B. A. Paris Zárt ajtók mögött című regényén egy hipermarket könyves részlegén akadt meg a szemem. A borító olyan izgalmas pszicho-thrillerként jellemezte, amiért világszerte megőrülnek az emberek. Érdekesnek tűnt az a titkos világ, amely a tökéletes házasság mögött rejtőzik, ezért a kötet a kosaramban landolt.

A sztoriról dióhéjban annyit árulnék el, hogy egy házaspár, Jack és Grace mindennapjaiba enged bepillantást. Nem meglepő módon a vattacukros idill mögött egy sötétebb valóság rejtőzik, amelyről azonban csak ők ketten tudnak.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egyből éreztem, hogy nem fog sok fordulatot tartogatni. Sajnos nem tévedtem. Három dolog végig nagyon zavart olvasás közben.

1. Hiányoztak a kidolgozott, árnyalt jellemrajzok.  A szereplők egyszerű, sablonos papírmasé figurák voltak, akik híján voltak minden hihető jellemvonásnak.

2. Az ígéretes ötlet csak egy ígéretes ötlet maradt, semmi több. Néhány jelenetből izgalmas fordulatot is ki lehetett volna hozni. Ilyen volt egy thaiföldi szálloda erkélyes jelenete. Ehhez képest kibontatlanul, az ötlet szintjéig jutott el a szerző. Hasonlóan vártam volna a férfi főszereplő gyerekkori élményeinek, traumáinak hátterében álló részletes kibontását. Ehelyett egy olyan fals monológot kaptam, ami a valóságközeliséggel köszönő viszonyban sincs.

3. A legnagyobb problémám azonban azzal volt, hogy mindvégig teljesen hihetetlennek tűnt a sztori.

Természetesen fontos szót emelni a családon belüli erőszakról, ez meg is történt a regényben. Mindezek ellenére nem tudtam együttérezni a női főszereplővel, Grace-szel, akinek az életét a férje teljes mértékben korlátozta és szabályozta. Egész egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy lehet olyan (és most finoman fogalmazok) naiv nő, akit a sármos, jó modorú, gazdag férfi annyira levesz a lábáról, hogy néhány hónapnyi ismeretség (?) után igent mond egy házassági ajánlatra, aztán elhiszi, hogy a férfi felépíti neki nászajándékként a közös otthonukat anélkül, hogy a nő ezt bármikor is megnézné. És ki az a buta liba, aki rövid ismeretség után feladja a munkáját, hogy az esküvőt követően több időt tölthessen a férjével, a lakását eladja, az árát átutalja a csábító bankszámlájára, és ezzel el is vágja önmagát az önállóságtól? Elhiszem, hogy a szerelem vak, de ezt nekem nem vette be a gyomrom.

A legtöbb könyvajánló blogon pozitív kritikákat kapott a mű. Nem értem, hogyan. Ti olvastátok a regényt? Ha igen, hogy tetszett? Írjátok meg a véleményeteket!

Kép: unsplash

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!

Minden jog fenntartva!