Egy mű, amely a jelenkor társadalmi problémáira reflektál és közben mégis gyönyörködtet. Tóth Krisztinától ajánlom nektek a Párducpompát.
A tárcanovella-gyűjteményt nyáron kaptam a születésnapomra. Egy hónappal korábban személyesen is találkoztam Tóth Krisztinával és egy interjút is készítettem vele, így izgatottan vettem kezembe a kötetet. Mivel Krisztina az író-olvasó találkozón három novellával is megimertette a jelenlévőket, izgatottan figyeltem, mikor bukkanok rá az ismerős művekre.
A Párducpompát lapozgatva azonban nemcsak erre a három írásra ismertem rá, hanem korunk mindennapi hőseire és antihőseire egyaránt. A pár oldalas alkotások számomra egy sötét, könyörtelen világ képkockáit villantják fel, amelyből a legtöbb esetben hiányzik az emberség legapróbb csírája is. A novellák szereplői többnyire nem a tehetséges, sokra hivatott, anyagi és szociális biztonságban élő embertársaink közül kerünek ki. Ehelyett hangsúlyos a jelenlétük mind a magukra hagyott és kisiklott sorsú mind a rosszindulatú, hatalmukkal visszaélő figuráknak. Ezek a szereplők híján vannak mindenféle együttérzésnek. Érthetetlennek, mi több elfogadhatatlannak tartják a társadalomnak azt a résztvevőjét, aki a megszokottól bármiben is eltér, esetleg gyengébb vagy kiszolgáltatottabb. Miközben Krisztina érzékletesen festi elénk az adott szereplő sorsát és környezetét, figyelmet fordít arra is, hogy kihangsúlyozza, milyen hatalmas szakadék tátong ez a két csoport között, miközben mindannyian szánnivalóak.
A művek hétköznapi életünk helyszínein játszódnak: postán, plázában, tömegközlekedési eszközökön, közértben, aluljáróban. A figurák és a közeg, amelyben mozognak, legtöbbünk számára ismertek. A boltokat járó roma családot figyelő biztonsági személyzet, a buszt elárasztó panaszáradat, az irreális hosszúságúra nyúló várakozás a szerelő szakikra mind ismerős jelenet volt számomra.
A kötet tematikája korunk tipikus jelenségeire reflektál. Megjelenik benne rablótámadás, előítélet, kivándorlás, migráns- és kisebbségi kérdés, idegengyűlölet, holokauszt, hatalommal való visszaélés, homoszexualitás, hűtlenség, daganatos betegség, értelmi és testi fogyatékosság, mélyszegénység, állatkínzásra való hajlam. A témák tehát nem egyszerűek, helyenként emésztgetni kell az olvasottakat. Nem lehet egykönnyen elsiklani a megjelenő emberi gonoszság felett. De ne ijedjetek meg, nemcsak szomorú történetek kaptak helyet a kötetben! Néhány könnyedebb novella igyekszik oldani a komorabb írások hangulatát. A zárósorok csattanói - néhol groteszkbe hajolva - némi humorral, nyelvileg precízen megfogalmazva, szerkezetileg tudatosan felépítve igazi szépirodalmi csemegévé teszik a művet.
Kép: saját
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
