Papp Diána nevével, írásaival először a Nők Lapja hasábjain találkoztam. Teltek az évek, láttam, hogy sorban jelennek meg a regényei. Aztán úgy hozta az élet, hogy a Családi Lapnál kollégák lettünk. Főszerkesztőként kedvesen, nyitottan segíti a munkám és ezért nagyon hálás vagyok neki. (Ezt még szerintem nem mondtam neki, hiszen az mindig faramuci helyzet, amikor a beosztott dicséri a főnököt.) Amikor láttam, hogy megjelent a Most élsz című regénye, éreztem, hogy olyan témát boncolgat, amely nemcsak számomra, hanem mindannyiunknak aktuális lehet. Bár ez a kötet eddig még kimaradt az olvasmányaim közül, legfrissebb regénye, A vasárnap délutánok lélektana útitársam volt a nyaraláson.
Életünk során valószínűleg többször is feltesszük magunknak a kérdést: ki vagyok én, hová tartok, mit szeretnék elérni az életemben, mi igazán fontos számomra? Nincs ezzel másként a regény főszereplője sem. A negyvenéves Zsuzsi egy évre Olaszországba költözik, hogy a háta mögött hagyja a múltját és a válás okozta sebeket. Azonban amint megérkezik a napfényes Itáliába, szűnni nem akaró kétségek gyötrik, hiszen otthon hagyta a 18 éves lányát és a 20 éves fiát. Bármennyire is hiányoznak neki a gyermekei, úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy saját magára koncentráljon. Persze aggódik, hogyan boldogulnak nélküle a gyerekek vagy mennyire értik meg a szökéshez vezető motivációját. A szerepek közötti zsonglőrködés valószínűleg minden édesanya számára ismerős kihívás. Ki ide teszi a hangsúlyt, ki oda. Az viszont mindenki számára valódi próbatétel, amikor a megszokott komfortzónáján kívül kell helytállnia.
Zsuzsi számára eddig a család többi tagja állt az első helyen. Reggelente ágyba vitte a kakaót a fiának, bensőséges, szoros kapcsolatban áll a lányával, akinek rendszeresen e-maileket ír, bár – egyelőre - nem küldi el őket. Ezekből a levelekből feltárul előttünk, hogyan szeretett bele a húszéves egyetemista lány a tíz évvel idősebb rockzenészbe, hogyan alakultak a randijaik, mikor kopogtatott náluk a gólya, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a fiatal édesanyának. Nekem személy szerint ezek a részek tetszettek leginkább. Amikor a lány odáig volt egy sármos pasiért, aki megalázó helyzetekbe kényszerítette őt, fiatalkori, tapasztalatlan élményeim elevenedtek meg. Amiatt is tudtam azonosulni a főszereplővel, hogy negyvenéves fejjel még mindig korlátok közé szorítja önmagát, mert azzal van elfoglalva, mások mit gondolnak róla.
Zsuzsinak az önismeret rögös útjain akad egy segítsége. Öröm volt olvasni, hogy nem telefonos appokból vagy egyéb online felületekről érkezik egy megkreált válasz az élet nagy kérdéseire, hanem egy idősebb szereplőtől. A szerző érzékenyen, finoman irányítja az olvasó figyelmét az idősek tiszteletére, megbecsülésére. Ezt demonstrálja az a szál, amelyben az életigenlő matróna a háta mögött hagyott évtizedek egy-egy eseményét idézi fel. A fiatalabb és az idősebb generáció talán jobban megértené egymást, ha olyan nyitottsággal fordulna egymás felé, mint a regény szereplői.
Az elfogadásról, a szeretetről és a házasság intézményéről szól a következő rész is:
„Ember legyen a talpán, aki rögtön készen áll arra, hogy valakivel házasságra lépjen. Jobbára menet közben tanuljuk a műfajt. Elfogadni az emberi lét tökéletlenségét, megtanulni kompromisszumot kötni. És mindenekelőtt tisztelni a másik felet. Tisztelni annak ellenére, hogy meztelen előttünk. Hogy látjuk minden hibáját, ismerjük bűneit. Meg is vethetnénk érte, visszaélhetnénk vele, ha úgy érezzük, valamivel megbánt minket, de nem tesszük.”
Papp Diána kapcsolataink fontosságára, valódi értékekre nyitja fel a szemünket. Járványhullámok után – és valószínűleg előtt – ennél fontosabbat nem is tehetne. És hogy ki mellett találja meg a főszereplő a vasárnap délutánok biztonságát és meghittségét, azt nem árulom el. Olvassátok a regényt és hallgassátok azokat a dalokat, amik a szerzőt inspirálták írás közben (hiszen ezeknek a listáját is megtaláljátok a könyv hátuljában)!
Kép: saját
Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal is!
Minden jog fenntartva!
