindig megy olyan egyszerűen. A teljes munkaidős tanári állásom, a családom és a blog mellett az első regényem megírását is próbálom belepréselni huszonnégy órába. De milyennek is tervezem ezt a készülő művet? Most erről mesélek egy kicsit.

A kedvenc írónőim - többek között Jodi Picoult, Vass Virág, Fejős Éva - gyakorlatát követve az események az én írásomban is több szálon futnak. Két nő és egy férfi osztja meg az olvasóval egyes szám első személyben a párkapcsolati kételyeit, gyötrődéseit, sikereit.  Bő fél éven keresztül követhetjük nyomon a három szereplő életét, egy szerelmi háromszög alakulását. A cselekmény mozgatórugói a gyermekvállalás, az egymásra találás és a búcsúzás. 

Talán amiatt, hogy kamaszkoromban az orosz realisták műveit olvastam legszívesebben, az én figuráim is sokat töprengenek azon, merre is találják a helyes utat. Mert mint az életben, a regényben sem egyértelműen feketék vagy fehérek a válaszok egy-egy kérdésre. A felmerülő problémák összetettek, minden szereplő a maga erkölcsi szabályrendszerét követve igyekszik a legjobb döntést hozni.

Az írásom terjedelme jelenleg valamivel több, mint 13.000 szó. Ez hozzávetőlegesen negyven A4-es oldal. Egy átlagos regény hossza 50.000 és 100.000 szó között mozog. Néhány hónapba tehát még beletelik, míg az utolsó mondat után odafirkanthatom, "Vége!".

Azt már most meg tudom állapítani, hogy regényt írni iszonyatos meló. Komolyabb kutatómunkába nem merültem bele, de még így is időigényes volt feltérképezni a három főszereplő előéletét és megtalálni a motivációjukat. Nagyjából felvázoltam magamnak, honnan hová szeretnék eljutni a cselekményben, pontosabb jegyzeteket azonban nem készítettem. Így aztán amikor újra neki akarok látni az írásnak, újra kell olvasnom az előző fejezeteket, hogy fel tudjam venni a fonalat. A legidőigényesebb rész ekkor kezdődik. Ülök a gép előtt és próbálom magam beleképzelni a szereplő helyébe. Ilyenkor az ő fejével gondolkodom. Ehhez teljes csendre és egyedüllétre van szükségem. Gyorsabban haladnék, ha fejezetenként előre kitalálnám, melyik szereplővel mikor mi fog történni. A jelenlegi munkamódszeremmel viszont helyenként még magamat is sikerül meglepnem, ugyanis olyan figurák is feltűnnek, akikre korábban nem is számítottam. Így valamelyest én is tudom úgy élvezni a saját regényem, mintha egy ismeretlen mű világában barangolnék.

Most így áll a nagy mű, igen, a gép forog, az alkotó nem pihen. Ehelyett csendes éjszakákon a gép előtt görnyedve pötyög, fikciót gyárt és ezt iszonyatosan élvezi.

Kép: pexels

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!